A DIREKT36 írása először a 444-en jelent meg.

Müller Cecília országos tisztifőorvos március 16-án közölte, hogy koronavírusra tesztelik azokat is, akik ismeretlen eredetű tüdőgyulladásban szenvednek. Ez jelentős változás volt a korábbi gyakorlathoz képest, amikor csak a gyanús esetek nagyon szűk körét engedték tesztelni: azokat, akik megbetegedtek miután fertőzött országból tértek vissza vagy azután lettek betegek, hogy szoros kapcsolatba kerültek fertőzött emberekkel.

Hogy mennyire sok múlik a teszteltek körének kiszélesítésétől a járvány elleni védekezésben, azt jól mutatja a következő eset. Egy beteg március 7-én jelentkezett a Szent László Kórház koronavírus centrumában, mivel azonban nem felelt meg az akkor hatályos tesztelési kritériumoknak, ezért a Szent János Kórházba küldték. Ott derült ki róla később, hogy tüdőgyulladása van, a koronavírus tesztje pedig pozitív lett. Addigra azonban több egészségügyi dolgozó is megfelelő védőfelszerelés nélkül került kapcsolatba vele, emiatt közülük néhányan karanténba kerültek.

Az EU járványügyi szerve, az ECDC már március 2-án javasolta az ismeretlen eredetű tüdőgyulladásos betegek tesztelését. A magyar hatóságok először 11 nap múlva reagáltak, amikor az EMMI kiadott egy hasonló értelmű tájékoztatót. A szélesebb körű tesztelést viszont csak egy 16-án kiadott protokoll tette kötelezővé.

A tesztelést nehezíti, hogy egy betegnél több vizsgálatot is el kell végezni és jelenleg több ország is egyszerre akar rengeteg tesztet beszerezni, emiatt ezekhez nehéz hozzájutni (többek között az Egyesült Államoknak is problémát jelent). Ráadásul a tesztelés sikere függ attól is, hogy egy ország milyen gyorsan tud több laboratóriumot átállítani a koronavírus vizsgálatára.

A Direkt36 által megkérdezett járványügyi szakemberek (epidemiológusok és infektológusok) szerint ezekkel a kihívásokkal könnyebb lenne szembenézni, ha az elmúlt másfél évtizedben a különböző kormányok nem szervezték volna át többször is a népegészségügyi és azon belül a járványügyi rendszert. A folyamat a szocialista kormány idején indult a korábbi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) laborhálózatának privatizációjával, majd az Orbán-kormány átalakításaival folytatódott, aminek az eredményeként 2017-től másfél éven át nem létezett egy kiemelt népegészségügyi intézmény Magyarországon, pedig egy ilyen szervre kulcsfontosságú szerep hárul a járványügyi védekezés során. 2018-ban a kormány újra létrehozott egy ÁNTSZ-re emlékeztető szervezetet Nemzeti Népegészségügyi Központ néven, de a korábbi befolyás nélkül.

A folyamatos átszervezések miatt számos járványtanász vagyis epidemiológus hagyta el a területet, a népegészségügyi rendszer pedig kevésbé rugalmas és nehezebben tud reagálni egy járványra, mint korábban.

Az átalakításokkal összefüggésben megkerestük a Nemzeti Népegészségügyi Központot és a járvány elleni védekezést koordináló operatív törzset. A Gyurcsány-kormány intézkedései miatt pedig a DK-nak küldtünk több kérdést. Egyelőre egyik helyről sem kaptunk válaszokat.

Elkezdődik a zuhanás

A fertőző betegségekkel, járványokkal is foglalkozó népegészségügy a rendszerváltás után sokáig ugyanabban a struktúrában működött tovább, ezt a munkát az ÁNTSZ (az egykori Köjál) fogta össze. Az intézményrendszer átalakítása a szocialista kormányok, főként Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején indult meg. Először az ÁNTSZ vidéki hálózatához nyúltak hozzá: a megyei szervezeteket régiós intézményekbe vonták össze.

Ekkor merült fel az is, hogy az ÁNTSZ-nek nincs szüksége arra, hogy minden megyében legyen laborja. A laborok többek között bakteriológiai és vírus vizsgálatokat végeztek, és szerepük volt a járványokkal összefüggő vizsgálatokban is. A különböző hatósági eljárások során pedig például az ivóvíz minőségét is ellenőrizték. Az akkori szocialista kormány az ÁNTSZ intézeteiben működő laboratóriumok, köztük 16 mikrobiológiai labor  privatizációját azzal magyarázta, hogy azok veszteségesen működtek.

A lépést többször is kritizálta az akkor ellenzékben lévő Fidesz. A kormányzat „a vadprivatizáció korszakát idéző vagyonátjátszásra” készül – írta a párt az egyik 2004 augusztusi közleményében. A Népszabadság egyik cikke szerint a hálózatot végül 2006 elején a korábban remélt többszáz millió forint helyett 50 millióért értékesítették. Később a privatizált laborok közül több meg is szűnt.

A Direkt36 által megkérdezett egykori és jelenlegi járványügyi szakemberek nagy csapásként élték meg a privatizációt. Egy korábban is a járványügyben dolgozó, és emiatt névtelenséget kérő forrás például azt mondta, hogy

a döntés „katasztrófa volt. Ott kezdődött a dolgok zuhanása”,

a korábban gyors és gördülékeny rendszerben nehézkessé vált a szükséges vizsgálatok elvégzése.

Megkerestük Bujdosó Lászlót, aki ebben az időszakban volt a tisztifőorvos, többek között arra kérdeztünk rá, hogy vizsgálták-e, hogy a privatizációnak milyen hatása lesz a járványügyre. Bujdosó azt válaszolta: nem most van itt az ideje régi történetek felelevenítésével politikusokra, döntéshozókra mutogatni. Szerinte most a vírus terjedésének lassításával, a betegek ellátásával, az egészségesek védelmével kell foglalkozni. Azt ígérte, a járvány után válaszolja meg a kérdéseinket.

Kettévágott rendszer

A 2010-ben hatalomra kerülő Orbán-kormány egyik meghirdetett célja az volt, hogy egyszerűbbé és kisebbé tegye a szerintük túlságosan nagyra nőtt és sokszor átláthatatlanul bürokratikus magyar államot. Ennek érdekében átalakították a közigazgatási rendszert és 2011-ben létrehozták a kormányhivatalokat. Számos más intézmény mellett a kormányhivatalok alá tagolták be az ÁNTSZ regionális intézeteit is. Emiatt a korábban a megyeiből regionálissá alakult szervezet kénytelen volt visszarendeződni.

Az átalakítás azt is jelentette, hogy az országos tisztifőorvos elvesztette a közvetlen felügyeletet a megyei népegészségügyi intézmények felett, a járványügy pedig politikai alapon kinevezett kormánymegbízottak felügyelete alá került. Egy évtizedekig a járványügyben dolgozó epidemiológus szerint ez okozott problémákat, például előfordult, hogy egy-egy megye figyelmen kívül hagyta az országos járványügyi intézet iránymutatásait, és úgy kezdett el gondolkodni, hogy „azt csinálok, amit akarok, szerintem így kell”.

A rendszert ugyanis úgy találták ki, hogy a hatékony járványügyi intézkedések érdekében a megyei és az országos szervezeteknek szorosan együtt kellett működni. A forrás szerint a központban gyűlt össze a legtöbb tapasztalat, a legtöbb információ. Ha például az ország egyik kisebb településen ritka és súlyos fertőző megbetegedést találnak, akkor ettől ott helyben „lefagynak”, a megyei járványügynél már láttak is olyat, az országos központban pedig azt is tudták, hogy mit kell csinálni. Miután kettévágták a szervezetet, a forrás szerint ez „a hierarchia már nem működött”.

Az átalakítást Paller Judit akkori országos tiszti főorvos is bírálta. 2011 februárjában egy konferencián azt mondta, hogy

“nagyon nehéz húsz kormányhivatallal együttműködni”.

Úgy fogalmazott, hogy a magyarországi népegészségügyi szerveknek a korábban jellemző jól szervezett és egységes működése jelenleg zavart szenved.

Az egészségügy csak egy mellékszál

Az átalakítás itt azonban nem állt meg. Lázár János korábbi Miniszterelnökséget vezető miniszter bürokráciacsökkentő csomagjának részeként 2017-ben az országos ÁNTSZ-t is átszervezték.

Az ÁNTSZ még a megyei intézmények elvesztése után is egy nagy szervezet volt, csaknem ezren dolgoztak itt és az éves költségvetése – a 2017-es költségvetési törvény szerint – több mint 15 milliárd forint volt. A szervezeten belül a hatósági feladatokat az országos tisztifőorvos és hivatala (az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, az OTH) látta el. Ő irányított több, szintén az ÁNTSZ-hez tartozó országos intézetet is. Ez utóbbiak egyike volt a hazai járványügy központja, az Országos Epidemiológiai Központ (OEK).

A 2017-es átalakítás alapjaiban forgatta fel a rendszert. Országos tisztifőorvosi poszt nem volt többé, a feladatait egy helyettes államtitkár vitte tovább az Emberi Erőforrások Minisztériumában (EMMI). A járványügyi központot, az OEK-et feldarabolták: a járványüggyel foglalkozó részlegek beolvadtak az EMMI-be, az őket kiszolgáló laborhálózat pedig egy új intézményhez került, amely az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) nevet kapta.

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az EMMI-be került munkatársaknak el kellett költözniük: korábban egymás mellett, szoros együttműködésben dolgozó szakemberek kerültek más szervezetekhez, más irányítás alá. Ezen kívül az is nehezítette az átjárást a mikrobiológiai laborok és az epidemiológusok között, hogy két külön informatikai rendszerben kezdtek el dolgozni – mondták forrásaink, akik belülről élték végig az átalakulást. Ez szerintük nagyon súlyos problémát okozott: nehezítette az információáramlást, a járványügyi és mikrobiológiai adatok összekapcsolását. A laborban dolgozó mikrobiológus és az epidemiológiai részleg járványtanásza ugyanis sok szempontból egymásra van utalva. Az ő együttműködésük segít tisztába tenni például azt, hogy egy beteg hagyományos influenzát kapott-e el, vagy pedig a hasonló tüneteket okozó új koronavírus fertőzte-e meg. „Amikor ezt a két funkciót kettévágják, az a halála ennek a szakmának” – fogalmazott a több évtizedes járványügyi tapasztalattal rendelkező szakember.

Ráadásul az EMMI-be kerülő dolgozók közalkalmazottakból kormánytisztviselőkké váltak. Az utóbbi több kötöttséggel jár, a kormánytisztviselők nem nyilatkozhatnak szabadon és összeférhetetlenségi nyilatkozatot is kell tenniük.

„Amíg az ember közalkalmazott, addig a hierarchikus nyomást nem érzékeli annyira. Közalkalmazottként szellemileg szabadnak éreztem magam". 

"Kormánytisztviselőnek lenni viszont más” – fogalmazott az egyik epidemiológus. Ő úgy érezte, a kreatív műhelymunka tere beszűkült: „egy kormányzati szerv úgy működik, hogy fentről jön egy utasítás, hogy mit kell megcsinálni, lehetőleg azonnal”.

Az átszervezések miatt többen felmondtak, köztük volt Zöldi Viktor járványügyi szakember is, akinek az OEK-ban lévő osztályát kettévágta az átalakítás. „Éppen akkor a külföldi ösztöndíjam utolsó hónapjait töltöttem, és úgy volt, hogy visszamegyek utána, de nem akartam megtapasztalni, hogy milyen az EMMI-ben kormánytisztviselőnek lenni” – mondta. Nem akart ugyanis egy olyan minisztériumban dolgozni, ahol „az egészségügy csak egy mellékszál”. Az is zavarta, hogy az átalakításokról meg sem kérdezték az egyes szakterületek vezetőinek véleményét.

A bürokráciacsökkentés áldozata lett az OEK szakmai lapja, az Epinfo is, amely több mint két évtizeden át heti rendszerességgel publikálta a fertőző betegségek aktuális magyarországi és nemzetközi adatait. Az itt megjelenő elemzett adatsorok egészen a megbetegedéseket bejelentő háziorvosokig, kórházi orvosokig és megyei epidemiológusokig vitték a hírt arról, hogy mi a helyzet a fertőző betegségekkel és mire kell figyelni a jövőben. A járványügyi szakemberek később többször is kérték a lap újra indítását, de ez azóta sem történt meg. Ezzel egy teljes tudományterület vesztette el a kommunikációjának egyik legfontosabb fórumát.

Az átalakításokkal összefüggésben több kérdést is eljuttattunk Lázár Jánosnak, a korábbi miniszter azonban nem reagált megkeresésünkre.  

Vissza majdnem az egész

Másfél évvel később a kormány hátraarcot csinált. A Direkt36-nak nyilatkozó epidemiológusok szerint belátta, hogy a rendszer nem hatékony, ezért létrehozott egy intézményt, amely a korábbi ÁNTSZ-re hasonlított, ez lett a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK). Az új szervezet az OKI bázisán alapult, ahol a laborok is voltak, és ide került az EMMI országos tisztifőorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkársága is. Ebben az intézményben a járványügy és a labor részleg is egy-egy főosztályként kezdett működni.

Bár ekkor úgy tűnt, hogy van kormányzati akarat arra, hogy újra önálló szakmai intézet jöjjön létre, eddigre többen otthagyták ezt a területet. „Állandóan változás volt, ez semminek nem tesz jót. Senki nem tudja már követni, hogy ki kivel van, ki ki mellett, fölött, alatt, és ez egyáltalán nem mindegy” – mondta az egyik forrás arról, hogy miért távoztak többen ekkor és a korábbi átalakítások során is. 

Emellett az alulfinanszírozás is nehezítette a helyzetet. Az egyik szakorvos jellemző példaként mesélte, hogy az NNK-n belül működő laboratórium - amely a mostani járvány idején egy ideig egyedül végezte a koronavírus teszteket -, pénzt kér a kórházaktól a nem járványügyi, klinikai vizsgálatokért. A kórházak azokban csak egy fix összegeket kapnak az egészségbiztosítótól egy-egy beteg ellátásáért, ami azonban nem elég arra, hogy fedezni tudja egy külső laborvizsgálat költségeit. Emiatt a kórházak nem szívesen küldenek be mintákat, így a légúti fertőzések kórokozóinak felderítése gyakran elmarad, miközben nem csak járványok idején lenne szükség a mikrobiológiai vizsgálatokra.

Szakmai érvek hiánya

A Direkt36 által megkérdezett epidemiológusok és infektológusok szerint a korábbi rendszerszintű átalakítások vezettek oda, hogy a népegészségügy bizonyos esetekben nehezen érthető módon kezeli és kommunikálja jelenlegi koronavírus járványt.

A források érthetetlennek nevezték, hogy az NNK miért nem közöl adatokat a koronavírusos betegek területi, korcsoportos, és nemi megoszlásáról valamint alapbetegségeiről Ez azért lenne hasznos információ, mert segítené a leginkább veszélyeztetett csoportok azonosítását és azt, hogy az ország mely részein kell a leginkább figyelni a védekezésre. Zöldi azt tartja érthetetlennek, hogy az NNK személyiségi jogokra hivatkozva nem közöl alapvető statisztikai adatokat a diagnosztizált esetekről. Miközben ezeket az adatokat nemcsak a EU-s tagállamokban, de még a jóval kevésbé demokratikusan működő Oroszországban is megteszik és korábban a hazai járványügyben is ezt a gyakorlatot követték. Az egyik epidemiológus szerint ezek a legalapvetőbb jellemzői minden fertőző betegség előfordulásának. „Az nem mond semmit, hogy ha mondok egy összesített számot a betegekről” - fogalmazott a forrás.

Az NNK-t több kritika érte azért is, mert miközben több országban részben a széles körű tesztelésnek tulajdonítják a járvány lassítását, addig a magyar hatóságok sokáig csak rendkívül szűk körben végeztek koronavírus-teszteket. Az egyik szakorvos szerint a legtöbb környező országban azért több az igazolt beteg, mint Magyarországon, mert előbb kezdték meg a felderítést, vagyis hamarabb kezdtek el szélesebb körben tesztelni. Ha ezt a magyar hatóságok előbb el tudták volna kezdeni, akkor a betegszámokhoz képest a halálozási arány is kisebb lenne – tette hozzá. Bár a számok napról napra változnak, a szombati adatok szerint a halálozási arány Magyarországon 3,2 százalékos, ami a környező országok közül az egyik legmagasabb, miközben a szomszédos Szlovákiában még nem volt áldozata a járványnak. 

A megkérdezett szakemberek szerint a legtöbb ország számára óriási kihívást jelent a koronavírus járvány. Ennek leküzdéséhez önmagában egy erős közegészségügyi intézmény sem lenne elég. A források szerint tovább tetézi a helyzetet a magyar egészségügyi ellátórendszer rossz állapota, az elképesztő orvos- és nővérhiány.

444.hu