A riogatások becsült értékei sajnos lassan igazságba fordulnak. A világgazdaság pontosan mért részének országaiban 4–6%-os gazdasági visszaesést mutatnak a számok. Magyarországnak ez nagyon nem jó jel. Ahogy mondani szokták, ha a német gazdaság köhint egyet, attól a magyar gazdaság ágynak esik. Most nem köhintésről van szó. A német GDP 6%-os zsugorodást szenvedett el. A mi adataink még nem kerültek elő. Félő, hogy ennél gyászosabbak lesznek.

A KSH-t viszont nagyon nem értem. A magyar átlagfizetést 377 ezer forintban méri legfrissebb publikációjában. Ezzel mit akarnak elérni? Példának okáért a Continentalnál a munkaerő megtartása mellett már mindenféle gondolatok munkálnak a vezetők fejében. Az állami mentőövet, a termeléscsökkentést, a munkaidő redukálását is fontolgatják. Máshol is biztosan fő a fejük a vezetőknek, hogy az exportpiacok zsugorodását hogyan tudnák átvészelni úgy, hogy a felépített munkaerőt és a termelési kapacitásokat megőrizve a valamikori fellendülés során lendületet tudjanak venni majd. De ehhez áldozatot kell hozni. A munkaerőnek le kell nyelnie, hogy a fizetése csökken, a cégnek pedig el kell tudni viselni a veszteséget is. A KSH pedig előjön és hergel ezzel az összeggel. Az átlaggal. Nagyon remélem, hogy a válság hatására leállnak ezzel a hamis értéket közlő módszerükkel, és áttérnek a medián érték számítására. Persze, akkor a számok nem volnának olyan gyönyörűek, de az emberek érzékelt világához közelítenének vele. A politikus meg átlagoljon, és higgyen neki, aki akar.

Az infláció is elég szépen alakul a KSH-nál. Csak ne kellene a boltban a kasszánál fizetni és szembesülni azzal, hogy amire elég volt pár hónapja egy tízezres, arra mára 12–13 ezer kell. Persze, tudom, közben a benzint a benzinkutasok már az arra járókra locsolják jelképes összegekért, csak fogyjon. De ha nem használom a kocsim, mert a karantén idején nem mászkálok, akkor lehet ingyen is, akkor sem fogok tankolni. Majd ha vége, akkor. Csakhogy a forint árfolyamát nézve elég erős a gyanúm, hogy a gazdaságok beindulásával együtt a benzin ára is rendesen bedurran majd.

Valaha régen a gazdasági válságokról azt tanultam, hogy túltermeléssel kezdődtek a bajok. Aztán jött az áruhiány a gazdasági szereplők csődbe jutásával. Ez felpörgette az inflációt, és máris egy világhírneves adathoz jutottunk el, amit Magyarország és a pengő produkált. A világtörténelem legmagasabb hiperinflációs pénzromlását mutatta fel a magyar gazdaság anno.

A forintunk jelenleg már elvált a térség valutáinak viselkedésétől. Persze, tudom. Spekulánsok támadják. De miért teszik ezt, ha valóban ez a helyzet? Az elmúlt 10 évben konjunktúra volt, és uniós pénzesőben ázott az ország. Csak megerősödtük annyira, hogy a pénzügyi stabilitásért felelős MNB tudjon a spekuláció ellen tenni! Vagy nem? Akkor mi a fészkes fenét csináltak? Csak nem az alapítványaikba csorgatták a pénzt, csodazongorákra és kastélyvásárlásokra, műkincsek vételére költöttek? Felelős lesz ezért valaki, ha eldurvul a helyzet? Na nem a 90-hez közelebb álló Sorosra, az állandó bűnbakra, hanem valami vezetőre gondolok a magyar pénzügyi-gazdasági irányítók közül.

A legvégén pedig a nyugdíjasok sorsát említeném. Kaptak 2,8%-os nyugdíjemelést, közben az MNB hurráoptimizmusa mellett is 4%-os a maginfláció. Erre nem az a válasz, hogy a még élők megkapják előre a novemberre esedékes korrekciót. Á, kapnak ígéretet, hogy 2021 februárjában egyheti plusznyugdíjat kaphatnak. Azt a 7–8 hónapot meg csak megoldják valahogy. Pedig a nyugdíjasok, mint vásárlóerő, nem elhanyagolhatók, 2,7 millió potenciális bolti vevőről van szó. Ezzel a plusz egyheti ígérvénnyel pedig csak a munkanélkülivé vált tízezrek dühét zúdítják rájuk a politikusok. Tényleg ez kell a bajban?

Kovács József / veszpresszo.hu