„Elmém csak tévelyeg kétségben. 
Mint vasmacska nélkül gálya a tengerben, kormányeltörésben…”

Folytatva a népi felhatalmazást mellőző Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP árulói által 1989-ben kezdeményezett tárgyalások – a paktum – után kialakult helyzet ismertetését, a Központi Nyomozó Főügyészség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága eddig a nyilvánosság elé nem került iratanyagai felhasználásával teszem közzé Szemenyei-Kiss Tamásoknyomozó-tényfeltáró újságíró azon jegyzeteit és dokumentumait, melyet a Nemzeti Könyvtár – a Bibliotheca Nationalis Hungariae – Kézirattára őriz, és amelynek közzétételére, mint a szerző jogörököse, nem volt szükséges engedélyt kérnem. – Nem sokkal később írta az akkor még az egykori ÁVH-s kollégáival dolgozó Bayer Zsolt a Fidesz központjáról: „Úgy néznek ki, mint egy kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón…” - (Kollár Erzsébet, Fort Lauderdale, Florida, USA -  Düsseldorf, NRW, Németország.)

Az első Orbán-kormány bukása után

Horváth Józsefet (az UD ZRt későbbi elnökét), a pártállam egykori hivatalnokát még Kövér László, az Orbán-kormány polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélkül minisztere nevezte ki a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgató-helyettesévé – az egykori rendőr századost dandártábornoki rangra emelve. 2002-ben, az Orbán-kormány bukását követően, a Kövér, majd Demeter vezette titkosszolgálatok szakembereiből 2003-ban alapították meg az UD ZRt-nek nevezett informatikai vállalkozást, amely 2010-ig de facto a Fidesz MPSZ alternatív titkosszolgálataként tevékenykedett, együttműködve többek között a stratégiai fontosságú OTP vezérigazgatójával, Csányi Sándorral. Bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor, a „polgári kormány” egykori miniszterelnöke nemcsak tudott Kövér László és Demeter Ervin UD-kapcsolatáról, hanem kézben is tartotta azt.  – Arra a kérdésre, hogy miként beszélhetett a rendőrség főkapitányával Demeter Ervin a Fidesz MPSZ országgyűlési képviselője olyan államtitkokat képező információkról, melyekről a nyílvánosság csak másnap szerezhetett tudomást, Orbán Viktor a közelmúltban így felelt: „Demeter Ervin… az információkat a sajtó egyes képviselőitől hallotta és a legsürgősebben jelentett nekem minden ilyesmit. Én azt tanácsoltam neki: Ervin, ha tudsz valamit, kifelé vele! Állj ki a sajtó elé!” – Egy másik kérdésre, miszerint belefér-e a törvényességbe, hogy egykori minisztere arról érdeklődött Horváth Józsefnél, az UD ZRt. elnökénél, ki tudják-e deríteni, hogy Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója járt-e Moszkvában, Orbán ezt válaszolta: „Az enyémbe belefér…”

Az alábbiakban – az egykor volt polgári kormány miniszterelnöke felhívásának is eleget téve – néhány olyan fejezetet ismertetek a deklaráltan pártsemleges Nemzetbiztonsági Hivatal esetleírásaiból, melyekkel Boross Péter, Gálszécsy András, Nikolits István, Katona Béla, Kövér László, Demeter Ervin, Szilvásy György, stb. annak idején nem álltak ki a sajtó elé.   
*

Ekrem Kemál György: „Ezeket mind agyon kell lőni!”

1997 első hónapjaiban, amikor a Független Kisgazdapárttal, a Fidesz Magyar Polgári Párttal, a Kereszténydemokrata Néppárttal és a MIÉP-pel szövetséges METÉSZ vezetői tetten érhető államellenes szervezkedés résztvevőiként kerültek a Nemzetbiztonsági Hivatal látókörébe, Nikolits István akkori titokügyi miniszter illetve a kormány sok mindent tehettek volna a későbbi szélsőjobboldali vagy a demokráciával összeegyeztethetetlen tevékenységek megakadályozására. – Bár Horn Gyula miniszterei, hasonlóan az Antall-kormány illetékes hatóságaihoz, mindvégig rendelkeztek információkkal a nemzetiszocialista akciócsoportok létezéséről és jó néhány parlamenti politikus a demokráciával összeegyeztethetetlen tevékenységéről, gyakorlatilag semmiféle komolyabb intézkedést nem foganatosítottak a demokratikus állam védelmében.

A Nemzetbiztonsági Hivatal 1997. január 16-án 18 óra 51 perckor (a Központi Bűnüldözési Igazgatóság Különleges Ügyek Osztálya 36-bü/1997 jelzésű dokumentuma szerint) az alábbi beszélgetést rögzítette a Hungarista Mozgalom egyik vezetője, Ekrem Kemál György lakásán:

„Pallós György: Igen… és 5000 forintért tud szerezni lőszert, 9 mm-est. – Ekrem Kemál: Tehát ötezerért. Ennyi az ára? – Pallós György: Milyen messze van az a blokád? – Ekrem Kemál: Holnap kell lemenni. Le kellene menni Kiskőrösre, és arra kérni őket, hogy kerítsék be Budapestet 15-én. Már 14-én el kell kezdeni. – Pallós György: Már most kezdődik a piszkálódás, a kormány szóvivője kijelentette, hogy demonstrálni lehet, de utat lezárni azt nem! – Ekrem Kemál: Persze, persze… Majd mi megpiszkáljuk őket úgy, hogy egy se megy ki innen! – Pallós György: Mit gondolsz, én miért kértem a Sárosdytól még százat?… – Ekrem Kemál: Bereczet azonnal meg kell fogni! De meg kell fogni Petőt Ivánt is, meg a Horn Gyulát és a Vitrayt… Ezeket mind agyon kell lőni!”

A korabeli sajtó, részben azért is, mert nem rendelkeztek megfelelő információkkal, jelentéktelenné zsugorította a történteket. A rejtélyes Sárosdy Mihály nyugállományú rendőrezredes szerepéről szó sem esett az MTI és az egyéb orgánumok hasábjain…  Az 1997 tavaszán lejátszódott eseményeket egy-két „forrófejű, elégedetlen fiatalember meggondolatlanságának” minősítették, holott (amint azt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Magyarországon és külföldön közzétett jelentéseiből a nyilvánosság egy része megtudhatta) Budapest belvárosában 1997. március 10-re virradó hajnalán tűzharc alakult ki, ennek során vesztette életét a neonáci szervezkedők egyike, Rácz János, a IX. kerületi Üllői út 14. számú ház előtt.
Az államellenes összeesküvőket bíróság elé állították. – Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság tanácselnöke sokáig vívódott, hogy elvállalja-e a kifejezetten politikai pert („Ha elítélem őket az is baj, ha nem ítélem el a csoport tagjait, az is baj…” – jegyezte meg a hungaristák jogi képviseletét ellátó egyik ügyvédnek.) Katona Béla, Nikolits elődje, ebben az időszakban jelentette ki, hogy megtörtént a hídverés az alvilág és a politika között. – A következő évek, 1998-tól 2002-ig, a szocialista politikust igazolták: a politikai alvilág egyetlen prominensét sem zárták a rácsok mögé.
* 

Titkosszolgálati információk a postaládában

A politikai alvilág átszervezése gyakorlatilag a Fidesz MPP hivatalba lépésével elkezdődött. Kövér László, a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter mellé 1998 augusztusában a meglehetősen kétes (nemzetbiztonsági szempontból nem kellőleg átvilágított) kapcsolatokkal rendelkező Demeter Ervin került államtitkári beosztásba. – Apját, „Hajdú” Demeter Dénest, az egyértelműen szélsőjobboldali MIÉP pártigazgatóját, akinek még az Antall-kormány idején (Wass Albert, Lezsák Sándor, Ekrem Kemál György,dr.Torgyán József, stb. mellett) „nemzeti ellenálló” igazolást kreáltak, kiváló kapcsolatok fűzték a nemzetiszocialista akciócsoportok magyarországi és külföldi vezetőihez is – mindez magyarázatot adhat arra, hogy miért tűnt el (névlegesen…) néhány hónap leforgása alatt az addig aktív tevékenységet kifejtett Hungarista Mozgalom.

A 48 mandátummal és 12.44%-kos képviseleti aránnyal az Országgyűlésbe került FKGP – ha a szélsőjobboldaliak összességét nem is tudta mozgósítani szövetségese, a Fidesz MPP támogatására – jelentős támogatást kapott az amerikai nemzetiszocialistáktól. A földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium, továbbá a honvédelmi tárca megszerzésével (a 48 képviselői mandátumához képest) igazolhatatlanul nagymértékű politikai-gazdasági koncentrációhoz jutott az FKGP, és ezzel együtt a szélsőjobboldal. A „nemzetben gondolkodó jobboldali emberek” – ti. a nemzetiszocialista mozgalmakat támogató, az ukrán és az orosz maffiákkal is együttműködött amerikai, kanadai tőkések – magyarországi tevékenysége Kövér László, majd Demeter Ervinnemzetbiztonsági hivatalában nem jelentett nemzetbiztonsági kockázatot…

A polip

Az Orbán-kormány titkosszolgálata piszkos munkájának kezdete egyértelműen Demeter Ervin kinevezéséhez köthető. – A hírszerzés történetében is párját ritkító módon a 2000. május 3-án hivatalába lépett új titkosszolgálati miniszter még a családtagjait is bevonta a műveleti munkákba. Amíg a Csurka István vezette MIÉP felett apja, „Hajdú” Demeter Dénes segítségével gyakorolta az ellenőrzést, addig a legmegbízhatóbb ügynök-édesapa a szélsőjobboldali sajtóban „Zöldhegyi Ernő” fedőnéven tevékenykedett. – A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 140/2003. és 240/2004. számú, a Legfőbb Ügyészség KF.588/2003. számú, a Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal 86/2004. számú és a Budaörsi Városi Bíróság 7.P.22.28/2001. illetve a 13.P.22.280/2001. számú iratkötegei tartalmazzák azokat a vallomásokat és megállapításokat melyek bizonyítják, hogy az Orbán-kormány titkosszolgálati minisztere – íly’ módon a műveleti főigazgató-helyettese, Horváth József (az UD ZRt egykori elnöke)  – „Zöldhegyi Ernő” néven is ismerhette az apját. Sőt, amint azt az ügyészségi iratok tartalmazzák, egy alkalommal még anyja (Beiszer Gizella nyugdíjas titkárnő) is részt vett a hungarista hírfőnökkel megbeszélt találkozón. 

Az úgynevezett Keller-ügyben tanúvallomást tett Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője – aki egyik fő közreműködője volt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata vezetője és az amerikai, kanadai munkatársak közötti (minden bizonnyal titkosszolgálati úton megszerzett) levelek közzétételének – tagadta, hogy személyesen ismerte volna „Zöldhegyi Ernőt”. Amint azt a bíróságnak elküldött nyilatkozatában közölte: „ezeket a dokumentumokat a szerkesztőség postaládájába tette valaki…, feladóként Zöldhegyi Ernő volt feltüntetve.” - Bencsik András felelősségre vonása – hamis tanúvallomás megtétele miatt – mindazonáltal elmaradt.
*

„Egy szalmazsákon aludtam… Demeter Dénes újságíróval”

Volt egyéb hozadéka is a Keller László szocialista képviselő és a Demeter Ervin közötti bírósági eljárásoknak: az ex-titkosszolgálati miniszternek (aki mint tudott, egy nappal korábban ismeri a másnapi híreket, mint a maradék tíz millió magyar) minden életrajzában szerepel az a mondat, hogy apja az 56-os ellenállásban történt részvétele miatt 11 hónap büntetést (internálást) szenvedett. – Nos, ezt az önéletrajzi mondjuk úgy tévedést a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Ügyek Főosztálya nem igazolta. A vizsgálatot végző ügyészségeknek elküldött, dr. Sárdi Miklós bv. ezredes aláírásával ellátott I. Gy. 78/2004. sz. irat szerint: Demeter Ervin apja, Demeter Dénes („Hajdú”, „Zöldhegyi Ernő”) neve nem szerepel azokban a kimutatásokban, melyek az 1945 utáni internálások, előzetes letartóztatások, börtönbüntetések részeseit tünteti fel…  Ez a tény – a politikai üldözöttségről szóló konfabulálás (mese) – kétségbe vonja a MIÉP elnöke, a volt országgyűlési képviselő Csurka István azon történeteit is, melyekben az író-politikus „egy szalmazsákon aludtam a börtönben Hajdú Demeter Dénes újságíróval, aki 1956-ban a csepeli szabadságharcosok köreiben volt ismert” és ehhez hasonló leírásokat tartalmazzák. Az Orbán-kormány titokminiszterének apja nem volt 56-os szabadságharcos, börtönben nem volt, újságíró sem volt fél évszázaddal korábban.

A jobboldali-szélsőjobboldali politikusok hazudtak választóiknak: az önkényuralom évtizedeiben elszenvedett üldöztetéseiket saját maguk kreálták, és egymásnak igazolták. (Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy az időközben, 2005-ben, elhunyt Hajdú Demeter Dénest az 1956-os hősök parcellájában temették el a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben… több olyan „56-os hőssel” egyetemben, akiknek semmi közük sem volt az 1956 őszén kirobbant népfelkeléshez vagy annak előkészítéséhez.)
*

Az Orbán-kormány politikai ellenfelei

A Kövér László, majd Demeter Ervin irányítása alatt állt Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőiből, szakembereiből létrehozott UD ZRt a bukásáig különlegesen jól konspiráltan szerveződött, ami ennek megfelelően milliárdos nagyságrendű működési költséget igényelt. A két ex-miniszter felügyelte árnyék titkosszolgálat emberei az eddig feltártak szerint ott voltak a Nemzetbiztonsági Hivatalban, ellenőrzésük alá vonták az OTP, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) által rögzített adatokat, ugyanakkor a VPOP, a Rendőrség és a stratégiai fontosságú MOL sem volt közömbös számukra – az UD Zrt polipszerű hálózatot épített ki a „polgári kormány”, az Orbán-adminisztráció 2002-es bukása után.
Politikai ellenfeleik – Keller László államtitkár, Laborc Sándor NBH-főigazgató, Bajnai Gordon fejlesztési és gazdasági miniszter,Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke – az első helyeken szerepeltek a célszemélyek listáján. (Keller László különösképpen…, hiszen vele Demeter Ervin titokminiszternek személyes elszámolni valója is volt.)

„Demeter a legsürgősebben jelentett nekem minden ilyesmit…” – jelentette ki Orbán Viktor 2004-ben a félresikerült akciósorozat végén, ugyanakkor felháborodottan közölte azt is, hogy az eset kapcsán „a Szilvásy felügyelete alatt álló Nemzetbiztonsági Hivatal törvénytelenül hallgatta le a Fidesz politikusait…” 

A Fidesz MPSZ („Koncepciós vád a legnagyobb ellenzéki párt ellen” – „KGB-s módszerek” – „Veszélyben a demokrácia!” újságcikkekkel) ellenoffenzívát nyitott: tagadott, dezinformált, vádolt minden lehetséges fórumon az Orbán-kormány 2002-es bukását követően. – Mikor 2000-ben nyilvánosságra került (dokumentumokkal is bizonyítottan) a kormányzó párt és az FKGP együttműködése a nemzetiszocialisták kül- és belföldi szervezeteivel, Orbán, Demeter, Kövér, Répássy és társaik a rendelkezésükre álló hírközlő szervek segítségével akarták növelni a homályt a kipattant botrány körül. Az ügyészségi nyomozások és a bírósági tárgyalások után a Parlamentben protestáló politikusnak, Keller Lászlónak és a tényfeltáró újságírónak, Szemenyei-Kiss Tamásnak adtak igazat jogerősen is a magyarországi bíróságok. – A nevezett Fidesz-politikusok akkor kihúzták fejüket a hurokból…
* 

©Kollár Erzsébet, 2018.
Szemenyei-Kiss Tamás jegyzetei a Központi Nyomozó Főügyészség 140/2003., a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága 78/2004., továbbá a KBI Különleges Ügyek Osztálya  140/2003. számú iratanyagainak felhasználásával készültek.