Arra azonban, hogy a vizsgaprocedúra tájékoztatóját megtartani hívatott személy alkalmatlan legyen egy törvény értelmezésére, eleddig nem volt példa. Azonban minden csodának vége szakad egyszer.

És ahogy az oktatás ügye jelenleg áll, az is csoda, hogy eddig megőrizte működőképességét. Ott, ahol a szövegértés hiánya a diákok esetében sem engedhető meg, nagyon kínosan jön ki, hogy olyan ember ülhet felelős pozícióba, aki alkalmatlan.

Olvasva azonban a Független Diákparlament Facebook posztját észrevehetjük, hogy a gondok nagyon is valóságosak:

Sziasztok!

A héten emelt szintű történelem érettségin vettem részt. Ennek a történéseit szeretném veletek megosztani.

Megérkeztünk reggel a kijelölt iskolába, a Than Károlyba, hogy megírjuk a történelem érettséginket. A táskában atlasz, számológép, toll.

A behívás előtt a vizsgaelnök sok sikert kívánt nekünk a folyosón, majd felvilágosított minket, hogy az óra nem jár jól, jelző értékű, és ezért ne tegyünk fellebbezést.

Behívtak minket, megkezdődött a tájékoztató. Az úr, aki nálunk tartotta a tájékoztatót, ismertette a szabályokat, hogy se egysoros nem bluetoothos számológépet, se kronológia táblázatot tartalmazó atlaszt nem lehet használni. A diákok velem együtt lázadni, elégedetlenkedni kezdtek. Az Úr lebegtette az általa kinyomtatott törvényt, elmondása szerint sejtette, hogy nem hagyjuk magunkat. Felolvasta. Osztálytársam elkérte a kinyomtatott papírt, majd szavanként hangosan elemezte, hogy megértse az Úr, hogy használhatjuk. Nem hitt nekünk, nem hitt a törvénynek. Felszólítottam, hogy hívja be a vizsgaelnököt, ha valakitől, akkor tőle akarom hallani, hogy nem használhatjuk. 5 perc múlva megérkezett az elnök, aki közölte, hogy ő most nem tudja, mi legyen, hozzon-e kis ollót, hogy kivágjuk a kronológiát, vagy inkább leragasszuk ragasztóval?!

Majd egy fiú megkérdezte, hogy akkor tudnak-e legalább pár vékony atlaszt biztosítani azoknak, akik nem hozták a kronológiát nem tartalmazó bordó színűt. A hölgy ezen felháborodott, nemet mondott és kiviharzott.

Visszajött 2 perc múlva, beszedette az atlaszokat névvel ellátva, majd közölte, hogy lövése sincs mi lesz, és felhívja az oktatási hivatalt, mert ez nem az ő hatásköre, és 90p múlva, ha megírtuk az első részt, elmondja, hogy akkor mi a helyzet.

Láttam az osztálytársam arcán, hogy nagyon kétségbeesett, az első rész felénél csak szorongott, hogyan fogja csinálni a másodikat atlasz nélkül.

A már jól ismert úr távozott, és egy másik jött be. Neki gőze sem volt mi történt, lemaradt az egész balhéról. Lement a 90 perc, és vártuk, hogy akkor most mi lesz.

Sehol senki.

Az újonnan érkezett Úr kiosztotta a második részt, majd az atlaszokat, ezután jó munkát kívánt és leült.

Az egész terem értetlenül nézett egymásra, hogy akkor most csinálhatjuk, vagy sem, szóljunk, vagy ne szóljunk. A döntés megszületett a diákok által, használtuk. Az elnök benézett, körülnézett majd kiment.

Így zajlott a mi érettségink.

Végül is ez is egy stratégia. Abban az értelemben feltétlenül, ha a cél az, hogy a diákok, nem kellő felkészültséggel essenek át a vizsgán. Különben hogyan kerülhetne olyan ember a vizsgafelügyelői székbe, aki még egy törvényt sem tud értelmezni? Mindezek után az egyetlen kérdés az, hogy meddig nézhetjük hülyének a diákokat?