h i r d e t é s

Tévelygések

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Tévelygések

2021. június 20. - 08:24

Önmagát a parittyás Dávidhoz hasonlítja Orbán, aki élet-halál/szabadságharcot vív Soros, a liberálisok, a kommunisták, újabban a tévelygő CDU által irányított Brüsszel nevű Góliáttal

Dávid barátjával, Jonatánnal - A kép illusztráció! - Forrás: seedsoffaith.cph.org

Na mármost! Hagyjuk egy pillanatra a szokásos (tényszerű) ellenvetéseket, és járjuk körül kissé az állítást egy másik nézőpontból.
Mely nézőpontról Orbánnak – nem túl olvasott, és a Bibliában egyáltalán nem járatos főkeresztény létére – nincs tudomása.
Vagy – minden kétségem ellenére – van, de (megalapozott) reményei szerint a híveinek aztán biztosan gőzük sincs róla. Meg aztán, nem is érdekli őket.

A kérdés tehát: ki volt Dávid?

Többek közt Jonatán barátja. Jó barátja! Nagyon jó barátja!
Mint Gábor György is rámutatott a blogbejegyzésében, fölöttébb gyanús, hogy e barátság megmaradt-e a hagyományos férfibarátság keretében.
Sámuel Könyveiben elég egyértelmű utalásokat találni az ellenkezőjére, bár a kérdés a kutatók körében máig vitatott.
"Miután Jonatán hallotta, hogy mit mondott Dávid Saulnak, szoros barátság szövődött Jonatán és Dávid közt, Jonatán úgy megszerett őt, mint önmagát." (1Sámuel 18:1-5)
Na jó! Ebben nincs semmi rendkívüli!
Dávid Jonatánról: "Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél." (2Sámuel 1:26)
Meg is csókolták egymást. (1Sámuel 20:41)

A vitát mindenesetre nem én fogom eldönteni. Sőt, mi több, egyáltalán nem is érdekel! Magánügy!

De Orbán homofób törvénye, a legújabb gyűlöletkampánya fényében neki a puszta kétség is seggreverés erejű lehet/ne.

Legalább annyira, mint Szájer (magán)ügye, és Kaleta bűnbe esésének, majd kimosdatásnak közügye.
Meg a többi, fideszes politikust illető kiszivárogtatás, melyekhez, magánügyek lévén semmi közünk! Továbbá az egyházi pedofil ügyek, melyekhez igenis van, és tisztázásuk közügy lenne!

Ha pedig még azt is hozzá tesszük, hogy a Firenzében álló káprázatos Dávid-szobrot, minden idők egyik legcsodálatosabb alkotását (Karinthy zseniális szófacsarását kölcsönözve) Michelangelo, éppen Michelangelo "szoborta", akkor elmondható, hogy Orbán nem nyúlt túlságosan szerencsés kézzel a magához méltónak érzett történelmi alakhoz.

Tegyük hozzá, hogy Orbán azért kicsit magyarázkodni kényszerül. Talán kissé túl lőtt a célon. Mert most már azt fejtegeti, hogy a 18 éven felüliek nemi identitása magánügy, abba nem szól bele senki, és az érintettek semmilyen joghátrányt nem szenvednek.
Ami szemenszedett, otromba hazugság!
Mert homoszexuális párok nálunk már nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe gyermeket, az élettársi kapcsolatuk elé is egyre több akadályt gördít az Orbán-adminisztráció, szemmel láthatóan elriasztani akarván ezeket az embereket e kapcsolatoktól.
Jogfosztásuk fokozatossága és a gyűlöletkampány, amit Orbán (nem eredménytelenül) a nyakukba zúdit, kísértetiesen emlékeztet Horthynak a zsidókkal szemben 1920-tól alkalmazott, egymásra következő lépéseire, törvényalkotó gyakorlatára és propagandájára.
A módszer, az eljárás, a cél ugyanaz! Az ok is.

Orbán szemmel láthatóan igyekszik (legalább a szócséplés szintjén) megkülönböztetni a homofób törvény kis- és fiatalkorúakkal kapcsolatos rendelkezéseit a felnőtt korúakkal kapcsolatos "nagyvonalú", megengedőnek hazudott attitűdjétől.
Hogy aszongya: "a gyermekeinket megvédjük a káros propagandától!"
(Ez már önmagában ellentmond a "semmi bajom velük"-sódernak.)
Most ne menjünk bele abba, hogy ki folytat óvodások, kisiskolások közt politikai propagandát Télapó- és egyéb ünnepeken, hittanórákon, ma pedig már gyermekfilmekbe rejtett politikai,"erkölcstani" kampány-betétekkel is.
"A gyermek nevelése kizárólag a szülő dolga!"
Hát akkor, kezit csókolom, mi a teendője ezzel kapcsolatban a pedagógusnak? Semmi? Hát akkor, kezit csókolom, húzzanak el a hittantanárok is az iskolákból!

Vajon Orbán nevelésében kik hibáztak végzetesen? Mindenesetre, bármennyit élcelődünk rajta, Orbánnak ez az újabb szennyes húzása bejönni látszik.

Nem csak a saját hívei körében.
Erre utal a szerencsétlen fejlemény, hogy Jakab megszavaztatta a Jobbikkal a homofób törvényt, megosztva ezzel az ellenzéket, sokakban újjáélesztve a fontosabb szempont (Orbán eltávolítása) miatt elcsitított kételyeket: hogy vállalható-e a Jobbikkal való szövetség.
(A párhuzamként emlegetett izraeli, Netanjáhú-ellenes koalíció működőképessége pár nap alatt még nem bizonyosodhatott be, ahogy az ezt illető kételyek sem. Egyelőre a tény a nem kis eredmény: hogy átmenetileg vagy végleg eltávolították a Nagy Zorrhát a hatalomból.)

Jakab nyilvánvalóan a saját párthívei kedvében járt. Hogy mi a személyes meggyőződése a tárgyban, nem tudható.
Egy biztos! Nyilván jól mérte fel a hívei felfogását ebben az ügyben (meg sajnos sokakét az ellenzék más pártjai szimpatizánsainak köréből is.)

E megfontolás pedig rossz döntésre sarkallta.

Olyan döntésre, mellyel (a DK kivételével) a többi ellenzéki párt (kivált az MSZP) korábban is, nem is egyszer, kompromittálta magát. Legutóbb az első felhatalmazási törvény megszavazásával. Ahelyett, hogy ellene szavaztak volna!

Jakabnak most, a többiekkel együtt, ha kisebbik rosszként, a tárgytól függetlenül csak elvi éllel is (Orbánnal együtt semmit!) bojkottálnia volna a voksolást.
Ez pusztán anyit jelentett volna a hívei számára, és ezt kellett volna erőteljesen propagálnia, hogy nem támogatjuk Orbánt akkor sem, ha esetleg egyetértünk a törvényjavaslatnak a pedofilokra vonatkozó rendelkezéseivel.

(Különösen – és ezt is hangsúlyozhatta volna –, ha a Fidesz saját soraiban, meg az egyházak kebelében található érintettekre is a törvény teljes szigorával sújtanak le.)

Jakab tehát keményen, és tán súlyos következményekkel, mellé nyúlt ebben az ügyben.

Orbán (és Jakab) mindenesetre fölkorbácsolta a hangulatot.
Az EB után persze hazamennek a "buzizós" legények. A kérdés: mi lesz a Pride-on? Egy dolog bizonyos. Semjén miniszterelnök-helyettes úr nem fogja követni az Egyesült Államok alelnökének példáját.

Címkék: