A hazai és a republikánus politikai vezetés közötti összhang látványosan javult Trump elnöksége során, évek óta nem volt ilyen jó a viszony. Gazdasági szempontból homályosabb a kép, de a külkereskedelmi lehetőségeink szempontjából Biden felfogása és programja kevesebb kockázatátot jelent. - írja a Portfolio

A mai amerikai elnökválasztásnak van egy nagyon fontos olvasata is - mégpedig az, hogy Magyarországra nézve hogyan alakulnak a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok. A helyzet azért különösen pikáns, mert a két területen eltérő lehet a helyzet - Donald Trump győzelme a politikai kapcsolatok további javulását hozhatja, az EU-t érintő gazdasági elképzelései viszont közvetlen sérülést is okozhatnak a magyar gazdaságnak.

Amikor Orbán Viktor Trumpnak szurkol, akkor politikai szempontok miatt teszi ezt ezt

Orbán Viktor miniszterelnök a 2016-os választáson is bemondta, hogy az akkori republikánus jelölt, Donald Trump győzelmében bízik. A miniszterelnök látszólag nagy kockázatot vállalt ezzel, de végül a várakozása beigazolódott, Donald Trump költözött a Fehér Házba. Orbán a mostani választás előtt is kijelentette, hogy a republikánus elnök újrázásában bízik, és ez az ő szemszögéből nézve teljesen érthető. Az elmúlt 4 évben a magyar-amerikai diplomáciai kapcsolatok egyértelműen javultak (a miniszterelnök szerint a rendszerváltás óta nem voltak ilyen jók a kapcsolatok), Orbán 2019. májusában Donald Trump meghívására Washingtonba utazott. Ez kétségkívül egy fontos diplomáciai esemény volt, még úgy is, hogy Trump a régiós országok közül Magyarországot nem minősítette kitüntetett figyelemben, előbb találkozott a lengyel és a cseh kormányfővel, mint Orbánnal.

Nem ez volt az egyetlen kormányközi egyeztetés a felek között, Szijjártó Péter magyar külügyminiszter többször is egyeztetett az aktuális amerikai külügyminiszterrel, mint ahogy Orbán Viktor is több ízben beszélt telefonon az amerikai elnökkel. Noha konkrét cselekvések szintjén leginkább csak a kétoldalú Védelmi Együttműködési Megállapodást (Defense Cooperation Agreement – DCA) lehet kiemelni, a verbális gesztusokból egyértelműen látszik, hogy az amerikai-magyar kapcsolatok javultak az elmúlt négy évben. Beszédes - és Orbán Viktor várakozásáról és érdekéről sokat elárul -, hogy ezen a virágzó kapcsolaton a CEU-ügy sem tudott érdemben rontani.

Ez tökéletesen példázza azt, hogy miért is várhat Orbán Viktor trumpi győzelmet: DONALD TRUMP KÜLPOLITIKÁJÁRA NEM JELLEMZŐ AZ A KORÁBBI AMERIKAI DOKTRÍNA, AMELY A a liberális demokrácia vélt vagy valós sérülése láttán aktív fellépéssel avatkozott be más országok belügyeibe.

A trumpi külpolitika abszolút nem koherens, nem rendszer-szemléletű, ad hoc, gyakran egymásnak ellentmondó fellépések jellemzik, és ha egy vezetővel meg tudja találni a közös hangot, akkor rövid távon nem lehet számítani a kapcsolatok romlására. Természetesen a trumpi megközelítés része a kiszámíthatatlanság is, de a magyar kormánnyal szemben eddig nem volt a horizonton semmilyen érdekütközés, miközben ideológiai síkon a két vezető (Orbán és Trump) meglehetősen közel áll egymáshoz.

Az aktuális magyar kormánynak már csak azért is érdeke Trump győzelmének szurkolni, mert a másik féllel nem jók a tapasztalatok. Joseph Biden az Obama-adminisztráció alelnöke volt, és a demokrata establishmentre azóta is jellemző módon kiállt az évtizedes amerikai demokráciaexport mellett, és a liberális demokrácia elvének vélt vagy valós sérelmében az amerikai érdekek sérelmét látta, és aktívan fel is lépett. Ez több ízben is konfliktust generált a magyar és az amerikai fél között (ami egyébként sem a magyar, sem a tengerentúli vezetésnek nem lehet érdeke egy olyan térségben, amely az egyik legfőbb rivális, Oroszország közvetlen közelségében fekszik). Az első kardcsörtéhez nem is volt szükség arra, hogy Bident elnökké válasszák: egyik kampányeseményén Magyarországra negatív példaként hivatkozott, amire Szijjártó Péter külügyminiszter Biden fiának ukrajnai botrányaival reagált. Politikai és diplomáciai szempontból tehát egyértelmű, hogy a magyar-amerikai kapcsolatoknak Trump újrázása tenne jót - első ránézésre legalábbis.

Gazdasági szempontból ráfázhatunk Trumpra

Általában a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat egy kormányváltás nem alakítja át olyan jelentős mértékben, és alapesetben arra számíthatunk, hogy az amerikai elnökválasztás eredményétől függetlenül a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok változatlan formában zajlanak majd. Van azonban egy alapvető kockázat, amellyel nem tudunk nem számolni: ez Trump kereskedelmi háborús elképzelése. Az amerikai elnököt jelentős mértékben zavarja ugyanis az EU-val (és mindenki mással) szemben fennálló kereskedelmi hiány.

Donald Trump emiatt, valamint az autóipar és a mezőgazdaság területén fennálló (valóban) egyenlőtlen szabályozási környezet miatt többször kilátásba helyezte az európai exporttermékekre kivetendő adóemelést, az európai autókat például a jelenlegi 2,5%-os vám helyett 25%-os vámokkal sújtaná.

Mondani sem kell, hogy Magyarországot, ahol jelentős a járműgyártás súlya, ez kifejezetten kényesen érintené. Ha elsőre legyintenénk azt látva, hogy Trump terve az európai autóexportra, és nem a magyarra vonatkozik, akkor érdemes tisztában lennünk azzal, hogy Amerika szerepe a magyar külkereskedelemben, ezen belül pedig az oda irányuló autóexport súlya a egyáltalán nem lebecsülendő. 2019-ban például 3,5 milliárd dollárnak megfelelő értékű árut exportáltunk az Egyesült Államokba, és a kereskedelmi többletünk a világ legnagyobb gazdaságával szemben masszív.

Noha legfontosabb kereskedelmi partnereink általában európai (azon belül is főleg a régiós) országok, 2020 első hét hónapjában az Egyesült Államok a 11. legfontosabb kereskedelmi partnerünk volt a KSH adatai szerint.

Amennyiben tehát Trump valóban tízszeres mértékben emelné az európai autók vámtételét, akkor az közvetlenül is nagy hatást gyakorolna a magyar gazdaság legsúlyosabb ágazatára nézve.

Az ilyen mértékű áremelkedés az amerikai eladások csökkenéséhez, végeredményben - új piacok híján - a magyar termelés visszaeséséhez, ami a magyar foglalkoztatás, a beruházások, és végeredményben a GDP mérhető - de kis arányú visszaeséséhez vezetne. És ez csak a közvetlen hatás, a német autóipari termékeken keresztül a német ipar magyar beszállítói elszenvednék a közvetett hatásokat is, nem beszélve az általános európai gazdasági kilátások romlásáról - ne feledjük, az európai össz-GDP egy jelentős részét az Egyesült Államokba irányuló nettó export teszi ki.

Érintettségük miatt megkérdeztük a hazai autóipari szereplőket, hogy eladásiak mekkora hányada irányul az Egyesült Államokba.

• Az Audi válasza szerint járműgyáraikban a tavalyi évben 164 372 autó készült, amelynek 16 százaléka került az Amerikai Egyesült Államokba.
• A Daimler központjából érkező válaszban szereplő kimutatás szerint a kecskeméti gyárban készülő CLA-k közül több mint 8000 került eladásra 2019-ban az Egyesült Államokban (az összes eladás 253 ezernél is több volt).
• Az Opel viszont arról nyilatkozott, hogy a szentgotthárdi gyárban kizárólag európai beépítésre kerülő motorokat gyártanak, amelyek végfelhasználása is a kontinensen történik, így ők elmondásuk szerint nem érintettek.
• A Continental nem kívánt válaszolni, a Bosch a cikkünk megjelenéséig nem küldött választ.

A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a Trump által kezdeményezett kereskedelmi háború valóban fájna a magyar gazdaságnak, nem is kicsit. Itt azonban ki kell emelni, hogy a kereskedelmi háború lehetősége csak egy kockázat, és nem feltétlenül megvalósuló forgatókönyv Trump újrázása esetén sem, így nem árazhatjuk azt előre a gazdasági várakozásokban.   

Bidentől mire számíthatunk?

Joe Bidennek kapcsolatban inkább politikai kockázatokkal kell számolnunk, ahogy azt fent is említettük, ezeknek azonban vélhetően nem lenne közvetlen és azonnali gazdasági hatása. A demokrata jelölt alighanem kísérletet tenne a transzatlanti kapcsolatok normalizálására, így kereskedelmi háborúkra és a vámtételek emelésére semmiképp nem kell számítanunk. Azt az illúziót sem érdemes azonban táplálnunk, hogy az Obama-kormány idején látott szabadkereskedelmi tárgyalások újjáélednek, Amerikának és az EU-nak ugyanis jelenleg erre nincs sem politikai felhatalmazása, sem kapacitása a koronaválság idején. Biden tervei viszont nem semlegesek Európára nézve sem: egyrészt erőteljesen protekcionista programja rontaná az európai beruházók érdekét (ha megvalósulna a program, persze), másrészt a növekedést fűtő költségvetési expanziójának hatása átgyűrűzne Európára is.

Összegezve elmondható, hogy mindkét jelölt kereskedelempolitikájának megítélése csak bizonytalansági tartományban lehetséges, amin belül a legjobb kimenet inkább Bidentől, a legrosszabb Trumptól várható, ám elképzelhető, hogy a mindennapok reálpolitikájában a két jelöltnek nem is különbözne olyan nagyon a kereskedelempolitikája, mint ahogy azt stílusjegyek, tárgyalástechnikai elemek alapján várhatnánk. A kockázatok viszont Trump esetében nagyobbak.

Van egy harmadik fontos szempont is

Röviden viszont ki kell térni egy olyan geopolitikai szempontra, amely mindkét jelölt megválasztása esetén hatást gyakorolhat a magyar-amerikai kapcsolatokra. Ez nem más, mint a Kína-kérdés. Abban a demokraták és a republikánusok között is teljes a konszenzus, hogy Kína gazdasági és politikai erejét ellensúlyozni kell, az EU-s döntéshozók vélekedésére ez azonban nem annyira jellemző.

Ezzel kapcsolatban érdemes szólni a keleti nyitás gazdaságstratégiai jelentőségéről is, gondoljunk csak olyan jelentős beruházásokra, mint a Belgrád-Budapest vasút megépítése, vagy a Huawei fejlesztései Magyarországon. Utóbbi különösen aggályos lehet a következő amerikai vezetés szemében, mert Kína technológiai felzárkózása nem csak Trump szemében jelent fenyegetést az Egyesült Államok vezető szerepére nézve, de teljes amerikai konszenzus övezi. Nem lenne meglepő, ha Magyarországot az Egyesült Államok a Kína-kérdés kapcsán a következő évtizedben válaszút elé helyezné - attól függetlenül, hogy ki az ország elnöke.

portfolio.hu