A Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. július 11-én kezdte el azt a büntetőeljárást, melynek során 14 szabadságharcos ellen nyújtott be vádiratot a Fővárosi Főügyészég. A hírhedt “halálbíró” – dr. Tutsek Gusztáv – mellett Szeme József és Györe József népbírók (az MSZMP tagjai), dr. Lehota László és dr. Torgyán József bírósági fogalmazók, valamint Varga György ügyész, népbírósági vádló részvételével lezajlott per során Spamberger György vádlottat halálra, tizenhárom szabadságharcost 5-10-15 évi szabadságvesztésre ítéltek.

Az igazságszolgáltatási színjáték – amely elsősorban a bosszút, másodsorban a megfélemlítést szolgálta – befejezéseként még ugyanazon év október 31-én megrendezték a másodfokú bírósági eljárást dr. Radó Zoltán elnökletével… de azt követően, november 8-a hajnala csípős északi széllel, az égből alásugárzó csillagfénnyel,  az utolsó perceket hozta el a németből magyarrá lett honfitársunk számára… egy élet ismét befejeztetett. 

Spamberger Györgynek  a négy gimnáziumi osztály elvégzése után anyagi okok miatt abba kellett hagynia a tanulást, mivel apját szilikózissal leszázalékolták. Egy cipésznél előbb inas, majd 1931-től segéd lett. A háború idején, bár “népi németként” volt bejegyezve, a katonai behívó elől többször megszökött – végül elfogták, és 1944-ben munkaszolgálatra a Harmadik Birodalomba hurcolták. Hazatérve egy ideig Solymáron lakott, majd élettársával egy lakatlan VI. kerületi, lipótvárosi lakást foglalt el. – 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, majd tagja lett a Nemzetőrségnek. November 6án megtámadtak egy szovjet járőrt. A két sebesült orosz katonát a tűzharc után kórházba vitték, ahonnan azok visszatérhettek csapattestükhöz. A fegyveres ellenállás, a szabadságharc bukása után társaival továbbra is fegyvereket gyűjtöttek, valamint röpcédulákat készítettek és terjesztettek. – Lakókörzeti feljelentés alapján tartóztatták le, a lakásán. 
* 

“A seb, melyet az ellenforradalom ütött rajtam…”

Négy évtizedet, néhány hónap híján negyven évet kellett várnom arra, hogy ha teljességében nem is, de jó néhány részletét illetően megismerhessem a kegyetlen leszámolás, a Megtorlás iratkötegeit – s benne dr. Torgyán József nevét, azét a bírósági fogalmazóét, akinek neve és sajátkezű aláírása ott szerepel az Nb. XI. 2632/1957-I. számú népbírósági jegyzőkönyvön. A demokratikusnak tűnő átalakulás, 1990 után, négy esztendő telt el, mire sikerült úgy megszövegezni az igazságtételinek nevezett XXIII. törvényt, hogy azt (számtalan kiskaput hagyva) alkalmazni lehessen. Majd újabb két esztendő pergett le, míg az 1996. évi LXVII. számú módosított tv. elméletileg lehetővé tette “az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzését”, ti. azt, hogy tagjai voltak-e az ÁVH-nak vagy a Nyilaskeresztes Pártnak? (Az egyéb eseteket a törvényhozók nem látták a társadalomra veszélyesnek vagy üldözendőnek: lehettek zsidókat deportáló csendőrök, a Waffen-SS hadosztályok tagjai, sőt, a politikai fegyházak parancsnokai is!...)

A Független Kisgazdapárt (FKGP) elnökének múltját, hivatkozással az 1996. évi LXVII. számú törvényre, 1997 nyarán kezdte el vizsgálni a III. számú Bizottság és csupán arra kellett választ adnia a bizottsági tagoknak, hogy a vizsgálat alá vetett személy végzett-e ügynöki tevékenységet a BM III/III-as Csoportfőnökség irányitása alatt? Magyarázatot, részleteket nem közölhetett a Bizottság – csupán csak igazolhatott.
Az átlag, személyenként két órát kitevő procedúra az FKGP-elnök esetében heteket vett igénybe (!), az átvilágítást végző bírókkal történt beszélgetés dr. Torgyánnal naponta több óráig tartott – s bár a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) “Szatmári Lajos” hálózati ügynököt dr. Torgyán Józseffel azonosította, az átvilágítás a nyilvánosság számára megdöbbentő eredménnyel zárult: a III. számú Bizottság a vizsgálat alá vont személy érintettségét nem állapította meg, ugyanakkor a megtorlásban történt adminisztratív szerepét az átvilágítás során teljes egészében figyelmen kívül hagyták.

“Tordeanu” néven is emlegetett dr. Torgyán József, akit a történelmi Magyarország keleti régiójában román és magyar felmenőktől származó, görög-keleti vallású polgárként mutatott be az Iliescu-kormány külügyminisztere, az ellene felhozott és már az Antall-kormány idején is megszellőztetett vádak tekintetében így nyilatkozott 1997-ben:

“Engem az Északi-sarktól a Déli-sarkig, Tűzföldtől Wellingtonig keményen és kitartóan ügynöki hírbe kevertek. A cél az volt, hogy a valódi ügynökök megbújhassanak, a Független Kisgazdapárt elnöke pedig ne szólhasson bele a választási küzdelembe – hiszen a posztkommunista sajtónak nem az FKGP a kedvence. A valamikori beszervezők szerint is, én egy kivételes képességű ember voltam, olyan, akit a kommunistákkal szembeni körök is tiszteltek. Ráadásul olyan helyen laktam, amit ők, tudniillik az államvédelmi szervek, ’politikailag piszkos környéknek’ neveztek…  Ott lakott például Sulyok Dezső kisgazda miniszterelnök-jelölt testvére is, aki az ügyfelem volt és sokan mások, akiket a beszervezők nem kedveltek. Az igazság az, hogy én az 56-os szabadságharc aktív résztvevője voltam, az újpesti forradalmi bizottság propagandatevékenységét szerveztem. – Túl ezen, az alelnököm, Lányi Zsolt birtokában van egy olyan irat, amely szerint 1956-ban tagja voltam az akkor ismét működött Független Kisgazdapárt újpesti szervezetének…”

Az Elnök Úr tehát megvédte magát. – A “kivételes képességű ember” nem tett említést a Fővárosi Bíróságon végzett tevékenységéről, arról sem, hogy az államvédelmi, állambiztonsági beszervezőkkel miként került kapcsolatba, arról sem beszélt, hogy mivel érdemelte ki a “kivételes képességű” megtisztelő címet – de ami tény, az tény: az átvilágítás és a fentebb idézett nyilatkozata után a Fidesz szövetségeseként szállhatott harcba, az 1998. évi országgyűlési választásokra készülve. – Az Orbán Viktor vezette ifjúbolsevikok semmi kivetnivalót nem láttak az 1995 és1998 között nyilvánvalóvá vált nemzetiszocialista-kisgazdapárti együttműködésben, az 1998-ban megalakult Orbán-Torgyán kormány sikere érdekében nagyvonalúan eltekintettek az Elnök Úr barátaitól és az egyéb, 1956 utáni kapcsolataitól.
* 

Dr. Torgyán levele az Elnök Elvtársnak címezve

Mivel a citált védőbeszéd – “Engem az Északi-sarktól a Déli-sarkig…” – megfogalmazása mellett az Elnök Úr megfeledkezett arról a levélről, melyet Ő, az 56-os szabadságharcos, a Fővárosi Bíróság elnökének írt 1957-ben, mulasztását bepótolandó tárom a nyilvánosság elé Orbán Viktor szövetségesének, a Magyar ENSZ Társaság igazgató tanácsa tagjának és az Antikommunista Világszövetség egykori elnökének a sorait:

“Tisztelt Elnök Elvtárs!… Már egyetemista koromban az ügyvédi hivatást tűztem ki célul és annak ma is azt tekintem.  Ügyvéd-jelölti joggyakorlatomat az ellenforradalmi események szakították meg, éppen ezért rendkívül méltánytalannak találtam azt, hogy napjainkban, amikor az ellenforradalom által okozott sebek rohamos gyógyítása folyik, ne volna orvosolható az a seb, melyet az ellenforradalom ütött rajtam akkor, mikor ügyvéd-jelölti munkaviszonyom megszűnt…” (Dr. Torgyán József fogalmazó levele a Fővárosi Bíróság Elnökéhez 1957. július 22-én, a Bimbó István másodelnökkel július 19-én lezajlott személyes megbeszélését követően.)

Ha valaki az eljövendő években ellátogat a diktatúra virágoskertjébe, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájába, és megáll néhány percre Spamberger György sírjánál – jusson eszébe ez a történet… és jusson eszébe a mártír másik tizenhárom társa is (Balogh József, Pataki László, Horváth I. Ferenc, Korompai László, Libál Emilia, Kovács Erzsébet, Horváth László, Szabó Gábor, Horváth II. Ferenc, Stancl Károly, Beszedics István, Schild Mihály és Szendrei János) – akiket elnyeltek a börtönök és valójában, ha túlélték a szocializmus évtizedeit, sohasem kaptak elégtételt, még a jogosan elvárható bocsánatkérést sem, az 1990 után hatalomra került demokratikusnak mondott kormányoktól.

©Kollár Erzsébet 2018.

Egy fejezet Szemenyei-Kiss Tamás „1956 didergő lángjai” c. könyvéből. Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár. Nemzeti Könyvtár  Budavári Palota “F” épület