Már megszoktuk ezt a kellemetlenséget, és tényleg elég ritkán fordul elő az ember életében, ezért ha morgolódunk is rajta, hamar elfelejtjük.

De vajon miért van erre szükség? Az erre szakosodott cégek tapasztalata szerint a vízórák 95 százalékával nincs semmi baj, a lecserélt vízórák számlálójának elején gyakran két nulla is van, tehát jóval többre is képeseket ezek az eszközök. Elég lenne bevizsgálni őket. Csakhogy ez túl drága lenne, ezért inkább új vízórát szerelnek be a cégek, a régit meg kidobják.

Drágább a mérés, mint a szolgáltatás

A vízfogyasztás mérésének fő indoka az, hogy így jobban rá lehet venni a fogyasztókat, hogy figyeljenek oda, mennyit költenek. Egy köbméter víz 219 forint 2020-ban Budapesten, a csatornadíj további 381 forint köbméterenként.

A fővárosi vízművek nem osztja meg éves jelentésében, hogy mennyi bevétele származik a lakosságtól, és mennyi a cégektől, állami szervezettől. Hiába kerestük a céget, nem sikerült válaszolniuk. Egy kis utánajárással azonban ezt kiderítettük.

A lakosság 2018-ban 83 millió köbméter vizet fogyasztott, Ez azt jelenti, hogy egy lakosra havi 4,1 köbméter fogyasztás jutott, egy átlagos háztartásra pedig 9,6 köbméter. A vízdíj tehát havi 2282 forint körül alakul – ebbe már a havi 180 forintos alapíjat is beleszámítottuk. Azaz nyolc év alatt egy átlagos lakásban vagy háztartásban 220 ezer forintot költenek a fővárosban vízdíjra.

Ehhez képest egy vízóracsere körülbelül 20 ezer forintba kerül.

A víz használatáért fizetett költség közel tizedét az viszi el, hogy megméri a vízművek, mennyit fogyasztottunk.

És igazából ez csak a vízóra csere díja: a szolgáltatás árában már benne van a vízóra leolvasások költsége, illetve a társasházi lakóknak nem csak a lakásban lévő víz mellémérő cseréjét kell kifizetni, hanem a társasházi főmérő cseréjét is. Ha pedig egy lakásban több mellémérő is van, akkor tovább nőnek a vízóra költségek.

Az is igen problémás, hogy éppen a legkevesebbet fogyasztókat, az egy fős – például nyugdíjas – háztartásokat aránytalanul magas költségekkel terheli a rendszer.

Örök életű pozsonyi vízórák

Több meglepetés is ért, amikor Európa különböző országaiban utána jártam, hogy milyen szabályok és költségek vonatkozónak a vízóra cserére. Szlovákiában például nem ismerik az emberek a vízóracsere nyűgjét: a pozsonyi vízszolgáltató honlapján például csak annyi tájékoztatás érhető el, hogyha úgy gondolja a fogyasztó, hogy rossz az óra, szóljon nekik, és cserélik. Az áraik között sem szerepel a vízóra csere.

Szlovákiai ismerőseim nem is hallottak még a vízóracsere forgalmáról, ott ugyanis az óra megfelelő működése és cseréje a szolgáltató feladata. Igaz, ezért cserébe a vízdíjba építve évi 18 eurót, közel 6 ezer forintot kell fizetni 2016 óta. Azért így is közel negyedével kevesebbet fizetnek egy köbméter vízért a most már tehetősebb szlovákok, mint a magyarok.

Az persze nem meglepő, hogy a szabályozásban verhetetlen németeknél is törvényileg kötelező a vízóra csere: még a magyarnál is egy leheletnyit szigorúbbak a szabályok. A hideg mérőket a magyar 8 helyett alapvetően 6 évente kell cseréni, de a meleg víz mérőket 5 évente – de Németországban imádják a tartományok közti eltéréseket, ezért ebben is különböző szabályok lehetnek. A lakások vízmérése nem is olyan új dolog arrafelé: a kiadott lakásokat Hamburgban 2004-ig kellett vízórával felszerelni, Schleswig-Holsteinben 2020 végéig kell ezt csak elvégezni. 

Az árak viszont érdekesebbek: a jóval gazdagabb Németországban átlagosan 75  euró, tehát a budapestiénél alig több, 25 ezer forint a vízóracsere költsége.

A Fővárosi Vízművektől megkérdeztük, hogy a németnél 3,5-ször alacsonyabb magyar bérszínvonal mellett hogyan lehetséges, hogy a vízóra csere költsége alig 20 százalékkal olcsóbb nálunk, de erre nem válaszoltak.

Berlinben is 80 euró a költség, viszont igen segítőkész a vízművek: kiküldenek egy árajánlatot, amit csak aláírva vissza kell küldeni, és megbeszélik a megfelelő időpontot az ügyféllel. Akinek ez nem szimpatikus, választhat saját vízszerelőt, és a plombálást végezteti csak a vízművekkel. A szegényebb Lipcsében a helyi vízművek átveszi a vízóracsere feladatát a felhasználóktól: ők cserélik és hitelesítik a vízórákat a törvényeknek megfelelően.

Spanyolországban igen különböző az egyes városokban és tartományokban a szabályozás, de ott alapvetően 12 év a vízórák hitelessége. Ez azonban egy új szabály, akár 25 (!) éves mérőket is használnak még, 2019-től kötelező a tulajdonosoknak kicseréltetniük a vízórát. Viszont drága, 36 ezer forintnak megfelelő eurót is elkérhetnek érte. De ha évesítve nézzük, akkor még ez is a tizedével kevesebb, mint a fővárosi óracsere költség.

Plomba és a haverok

Nem csak a költségek miatt lehet felróni a Fővárosi Vízműveknek, hogy valamit nem csinálnak hatékonyan. Érdemes a cég honlapján az erről tájékoztató honlapot megnézni – igencsak összetett és bonyolult rendszert sikerült kitalálni. 

A Fővárosi Vízműveknél lehet általuk hitelesített szerelőt hívni, és akkor ők egyben a plombálást is elvégzik. Nincs azonban sok ilyen cég, gyanúsan kevés is a vízvezeték- és óraszerelő cégek számához képest – valamit nagyon rosszul csinálnak, ha csak ennyien szerzik meg a minősítést. 

A vízművek ügyfeleit csuklóztató működését az is jól szemlélteti, hogy nem kerületenként vagy településenként van megadva, hogy hol melyik céget lehet hívni, hanem az ügyfélszolgálati iroda helyszíne szerint. A kedves ügyfél keresgetheti, hogy hova is tartozik.

Ha ilyen cég végzi a cserét, akkor is 3500 forintos adminisztrációs díjat kell fizetni a Fővárosi Vízműveknek. Ezt legalább a következő számlához adják hozzá. Ha más vállalkozó végzi a cserét, akkor 8500 forint a plomba csere és az adminisztrációs díj.

A hideg idõ miatt elfagyott vízórák a Debreceni Vízmû Zrt. Balmazújvárosi úti telephelyén 2017. január 13-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A minősített cégek közül a legtöbb kerületben elérhető Hexaéder Kft. honlapján például nem lehet megtalálni a szolgáltatási árakat. A vízművek logójához és megjelenésére a megszólalásig hasonlító dizájnú honlappal működő Fővárosi Vízóra Konzorcium esetében a legelterjedtebb, félcolos óra cseréje 19 500 forint, adminisztrációs díjjal 22 ezer.

Ha magunk intézzük külön-külön a cserét és a vízművek plombálását, akkor olcsóbban kijöhetünk, ugyanis 10 ezer forintért megoldják a cserét, így máris 4 ezer forintot lehet megtakarítani a minősített házi szállítókhoz képest. Egyébként ezt akár magunk is elvégezhetjük, hiszen egy vízóra nincsen 5 ezer forint sem, és csak egy-két csavart kell ki-be tekerni hozzá. Ennél nehezebb feladat a megfelelő dokumentum megkeresése és megfelelő kitöltése. 

Ha valaki magának cseréli az órát, hitelesítéssel együtt is meg lehet 13 ezer forintból, és így a szerelőre sem kell várnia.

Érdekes, hogy az elsőre megtalálható honlapon a Fővárosi Vízművek egy csillag melletti apró betűben jelzi, hogy ők is vállalják a vízóra cserét mindenestül és egyszerűen . Ám rögtön szabadkoznak, hogy korlátozottak kapacitásaik. Pedig tényleg érdemes lehet őket keresni: nálunk 18 200 forint mindenestül a csere, ha május végéig megrendelik.

A leginkább zavaró a Fővárosi Vízművek eljárásában, hogy a hitelesítésre egy 3 órás időablakot adnak meg. Hogy miért, arra azt a választ a kaptuk telefonon, hogy a munkatársak csak aznap reggel kapják meg a címeket. Forrásaink szerint azonban ez nem igaz: amikor – akár több hétre előre – megadják a címeket, azok szépen sorban gyűlnek, minden optimalizálás nélkül. Lehet hogy két szomszédos lakásba csak úgy mehetnek, hogy közben több kerülettel arrébb kell menni. Ráadásul a hitelesítők online applikációval dolgoznak, tehát nem is lenne nehéz megoldani az ügyfelek értesítését.

Ezt bármely futárszolgálat kiválóan alkalmazza, de ott fontos, hogy ne veszítsenek ügyfeleket. A Fővárosi Vízműveknek viszont nincs szüksége erre, őket nem lehet csak úgy otthagyni. Ez meg is látszik az ügyfelek kiszolgálásának minőségén.

Majd az okosmérő? 

Miközben Angliában a háztartások mindössze harmadában van vízóra egy kormányzati háttéranyag szerint, addig egy spanyol városban, Alicantéban már 2012 óta szinte csak okosmérőket szerelnek. Ezek fogyasztási adatait távolról lehet kiolvasni, így mindig pontosan és az aktuális fogyasztás szerint tudnak számlázni. Így nincs szükség diktálásra, átalányra.

Sőt, az ilyen okosmérőknél a cserére sincs feltétlenül szükség adott időszakonként, hiszen a fogyasztási adatok váltózásából elvileg statisztikai módszerekkel ki lehet mutatni, ha valahol hiba lehet. Mivel egy-egy társasházban központi mérő is van, látni lehetne, ha valahol nem jön ki a mellékmérőkből az összeg: ez vagy csőtörésre, vagy rossz órára, vagy csalásra utalhat. 

Azonban az okosmérők használata nem feltétlenül éri meg. A mostani, 6-8 évente 5-6 ezer forintos egyszerű órához képest egy okos vízmérő az amerikai piacon például 50 ezer forintnál is drágább. A gyártó 20 éves garanciát ad a pontos mérésre – sejthető, hogy ezt itthon egyetlen vízszolgáltató sem fogadná el. Európában a dán Kamstrup cég okosvízmérője elterjedtebb, ez nettó 70 ezer forintba kerül, áfával nálunk már százezer forint felett is lehet az ára, és ők csak jó esetben vállalnak 16 éves működést.

Az okosmérők hiába nagyon innovatívak, de alapvetően nem véletlenül nem terjednek olyan gyorsan még a magas bérű országokban sem, ahol a jóval drágábban dolgozó leolvasókat lehet velük kiváltani. A mobilhálózatokat használó rendszereknél drágák az eszközök, költséges az adatforgalom, problémás a megfelelően hosszú akkumulátor üzemidő biztosítása – egyszerűen nem jön ki a matek a hagyományos rendszerekhez hasonlítva.

Természetesen létezik sok fél költség-haszon elemzés, számos olyan járulékos hasznot is ki lehet mutatni, mint például vízmérőknél az időben feltárt csőtörések, de amikor ki kell fizetni a drága eszközöket, akkor mégse sokan szánják rá magukat, legyen szó fogyasztókról vagy üzemeltetőkről.

Ezért például fapados okosmérőket használnak más országokban: Vancouverben például olyan egyszerű rádióadóval ellátott eszközök vannak, amik 2-3 km hatósugarúak. Ezekből úgy lehet kiolvasni az aktuális fogyasztást, hogy egy autó körbejárja a környéket, és az olvassa ki az órákból. Ez a hagyományos leolvasós rendszernél sokkal olcsóbb és gyorsabb megoldás. Ez annyira nem sci-fi, hogy a szlovákiai Komáromban is így végzik a vízóra leolvasást.

Retteghetnénk is, hogy milyen költségekkel jár majd az okosmérés itthoni bevezetése, ugyanis a kormány már 2016-ban döntött egy sokmilliárdos központi okosmérési projektről. Az átlagos állampolgár szerencséjére azonban úgy néz ki, hogy ez is csak egy szokványos uniós projekt lett: a vállalkozót kifizették, a pénzt elköltötték, eredménynek azonban nyoma sincs, így legalább még néhány évig nem kell félnünk a még drágább óracseréktől.

g7.hu