Az egyébként nagyon is humanitárius cselekedetet a Fidesz teljes titokban igyekezett tartanai, miközben segítségére van egy nagyobb csoportnak.

Az Indexnek több független forrás is megerősítette, hogy a magyar állam eddig mintegy 300 menekültet fogadott be a legsúlyosabb politikai és gazdasági káoszba süllyedt Venezuelából. A program ráadásul olyan példamutató módon zajlott, hogy abból a 2015-ös „Willkommenskultur”-t meghirdető Angela Merkel is tanulhatna.

Mit kapnak a polgárháborús országból menekülők Magyarországtól?

• Ingyenrepülőjegyet Budapestre.
• Legalább egy évig ingyenlakást.
• Integrációs programot, ingyenes magyar és angol nyelvtanfolyammal.
• Letelepedési papírokat, amelyekkel érkezésük után néhány hónappal már legálisan dolgozhatnak.
• Az állam egyetlen feltételt vizsgál: hogy a menekülteknek vannak-e magyar felmenőik. (index.hu)

Természetesen a magyar származás elengedhetetlen. Csak azt nem értjük, hogy amennyiben minden jelentős újítás, fejlesztés és találmány magyar – mint ahogy azzal a kormány és legfanatikusabb hívei előszeretettel kérkednek – akkor mi szükség a felmenők vizsgálatára? Nyilván erről megoszlanak a vélemények, de mindez tök mellékes.

A bevándorlás csak része egy folyamatnak. Az ember alapvető természetéhez tartozik középkortól máig kiirtani vágyott kíváncsiság. Valamint az a meggyőződés, hogy jobb életre hívatott. Ezért nem ritkán a kontinenst és kész elhagyni, hogy új lehetőséget keressen.

Példának kiváló okáért ne egy háború névtelen áldozatává váljon. És az is hozzátartozik, hogy jobb megélhetést tűz ki célul. Egy nem hangsúlyozott előnye is van az ide-oda vándorlásnak. Ez pedig a belterjesség elkerülése. Képzeljük csak el egy pillanatra, ha minden ország minden lakója ott lenne köteles leélni az életét ahol megszületett. Még a települését sem hagyhatná el. A kombinációs lehetőségek végességének ismeretében nem túl rózsás kilátásoknak néz elébe az az ember, aki így egy alig 400 fős településen rekedt.

A nemzetállamok erről nem akarnak tudomást venni. Az egyetlen kérdés, miért?

E premissza tükrében az akció inkább tűnik álszentnek, mintsem igazán emberségesnek. Ha pedig hozzátesszük, hogy a tranzitzónáinkban fogvatartottakat éheztetik, embertelen körülmények között tartják, a gesztus különösen álszent.

A venezuelai krízis ugyan kapóra jött a Fidesznek saját emberségét bizonygatni, és természetesen a magyar másodrendű állampolgárokhoz képest kiemelt ellátást nyújtani a 300 szerencsétlennek, de adja magát a kérdés, hogy mi lesz akkor, amikor rájönnek, hogy egyik krízist élő országból a másikba érkeztek?