h i r d e t é s

Titkolja a külügy, hogy mire költik a magyar állam százmillióit Finkelstein “gyermekei” az Egyesült Államokban

Olvasási idő
18perc
Eddig olvastam

Titkolja a külügy, hogy mire költik a magyar állam százmillióit Finkelstein “gyermekei” az Egyesült Államokban

2018. február 21. - 13:38

 

Kétmilliárd forintot költött el 2015 óta a magyar adófizetők pénzéből az Egyesült Államokban a Magyar Foundation of North America (MFNA) nevű nonprofit szervezet. - írja az atlatszo.hu.

Forrás: atlatszo.hu

Az állami támogatás hivatalos célja az, hogy az amerikai bejegyzésű alapítvány a magyar kultúrát népszerűsítse Amerikában, kapcsolatot tartson a magyar származású amerikaiakkal, illetve a magyar-amerikai kapcsolatok szorosabbra fűzésén dolgozzon.

Az Átlátszó annak próbált meg utánajárni, hogy mire költötte az alapítvány ezt a kétmilliárd forintot. Ám most, fennállásának és működésének negyedik évében sem lehet megtudni, mire fordította a magyar államtól kapott apanázst, és mit ért el vele az MFNA. A szervezet a médiában alig van jelen, nyilvános programokat csak elvétve szervez. Washingtonban élő magyar ismerőseink közül többen még a létezéséről sem hallottak.

Az alapítvány működését felügyelő Külgazdasági- és Külügyminisztériumtól kétszer is közérdekű adatigénylés keretében kértük az MFNA beszámolóit és pénzügyi elszámolásait, ám  nem kaptuk meg ezeket, ezért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultunk jogorvoslatért.

Az alapítvány által az Egyesült Államokban benyújtott adóbevallásból sem derül ki, pontosan mire költik a magyar állam pénzét. Az azonban igen, hogy a szervezet vezetői ezer szállal kötődnek Arthur J. Finkelsteinhez, a néhai republikánus politikai stratégához, aki tavaly nyáron bekövetkezett haláláig a Fidesznek is dolgozott.

Az MFNA igazgatója, Jo Anne Barnhart az alapítványi munkája mellett Azerbajdzsánban is járt, Finkelstein megbízásából exit poll felméréseket készíteni. Az Alapítvány körül feltűnik a magyar kormány washingtoni lobbistája, és a Századvég Alapítvány embere is.

Az MFNA által elköltött összeg nagyságát jelzi, hogy míg a magyar kormány hivatalos amerikai lobbistájaként tevékenykedő Connie Mack és a Századvég együtt kapnak évi 350 millió forintot arra, hogy Washingtonban lobbizzanak, az alapítvány 2015 óta évi 612,4 millió, 2017 óta pedig évi 747 millió forintot költhet el teljesen átláthatatlan módon.

Összehasonlításképpen: amikor kiderült, hogy az amerikai Külügyminisztérium 2018-ban pályázati úton egyszeri 187 millió forintot költene a kormányfüggetlen magyar vidéki sajtó támogatására, Szijjártó Péter külügyminiszter bekérette az amerikai ügyvivőt, és a magyar belpolitikába való beavatkozással vádolta meg az Egyesült Államokat.

Orbánék új lobbistája

A magyar kultúra amerikai terjesztéséért, illetve az amerikai magyarokkal való kapcsolattartásért 2014-ben még az akkoriban Fellegi Tamás vezette Hungary Initiatives Foundation (HIF) felelt. Költségvetése épp 612,4 millió forint volt egy évre – ezt még a 2014-ben elfogadott, 2015-re érvényes magyar költségvetés is tartalmazta.

Ám ekkor történt valami, mert 2015-re a HIF mégsem kapta meg a pénzt, hanem a nem sokkal korábban létrehozott Magyar Foundation of North America jutott hozzá ugyanehhez a summához. A Külügyminisztérium által az elszámolások helyett az Átlátszónak megküldött, az MFNA és a Miniszterelnökség által 2015. augusztusában aláírt támogatási szerződésben az áll: a feladatra HIF is pályázott, ám sikertelenül, “támogatásban nem részesült”.

A váltás valamikor 2014. őszén zajlott le. A magyar kormány ennek az évnek a nyarán írt ki pályázatot washingtoni lobbitevékenységre, majd szeptemberben a Miniszterelnökség alá is írta a négyéves, 1,4 milliárd forint értékű szerződést Connie Mack két cégével és a Századvég Alapítvánnyal. Jo Anne Barnhart ekkor még Mack cégtársa volt a konzorcium egyik tagjában, az SLI Group-ban, és Mack mellett személy szerint ő is regisztrált az amerikai igazságügy-minisztériumnál, mint a magyar kormány lobbistája.

Röviddel ezután válságba került a HIF: 2014. őszén a nagynevű kuratóriumi tagok fele kilépett. Egy következő, az amerikai igazságügy-minisztériumnak Mack által beadott dokumentum szerint 2015. április 30. után Barnhart pedig nem dolgozott tovább a magyar kormány regisztrált lobbistájaként.

Az MFNA ekkor már javában működött, mégpedig éppen Barnhart vezetésével. Az alapítványt 2014-ben hozták létre, és az Egyesült Államokban beadott adóbevallása szerint az első évben 199 ezer dollár adomány volt az összes vagyona, amit egy magánszemélytől kapott. Ebből nem is költött semmit: ez a pénz a 2015-ös adóbevallás szerint egy az egyben megvolt még a következő évben is.

Az MFNA magyar állami támogatásáról csak jó egy évvel később született megállapodás: a Miniszterelnökség és Barnhart 2015. augusztus 14-én írták alá az első támogatási szerződést. Ebben a dokumentumban, amelyet a Külgazdasági és Külügyminisztérium küldött meg számunkra, az áll: az alapítvány először 2015. április 24-én nyújtott be támogatási kérelmet a magyar kormányhoz, majd ezt július 16-án aktualizálta.

A támogatási szerződés egy Lázár János által aláírt kormányrendeletre (20/2015 (IV. 13) MvM) hivatkozva megállapítja, hogy a támogatást már megvalósult projektek utólagos finanszírozására is lehet használni, így az április 1. és augusztus 31. közötti időszakra rögtön ki is utaltak 438 millió forintot. A fennmaradó 174 milliót a 2015. július 1. és december 31. közötti költségekre kapta az alapítvány.

A támogatási szerződés kiköti, hogy az MFNA százezer forint feletti beszerzéseiről írásos szerződés szükséges, illetve hogy tevékenységéről pénzügyi elszámolást és narratív beszámolót kell hazaküldenie. Az alapítványnak készítenie kell egy számlaösszesítőt a beszállítók neveivel és a kiutalt összegekkel, illetve haza kell küldeniük a teljesítéseket igazoló számlák, szerződések, bizonylatok és bankkivonatok hiteles másolatait is.

A Külügyminisztérium titkolja az MFNA elszámolásait

Mivel az MFNA magyar közpénzt költ, ezért tavaly nyáron közérdekű adatigényléssel fordultunk az MFNA-t felügyelő Külgazdasági- és Külügyminisztériumhoz – a támogatási szerződés aláírása óta Lázártól Rogánhoz, majd Szijjártóhoz kerültek az amerikai lobbiügyek. Kiadni kértük az MFNA összes beszámolóját és pénzügyi elszámolását.

Harminc nap múlva megkaptuk az MFNA által eredetileg benyújtott pályázatot, illetve a 2015-ös, 2016-os és 2017-es támogatási szerződéseit. A pályázat, illetve a szerződések bizonyos oldalait “nem sikerült” jól beszkennelnie a Külügynek, így azok olvashatatlanok. Érdekes módon pont az a három oldal lett a leghomályosabb, amelyeken költségvetés-tervezetek, illetve konkrét számok is szerepeltek.

A 2017-re szóló támogatási szerződésből kiderült: az MFNA korábban 612,4 millió forintos éves apanázsa 747 millió forintra emelkedett. Tehát az elmúlt három évben az MFNA közel kétmilliárd forintot költehetett el, és erről az utolsó fillérig el kellett számolnia a magyar külügyminisztériumnak – ám Szijjártó Péter minisztériuma nem adta ki az Átlátszónak, és veszettül titkolja ezeket az elszámolásokat. Csak szöveges beszámolókat kaptunk az alapítvány tevékenységéről.

Ezekből ugyan egy-két cégnevet sikerült kihámozni, akikkel az MFNA szerződött, de a szerződések értéke nem derült ki. Mivel a KKM kétszeri próbálkozásra sem adta ki az általunk kért közadatokat, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordultunk panasszal.

Nem sok nyoma van az MFNA nyilvános tevékenységének

Az MFNA 2015-ös indulása óta egyetlen olyan rendezvénysorozatot bonyolított le, aminek sajtóvisszhangja is volt. 2016. február végén Washingtonban és New Yorkban egy rendezvénysorozatot szerveztek, amelynek során megemlékeztek Kossuth Lajosról, illetve több helyen is bemutatták a kaliforniai Pepperdine University két professzora által az MFNA támogatásával írott, magyar-amerikai témájú tanulmányt.

Ennek keretében szerveztek egy eseményt a washingtoni törvényhozás épületében, illetve az elegáns National Press Club, a sajtóklub termében is. Ehhez a projekthez kapcsolódott a Hungary Scholars program is, melynek keretében egy magyar egyetemista utazott ki néhány hétre a Pepperdine egyetemre, hogy a két professzort segítse a kutatásban, és a rendezvénysorozat keretében George Pataki egykori New York-i kormányzó is vendégül látta az alapítványt.

Ezen a rendezvénysorozaton kívül nem látszik más az alapítvány munkájából a sajtóban, és a Külügyminisztérium által számunkra megküldött beszámolókból sem derül ki sokkal több. Az MFNA tevékenységét 2016. áprilisáig ismertető, Barnhart által aláírt beszámoló szerint a fenti rendezvényeken kívül az alapítvány megrendelte és megcsinálta a www.magyarfoundation.com oldalt és közösségimédia-profilokat hozott létre.

Van például YouTube-csatornája is az alapítványnak: négy videó van rajta, közülük a legfrissebb kilenc hónapos. A beszámolók szerint az első, tehát a 2015-ös év nagyjából adatgyűjtéssel, terepfelméréssel, illetve a Kossuth/Pepperdine-projekt megszervezésével telt az alapítvány életében. Amikor Barnhartot az MFNA tevékenységéről kérdezték a sajtóban, akkor is csak a 2016. februári rendezvényeket emlegette, amelyek már több mint két éve lezajlottak.

A 2017-es támogatási szerződésben már valamivel több konkrétum szerepel a tervek között: magyar zenészek és “méltóságok” szerepeltetése Amerikában, több ösztöndíjprogram, egy konferencia megszervezése, illetve a “Hungary, Ronald Reagan and winning the Cold War” című könyv kiadása és magyarra fordítása. Ugyan ezeket a programokat 2017-re tervezték, a szervezet honlapján nincs nyoma, hogy bármelyik is megvalósult volna.

Az Index 2015 végén írt arról, vajon mivel is foglalkozhat a titokzatos MFNA valójában. A cikk szerint fontos az alapítvány jogi formája. Kétféle alapítvány létezhet ugyanis: az úgynevezett 501(c)(3) típusú szervezetek könnyedén gyűjthetnek adományokat, mert ebben az adományozó is érdekelt: a támogatást levonhatja az adójából. Cserében a támogatott költségvetésének csak nagyon kis részét fordíthatja lobbizásra, vagy politikai célokra.

Az MFNA mégsem ezt, hanem a másik jogi formátumot választotta: ez a 501(c)(4). Az ilyen típusú nonprofitok általában kevesebb adományt kapnak, mert annak nehéz levonni az összegét az adóból, ám sokkal lazábbak azok a szabályok, amelyek a politikai tevékenységüket szabályozzák. Az Index az MFNA felbukkanásakor úgy vélte, lehetséges, hogy a magyar kormány éppen hogy lobbizásra és politikai befolyásszerzésre akarja használni az alapítványát.

Ám nyakló nélkül nem támogathatnak politikusokat, hiszen az MFNA magyar, azaz amerikai szempontból külföldi pénzből működik, amerikai politikusok pedig nem fogadhatnak el külföldi szervezettől vagy magánszemélytől pénzeket. Azaz az MFNA közvetlenül nem támogathat politikai célokat vagy kampányokat, mert ez hamar kiderülne, és tilos is.

Egy általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérő washingtoni szakértő szerint azonban sok a kiskapu: egy ilyen alapítvány például vásárolhat olyan hirdetést, amelynek hatása lehet egy jelölt népszerűségére a választások előtt. Amerikában bevett politikai módszer a “független” támogatás, amikor hivatalosan a jelölttel és csapatával nem egyeztetve dönt úgy valaki, hogy egy bizonyos jelölt mellett kampányol.

Ha egy MFNA-hoz hasonló jogi státuszú alapítvány így tenne, és mondjuk politikai hirdetést finanszírozna, azt be sem kellene vallania. Számla viszont készül róla, és az MFNA esetében a támogatási szerződés szerint minden ilyen bizonylatnak ott kell lennie a Bem rakparton, a Külügyminisztériumban. Ám ezeket, mint fent említettük, kétszeri adatigénylésünk után sem adták ki az Átlátszónak.

A KKM-től kapott egyéb papírokban viszont rábukkantunk egy érdekes sorra: eszerint az MFNA kiváltott egy hitelkártyát a BB&T banknál, hogy azzal fizesse az alapítvány tagjai, illetve Magyarországra érkező kongresszusi képviselők, szenátorok, és delegációk utazási költségeit. Az amerikai képviselőknek és szenátoroknak nyilatkozniuk kell arról, elfogadtak-e “ajándék” utakat valakitől. Ezen adatbázisokban nem találni nyomát annak, hogy az MFNA a saját költségén Magyarországra utaztatott volna amerikai politikusokat.

Jogász óránként 1,6 millióért, kutatás 160 millióból

Az MFNA tehát olyan működési formát választott, amely lehetővé teszi, hogy Amerikában ne nagyon kelljen elszámolni a költségeivel, de adóbevallást azért muszáj beadnia. Az ottani nyilvánossági szabályok szerint kívülállóknak csak a beadás után két évvel ismerhető meg az adóbevallások tartalma.

Az Átlátszó így az amerikai adóhivataltól (IRS) az MFNA 2014-es és 2015-ös adóbevallását tudta kikérni, amikből kiderül, kik az alapítvány tisztségviselői és legjobban fizetett szerződéses alkalmazottai, illetve nagy vonalakban a költségvetésére is fény derül.

A 2014-es adóbevallásból annyi derül ki, hogy az MFNA egy magánszemélytől kapott 199 ezer dolláros adománnyal gazdálkodott. Egy évvel később már izgalmasabb a bevallás, hiszen ez volt az első év, amikor az alapítvány megkapta a 612,4 millió forintot (több mint 2 millió dollárt) a magyar kormánytól. Ezen kívül más bevétele nem volt, azaz adományokat nem sikerült gyűjtenie, senki sem támogatta anyagilag az Egyesült Államokban.

Az alapítvány amerikai adóbevallása szerint 2015-ben az alábbiakra költött:

Leírás Költség dollárban Költség forintban

  • Támogatás és egyéb segítség amerikai szervezeteknek vagy kormányzati szerveknek $50,000 13,6 millió
  • Menedzsment $221,500 60 millió
  • Jogi költségek $294,682 80 millió
  • Könyvelés $16,542 4,5 millió
  • Adománygyűjtő szolgáltatás $100,000 27 millió
  • Egyéb szolgáltatások díja $100,339 27 millió
  • Reklám és promóció $99,000 27 millió
  • Irodai költségek $2,208 600 ezer
  • IT $107,097 29 millió
  • Irodabérlet $57,262 15,5 millió
  • Utazás $80,781 22 millió
  • Konferenciák, konvenciók, találkozók $24,800 67,3 millió
  • Biztosítás $475 130 ezer
  • Egyéb kiadások – KUTATÁS $590,000 160,2 millió
  • Egyéb kiadások – NYOMTATÁS $542 147 ezer
  • Egyéb kiadások – BANKI KÖLTSÉGEK $235 63 ezer
  • Egyéb kiadások – ENGEDÉLY ÉS REGISZTRÁCIÓ $213 58 ezer
  • Költségek összesen $1,745,676 474 millió

Az adóbevallásból kiderül, hogy 2015 végére az alapítványnak 105 millió forintja maradt a pénztárban – ez rendben van, hiszen a támogatási szerződés szerint a 2015-ös összeget 2016. február 28-ig kellett elkölteniük.

A bevallásból az is kiolvasható, hogy fizetett munkavállalója nincs a cégnek: a vezető Jo Anne Barnhart és a jogász Craig Engle is külsős szerződéssel kapja fizetését. Mindketten tisztségviselői is a cégnek: Barnhart heti 20 órát dolgozik, Engle, a többi tisztségviselőhöz hasonlóan heti egyet. A tisztségviselők között van még David Satterfield, az alapítvány könyvelője, Candice Greaux, a titkárnő, Chris Larson, az adománygyűjtő, és Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója is.

Az alapítvány amerikai adóbevallásából, mint az a fenti táblázatunkból is kiderül, még mindig nem tudjuk meg, mire költötték el a magyar állam támogatásának jelentős részét. Ám a külügytől és az amerikai adóhivataltól kapott dokumentumokat összehasonlítva azt meg lehet mondani, hogy személy szerint ki mennyit keresett:

Név Fizetés dollárban Fizetés forintban Cégnév Feladat

  • Jo Anne Barnhart 125,000 34 millió Igazgató (menedzsment)
  • Craig Engle 294,682 80 millió Arent Fox jogász
  • Chris Larson 100,000 27 millió Wolf Point Global adománygyűjtés
  • David Satterfield 16,542 4,5 millió Huckaby Davis Lisker könyvelő
  • Összesen 536,224 145,5 millió

Az alapítvány tehát költségvetésének közel egyötödét vezető tisztségviselőire költi. Ám számos kérdés még mindig megválaszolatlanul maradt az alapítvány költségeivel kapcsolatban:

  • Menedzsmentre évi 60 millió forintot költ az MFNA, ám igazgatójának éves fizetése 34 millió forint. Nem derül ki, a fennmaradó 26 milliót kinek fizették ki.
  • A jogász évi 80 millió forintos fizetése, ha valóban csak heti egy órát dolgozik (mint az az adóbevallásban áll), évente 50 munkahéttel számolva 1,6 millió forintos órabért jelentene.
  • Chris Larson 27 millió forintot kapott arra, hogy adományokat gyűjtsön, ám egyetlen dollárt sem sikerült felhajtania.

A többi költséget is nehéz megítélni, hiszen nem részletezik, mi került százezer dollárba az informatikai eszközökön vagy “egyéb szolgáltatásokon”.

Egy sor azonban így is kiugrik: a legnagyobb tétel a nyomtatásnak és biztosításnak fenntartott “Egyebek” résznél, “KUTATÁS” címén jelenik meg: erre 160,2 millió forintot költött az alapítvány a magyar adófizetők pénzéből.

Mivel az adóbevallás első sorából kiderül, hogy a nagy sajtófelhajtással körített kutatóprogram a Peppperdine University-vel 13,6 millió forintba került, azt kizárhatjuk, hogy ez a kutatás került volna ennyibe. És mivel ez a 2015-ös adóbevallás, még a 2016 februári, Washingtonban és New Yorkban megrendezett események sem jelenhetnek meg itt költségként.

Az MFNA titokzatos virginiai leányvállalata

A Washingtonban bejegyzett MFNA alapítvány a virginiai cégbírósági adatok szerint 2016. április 15-én létrehozott egy leányvállalatot a szomszédos Virginia államban. A cég könyvelője David Satterfield, és igazgatói is az alapítvány tisztségviselői közül kerülnek ki: Satterfield mellett Jo Anne Barnhart és Craig Engle tűnik fel. A leányvállalatban megjelenik két új név is: Charles Kilbourne (róla később még írunk), illetve Szabó Dávid.

Szabó Dávid a Századvégnek az a munkatársa, aki az amerikai lobbiügyeken dolgozik: Connie Mack ugyanis a Századvéggel konzorciumban nyerte el a négyéves lobbiszerződést, és magyar oldalról Szabó végzi a munka oroszlánrészét – derült ki az egykor a Népszabadság által beadott közadatigénylésre adott válaszból.

Az amerikai lobbiszabályokban jártas, neve elhallgatását kérő washingtoni forrásunk szerint a Századvég Connie Mack-kel dolgozó emberének megjelenése az MFNA-ban aggályos lehet, hiszen azt mutatja: az alapítvány tevékenysége összefonódik a lobbistáéval. Márpedig egy külföldi állam által kifejtett lobbitevékenységre sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint egy nonprofit alapítvány munkájára. Azaz lehetséges, hogy az MFNA kihasználja a számára kedvezőbb jogi szabályozást, és így olyan lépéseket is megtehet, amelyeket a lobbitevékenységre vonatkozó szigorú amerikai szabályok miatt a bejegyzett lobbista nem.

Szabó Dávidot emailben kerestük, és arról érdeklődtünk, mi az ő, illetve a Századvég szerepe az MFNA amerikai leányvállalatában, illetve hogy miben is különbözik a washingtoni alapítvány, illetve az ugyanolyan néven működő virginiai cég tevékenysége. Egyelőre nem kaptunk választ kérdéseinkre.

Az MFNA-t felügyelő Külgazdasági- és Külügyminisztérium sajtóosztályától is megkérdeztük, mi indokolta 2016-ban egy virginiai cég létrehozását, illetve hogy ez a cég is ugyanúgy köteles-e elszámolni költéseivel, mint a washingtoni alapítvány. Kérdéseinkre egyelőre nem érkezett válasz.

Az MFNA tisztségviselői Arthur J. Finkelstein és George Pataki munkatársai voltak

A Magyar Foundation of North America vezetői a New York-i republikánus politikai elit tagjai közül kerültek ki, akik a magyar származású egykori kormányzó, George Pataki, és elhíresült tanácsadója, a néhai Arthur J. Finkelstein körül gyülekeztek.

A tavaly nyáron elhunyt Finkelstein az Orbán-kormánynak is dolgozott, Habony Árpádnak pedig közös cége volt vele az Egyesült Királyságban. Finkelsteinre felnézett, és őt barátjának tekintette a magyar kormány 2014 őszén felfogadott washingtoni lobbistája, Connie Mack. Ezer szállal kötődik ehhez a csoporthoz a Budapestre készülődő új amerikai nagykövet-jelölt, David Cornstein is.

Az MFNA tisztségviselőinek, illetve legjobban fizetett szerződéses partnereinek jelentős része  ebből a csoportból kerül ki. Többségük egyenesen, ahogy saját magukat nevezik, Arthur Finkelstein “gyermeke”: ők azok, akiket Finkelstein kinevelt és támogatott. Craig Shirley, aki saját magát is “Arthur gyermekének” tartja, a National Review hasábjain úgy fogalmaz: “Arthur gyermekeit” körüllengi egyfajta magabiztosság, annak tudata, hogy mindenki másnál jobban értik a politikát.

“Legalábbis elhiszik ezt” írja Shirley, aki történészként republikánus politikusok életrajzaival lett széles körben is ismert. “Tudtuk, hogy a nyugati civilizáció megmentésén dolgozunk. És nem féltünk semmitől, ahogy Arthur tanította nekünk” –  írja. Finkelstein kapcsolata a mentoráltjaival szoros volt: Shirley szerint amikor például egyikük elveszített egy kampányt, pénz nélkül maradt és munkaadója magára hagyta, Finkelstein vett neki egy repülőjegyet, hogy hazautazhasson.

A Finkelstein halála után megjelent visszaemlékezésekben többször is nevesítik Finkelstein mentoráltjait, és ismerős neveket látunk a listán. Ezek alapján Finkelstein “gyermeke” az MFNA elnöke, Jo Anne Barnhart, és a szervezet titkárnője, Candice Greaux is.

“Finkelstein-gyermek” a közvetetten a magyar államtól évi 80 millió forintos fizetést húzó jogász, Craig Engle is. Az MFNA egy saját pályázati kiírásában úgy ír Engle-ről, mint akinek három évtizedes jogi tapasztalata van, és akinek az alapítványban az a feladata, hogy kapcsolatot tartson kongresszusi képviselőkkel, és azok embereivel, washingtoni üzleti csoportokkal, civil szervezetekkel, egyetemekkel.

De ebbe a csoportba tartozik Christopher Larson, a 27 millió forintért adománygyűjtéssel megbízott Wolf Point Global munkatársa is. Az MFNA úgy mutatja be, mint kapcsolattartóját az amerikai üzleti körök felé. Larson LinkedIn-oldala szerint 8 évig George Pataki cége, a Pataki-Cahill Group vezérigazgatója volt. Finklesteinről pedig Larson így nyilatkozott: “A tudás, amit Arthurtól kaptam, egy olyan alapot adott, amely minden nap hatással van arra, hogy milyen döntéseket hozok.” Az idézett cikk szerint Larson Kelet-Európában, Afrikában, és az Egyesült Államokban is dolgozott Finkelsteinnek.

A néhai Finkelstein köreihez tartozik Charles Kilbourne is, akinek az MFNA-ban nincs hivatalos szerepe (legalábbis 2015-ben, az akkori adóbevallás szerint még nem volt), ám igazgatóként tűnik fel a 2016-ban, Virginiában létrehozott MFNA-leányvállalatban. Együtt dolgoztak Finkelsteinnel 2010-ben Rick Lazio kampányában, amikor a republikánus politikus ismét (sikertelenül) nekifutott a kormányzóválasztásnak New Yorkban. Ezelőtt Kilbourne dolgozott Pataki kampányában is.

Az MFNA könyvelője és egyik igazgatója, a Huckaby Davis Lisker színeiben felfogadott David Satterfield számos amerikai republikánus politikai kampányszervezet (PAC) pénztárnoka volt. LinkedIn-profilja szerint dolgozott a Craig Engle-féle Arent Fox-nál is, a választási kampányokra és lobbizásra költött pénzek, és a külföldi államok Amerikában kifejtett lobbitevékenységét szabályozó FARA-törvény szakértője.

Satterfield kötődik a Pataki-csoporthoz is: ő volt a péntárnoka a 2015 elején “We the People, Not Washington” néven létrejött politikai lobbiszervezetnek, amely Pataki elnökjelölti kampányát támogatta.

Az MNFA ügyvezetője, Jo Anne Barnhart is Finkelstein “gyermeke”: mentorával már az 1990-es évektől kezdve együtt dolgoztak. Barnhart hivatalosan félállásban, heti 20 órában igazgatja a Magyar Foundationt, amiért 125 ezer dollárt, azaz 34 millió forintot kap évente.

Miközben Barnhart félállásban az MFNA igazgatója, Finkelstein cégének megbízásából többször is járt Azerbajdzsánban, ahol felméréseket és exit pollokat készített választások előtt és alatt. Az Arthur J. Finkelstein & Associates (AJFA) 2013 óta jelenik meg rendszeresen az azeri választásokon megfigyelőként.

2015-ben Barnhart személyesen ment el Azerbajdzsánba, hogy ő írányítsa az AJFA 25 fős csapatának helyi munkáját: akkor a kormánypárti azeri APA hírügynökség azt közölte, hogy ők bízták meg Finkelstein cégét a munkával.

A választásokhoz vezető folyamat olyan magas szintű volt, hogy az megteremti az alapot a tisztességes és igazságos választásokhoz 

– nyilatkozta akkor Barnhart az azeri kormánymédiának. Hangsúlyozta, hogy semmiféle nyomást nem érzékelnek az azeri kormány részéről – pedig több nyugati megfigyelő is erre panaszkodott Azerbajdzsánban.

Az AJFA exit poll felmérése a 2013-as elnökválasztás napján arra jutott, hogy Ilham Alijev a szavazatok 83 százalékát szerezte meg. Egyébként ez volt az a választás, amelynek eredményét a kormány hivatalos választási mobilos applikációja véletlenül már a szavazás előtt egy nappal közölte.

A 2015-ös parlamenti választások idején, amikor Barnhart vezette az az AJFA azeri munkáját, felmérésük szerint az Alijev-féle YAP párt kapta a szavazatok 76 százalékát. A kormánypárt végül 49 százalékot kapott.

A 2015-ös azeri voksolás az a választás volt, amelyet az egyik lefontosabb ellenzéki párt bojkottált, illetve amelyre az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ már nem is küldött megfigyelőket, mert úgy vélték, az azeri vezetés annyi korlátot állít munkájuknak, hogy a hiteles választási megfigyelési munkára nincs lehetőség. Ilham Alijev elnök rezsimje ugyanekkor, 2014-2015-ben “keményített be”: tömegesen börtönözte be civil szervezetek és a független sajtó képviselőit mondvacsinált ürügyekkel.

Az AJFA még 2016-ban is vállalt munkát Azerbajdzsánban, pedig az nem is volt választási év: felmérést készítettek a politikai helyzetről, és arra jutottak, hogy az azeriek 96,8 százaléka támogatja Ilham Alijev elnököt.

atlatszo.hu

 


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..