Azért az átalakulásért, amelyet az MSZP egy évvel ezelőtt meghirdetett, s amelyért az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk, érdemes vállalni a konfliktusokat - állítja Tóbiás József. Az MSZP elnök-frakcióvezetője szerint ugyanakkor nincs feszültség a pártjában, inkább munka van, amelynek célja, hogy olyan párttá váljanak, amely valóban a magyar társadalom, s az emberek igazi problémáival, azok megoldásával foglalkozik.

- Akar róla beszélni?

- Mindenről, ami ebben az országban zajlik, szívesen beszélek.

- De most kicsit érezze magát pszichológusnál. Itt minden feszültségét kibeszélheti.

- Nincs bennem feszültség, és nincs az MSZP-ben sem. Szerintem a változás időszakát éljük. Az elmúlt negyed században folyamatosan azt vártuk a társadalomtól, hogy változzon, de itt az ideje, hogy mi változtassunk, mi változzunk. A változás mindig konfliktusokkal jár, érdekeket sért. Magától értetődő, hogy korábbi status quók felbomlanak, újak keletkeznek, s hogy ez nem mindenkinek tetszik. De meggyőződésem, hogy azért az átalakulásért, amelyet az MSZP egy évvel ezelőtt meghirdetett, s amelyért az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk, érdemes vállalni a konfliktusokat. A változás nem öncél. A cél az, hogy olyan párttá váljunk, amely valóban a magyar társadalom, az emberek igazi gondjaival, azok megoldásával foglalkozik. Folytathatatlan az elitpolitizálás.

- A személye körüli polémia nem foglalkoztatja?

- Abszolút nem. Én 2014 júniusában elhatároztam, hogy vállalom a pártelnöki feladatot, ehhez tartom magam.

- Két évre.

- Így van. Ez a szabály, az MSZP-ben kétévente van tisztújítás.

- Tehát most novemberben nem lesz?

- Nem, ez szóba sem került.

- Akkor mégis honnan erednek az idevágó pletykák?

- Névtelen szocialista forrásokból.

- Az biztos, hogy van egy szocialista hagyomány, hogy a belső ügyekkel sokat foglalkoznak a párt tagjai, s rendre jönnek a - név nélküli - kritikus nyilatkozatok is.

- Sokszor elmondtam már, de talán nem elégszer: ha az MSZP önmagával foglalkozik, akkor a legnagyobb hibát véti. Az elmúlt egy hónapban sajnos azt látom, hogy néhány embernek ismét nem az a fontos, hogy a magyar társadalom kétmillió állampolgára azt várja, valaki beszéljen végre az ő helyzetéről, hogy keressünk megoldást a problémáikra, hanem hogy van-e, nincs-e, lesz-e tisztújítás a pártban. Én azok társaságát keresem, akik a valóságban élnek és naponta küzdenek a körülményeikkel. Ez vezérel. Nekem az a fontos, hogy mi zajlik ma Magyarországon. Mi történik a családokban, mi számukra a prioritás, hogyan élnek, milyen szempontok alapján hoznak döntéseket. Én azt látom például, hogy azok a jövedelemkülönbségek, amelyek kialakultak az elmúlt tíz évben, elviselhetetlenek, leszakadóvá teszik Magyarországot. Elvész a munka értéke. Ezért – miután a kormánnyal nem lehet érdemben tárgyalni, a kabinet nem hajlandó meghallgatni az ellenzék javaslatait – követelni kell: ha a lehetőség adott, hogy a haverok adókedvezményeket, sőt, adómentességet kapjanak, akkor az államot képviselő és működtető emberek tömegeinek se nyolcvanezer forintból kelljen megélniük. Elemi kötelességünk szóvá tenni, hogy azok, akik elvégzik ezt a munkát, megkapják az érte járó ellentételezést. Szükség van arra, hogy olyan fizetést kapjanak, amiből meg lehet élni. Lehet beszélni nyugatosságról, lehet beszélni Európáról, de amíg az emberek alapvető problémáit nem képviseljük eredményesen, ezekre nem találunk megfelelő megoldásokat, addig az Unióhoz való tartozás sokak számára nem sokat ér. Amíg emberek tömegei küzdenek a megélhetésért, amíg nem érzik magukat biztonságban, félnek, amíg országszerte kilátástalanság van, addig az első számú feladatunk ebben megoldást kínálni.

- Ha ennyire egyértelmű, hogy milyen politikát kell képviselnie a pártnak, akkor miért indult országjárásra?

- Világos célja van ezeknek a találkozóknak, a novemberi kongresszus tartalmi előkészítése.

- Nem békítő-roadshowra megy?

- Nem, nincs mit békíteni. Épp azért látogatom meg a különböző régiókban élőket, mert rájuk szeretnék építeni. Hiba lenne, ha azt hinnénk, hogy ebben a szobában, egy elnökségben vagy egy frakcióban kitalálható az a politika, amit egy településen, egy önkormányzatban kell és lehet folytatni. El kell menni azokhoz a küldöttekhez, azokhoz a személyekhez, akik helyben csinálják a politikát. Döntő szempont, hogy csak helyben épülhet újra a párt. S mivel úgy vagyunk, ahogy vagyunk – el lehetne azon vitázni, hogy mi ebből az örökség, csak épp fölösleges -, igenis látni kell a lehetőségeinket. Szívesen csinálnék háromnapos kongresszust is, ahol minden küldöttnek alkalma lenne a véleménynyilvánításra. De mivel ez kivitelezhetetlen, ezt a megoldást választottuk.

- Akkor igaz, hogy spórolási szándékkal lesz csak egynapos a kongresszus, hogy ne kelljen például elszállásolni a küldötteket?

- Ez nem titok, ez is fontos szempont volt a döntésnél. Nem engedhetünk meg most többet. Arra természetes igény van, hogy a helyi vezetők, a küldöttek elmondhassák a véleményüket, a tapasztalataikat, s mindezt ne néhány perces időkeretben tehessék csak meg. Ha bármit teszünk, akkor arról – mint ahogy a családokban, a társadalomban, így a pártéletben is – előtte eszmét kell cserélni. Közösen döntünk. Ehhez előbb meg kell hallgatnunk egymás véleményét. Én sosem mondtam, hogy mindent tudok, hogy mindenhez értek. Az elnökség tagjai sem állítják ezt. Prioritásaink vannak. S ezt nekünk is ismertetnünk kell a párt tagjaival és helyi képviselőivel. Ezért megyek, hogy ezeket tisztázzuk.

- Meg tudja teremteni azt a kánont, amit az MSZP csapatként is képvisel, kommunikál a jövőben?

- A vezetést a kongresszus választja, az elnökségben most nagyon sokféle politikus megjelenik. Nem hiszek abban, hogy csak az én hangom számít, a mai vezetést az ország különböző településéről érkezett, eltérő szakmai és helyi tapasztalatokkal bíró szakemberek alkotják. Ez az elnökség az elmúlt másfél évben tisztességesen dolgozott. Volt bátorsága átlépni a rossz hagyományokon, törekvése az, hogy demokratikusan működtesse a testületet, igyekszik megváltoztatni berozsdásodott szervezeti konstrukciókat. Ez az elnökség tehát a sokszínűségével és az általam természetesnek tartott vitáival együtt egy csapat, amely érzi, hogy a változtatás elkerülhetetlen, és hogy a változás iránya helyes.

- Mi ennek a változásnak a lényege?

- Talán az új szemlélet, hogy nem önmagunkért vagyunk. Erről a szemléletváltásról fog szólni a novemberi kongresszus, s ez lesz a következő három év munkájának alapja is.

- Akkor ez a kongresszus olyan programról dönt majd, amely kormányváltására készíti fel a pártot?

- Természetesen, hiszen kormányprogrammá tesszük az állampolgárok problémáinak megoldását. Ennek a kongresszusnak kifejezetten az a feladata, hogy kijelölje az utat, amely a 2018-as választásokig felépíti a párt tartalmi, valós mondanivalóját, amivel tényleges alternatívájává tudja tenni az MSZP-t a jelenlegi hatalomnak.

- Tehát kormányzóképes erőnek tartja az MSZP-t?

- Ma a szocialista párt semmivel sem képtelenebb a kormányzásra, mint az ellenfelei, de sokat kell még dolgoznunk, hogy megfeleljünk a velünk szimpatizálóknak. Ez tény. De ne kérjék rajtam számon alig több mint egy év pártvezetés után az elmúlt tíz év munkáját. Azt nem lehet egy év alatt elvégezni.

- Három év elég lesz?

- Elégnek kell lennie. Amennyiben a kitűzött programot végrehajtjuk, 2018-ra az MSZP-ben végbemegy az a változás, amely a kormányzóképességhez és a Fidesz-kormány leváltásához szükséges.

- Tehát az Orbán-rendszer leváltása a cél?

- Természetesen, hiszen ez egy politikailag bebetonozott, autoriter rezsim, amely az ellenzéket és az állampolgárokat egyaránt kizárja a demokratikus hatalomgyakorlásból. Társadalmi szempontból is elfogadhatatlan, hogy a kiváltságokhoz, a kormányzati kapcsolatokhoz kötődés legyen az egyedüli értékmérő. Nem a teljesítmény, nem a szaktudás, nem a képesség az, amivel ma Magyarországon boldogulni lehet, hanem hogy része vagy-e az Orbán-rendszernek, vagy sem. Pedig a társadalom nagyobb része képtelen beilleszkedni a Fidesz világába, mert az idegen tőle, csak szeretné végezni a munkáját, politikamentesen. A dolgozót azonban ma nem védi a törvény, 2010 óta elvették a döntési szabadságát a munkája, a szabadideje, s a pénze ügyében, és folyamatosan látunk arra kísérleteket, hogy megfosszák az állampolgárokat a magánéleti döntések szabadságától is. A Fidesz csak a negatív szabadságot ígéri; hogy majd megvédi a menekülttől, a rokkantnyugdíjastól, a magánnyugdíj-pénztári tagtól az állampolgárt. A sorsuk, jövőjük felett való döntés szabadságát ez a hatalom nem biztosítja az embereknek. A valódi alternatíva ebből keletkezhet, ehhez kell eljutnia az MSZP-nek. A szocialisták kormányzása ugyanis nem jelentheti azt, hogy minden marad, csak kicserélődnek a politikai szereplők.

- Egy ilyen típusú szemléletváltás sikerre viteléhez is erős vezetőre van szükség. Ön az?

- Vannak erős vezetők, akik glóriát gyártanak a fejük köré, s a vezérelvet képviselik, de én inkább az integrátor szeretnék lenni, az a vezető, aki a csapatot építi, s abban a saját szakértelmének megfelelően irányít, ösztönöz, adja át a gondolatait. Nem az erőt vallom, hanem a bizalom és hit fontosságát.

- Ám a választók mintha nem hinnének MSZP-nek, hiszen most jelent meg egy közvélemény-kutatás, ami szerint az elmúlt húsz év legrosszabb támogatottsági mutatóit produkálja a párt.

- Minél közelebb kerülünk a mindennapi valósághoz, annál közelebb kerülünk majd a választókhoz is. A szocialistáknak meg kell érteniük, a politika nem csak az, hogy mit ír az újság, hanem az, hogy mit mondanak nekünk az emberek, s mi ebből mit oldunk meg. Nem hitethetjük el magunkkal, hogy tudjuk, az emberek mit gondolnak. Nekünk meg kell tapasztalni a valóságot. Ezért tartom kiemelkedően fontosnak a helyi szervezetek munkáját, hiszen a helyben politizálók ismerik, sőt, megélik azoknak az állampolgároknak a mindennapi valóságát, akiknek, s akikről nekünk beszélnünk kell.

- Akkor ez a mostani roadshow a róluk való információgyűjtés?

- A hat regionális találkozó arról is szól, hogy tapasztalatot szerezzek, szerezzünk a helyi társadalmak világáról. Ebben látom a Fidesszel elégedetlen többséghez közeledés lényegét, mert - ha már közvélemény-kutatásokra hivatkozunk - amellett hogy ez a kiábrándult, bizonytalan tömeg nem mozdult el az MSZP felé, az is kimutatható, hogy a kormányzással elégedetlenek csoportja ugyanakkora, mint 2014-ben, a választások előtt volt. Akkor ez a jelentős többség nem hozott változást, mert kizárólag csak hatalmi alternatívát kínáltunk, nem igazi megoldásokat a nehézségeikre. Addig nem fog ez a többség megmozdulni, amíg nem érzi azt, hogy közvetlenül róla szól a választás, amíg nem érzi, hogy van valódi képviselete.

- Ezzel lehet megtörni a Fidesz által monopolizált közbeszédet?

- A legjobb fegyver a Fidesz retorikájával szemben, ha azt a valósággal ütköztetjük. Azzal nem tud mit kezdeni. A valóságot kell föltárni és bemutatni. A valóságot kell megjeleníteni. Amit mi prioritásnak tartunk a dolgozói szegénység, vagy a vasárnapi boltzár kérdésköreiben, az nem pártügy, hanem társadalmi ügy, s ezekben lehet társadalmi összefogás.

- Gyurcsány Ferenc is összefogást sürget.

- Ő pártokban gondolkodik, én pedig az emberekben. Számára az alapkérdés, hogy fogjanak össze az ellenzéki erők. Ezt már 2014-ben beárazták a választópolgárok. Láttam, olvastam, rendben van, nem érdemel több szót.

- De hát az egymással versengő pártokkal nem kell foglalkozni?

- Megítélésem szerint a baloldalon nincsenek versengő pártok. Egy baloldali párt van, úgy hívják MSZP. Éppen ezért a kérdés nem az, hogy mit kezdenek a versengő pártok egymással, hanem az, hogy politikai vagy társadalmi szövetségben gondolkozzunk. Én mindenekelőtt a társadalom összefogásában gondolkozom.

- Azt mondta, hogy a következő három év útját jelölheti ki a kongresszus most. Ezen az úton ön megy végig elnökként?

- Én elvállaltam ezt a feladatot. A következő választásig tervezek. Pontosan tudom, hogy egy pártelnöknek egy ilyen helyzetben mi a feladata, hogy mi a kötelessége. Ennek a kötelességnek igyekszem megfelelni, nem másnak. Arra fókuszálok, hogy mi az ország érdeke, s hogy ennek képviseletéhez milyen párt kell. Engem ez vezet. Végigcsinálom.

Biró Marianna, Németh Péter / nepszava.hu (Címlap: Fotó: Tüóth Gergő)