Lényegében azt hozták tudomására, hogy amíg ő Washingtonban lesz, a média háborús övezetnek tekinti a fővárost. Ez az alighanem példa nélkül álló, és általam itt sebtében magyarra fordítva közölt levél annak az újabb bizonyítéka, hogy az amerikai társadalom harcolni fog, a szabadságjogaiból egyetlen egyet nem kíván átengedni az új elnöknek. A levél egyben ezerszeresen aláhúzza a magyar sajtó elviselhetetlen állapotát. Mindenekelőtt a miniszterelnök kizárólagos szolgálatában álló, hazafiatlan, a nemzeten élősködő, hazug híreket terjesztő kormányhű média gyalázatát.

A levél. 

Kedves Elnökjelölt Úr:

Néhány nappal a beiktatása előtt úgy gondoltuk, hasznos lehet tisztázni, hogyan látjuk az ön adminisztrációja és a fehér házi tudósítók közötti viszonyt.
Nyilván nem éri meglepetésként, ha azt mondjuk, hogy ez a viszony feszült. Az a hír, hogy az ön sajtótitkára esetleg megszüntetheti a hírügynökségek fehér házi irodáit, csak a legutóbbi példája annak a magatartásnak, ami a kampány során mindvégig fennállt: Ön egyes ügynökségeknek megtiltotta, hogy beszámoljanak a kampányáról. Egyes tudósítókat a Twitteren gúnyolt és fenyegetett, a követőit meg arra bátorította, hogy ők is ezt tegyék. Enyhébb becsületsértési törvényeket szorgalmaz és perek indítását helyezte kilátásba, amelyek közöl azonban egy sem valósult meg. Amikor csak tehette, elkerülte a sajtót, és semmibe vette a rendszeres sajtótájékoztatókat. Kigúnyolt egy testi fogyatékos riportert, mert önnek nem tetsző dolgokat írt. 
Mindezt természetesen megteheti, és bizonyos tekintetben joga is van hozzá. Az Alkotmány védi a sajtószabadságot, de azt nem írja elő, hogy az elnöknek miként kell annak eleget tennie, és a rendszeres sajtótájékoztatók sincsenek belefoglalva a dokumentumba.
Jóllehet, önnek jogában áll eldönteni, hogy milyen szabályok alapján áll szóba a sajtóval, de nekünk is vannak jogaink. Végtére is ön a mi műsoridőnket és újságoldalainkat próbálja befolyásolni. Azt viszont mi határozzuk meg, és nem ön, hogy mivel szolgáljuk legjobban az olvasóinkat, hallgatóinkat, nézőinket. A most következőkre ezért gondoljon háttéranyagként ahhoz, hogy mit várhat tőlünk az elkövetkező négy évben.

A hozzáférés javasolt, de nem létkérdés. Ön dönthet úgy, hogy nincs haszna abból, hogy a riportereknek hozzáférést biztosít az adminisztrációjához. Mi ugyan úgy gondoljuk, hogy ez hiba lenne az ön részéről, de megismételjük, ez lehet az ön választása. Mi nagyon jók vagyunk abban, hogy alternatív utakon jussunk információkhoz; a kampány során készült legjobb tudósítások közül néhány olyan ügynökségektől jött, amelyek ki voltak tiltva az ön gyűléseiről. Mi ugyan nem szeretjük azt hallani, hogy a tudósítók ki vannak tiltva valahonnan, de kedvünkre valók az ilyen kihívások.

A bizalmas (off the record) közlések feltételeit mi állítjuk fel, nem ön. Mi vagy belemegyünk abba, hogy off the record beszélünk az ön valamelyik hivatalnokával, vagy nem. Mi vagy részt veszünk háttértájékoztatókon, nem közlésre szánt nyilvános rendezvényen, vagy kihagyjuk őket. Ez a mi választásunk. És ha ön úgy gondolja, hogy a szabályokat nem elfogadó és ezért kitiltott riporterek nem szerzik meg a sztorit, akkor lásd fent.

Mi döntjük el, hogy mennyi műsoridőt adunk az ön szóvivőinek vagy megbízottainak. Törekedni fogunk arra, hogy az ön szempontjai átjöjjenek, még akkor is, ha ön megpróbál minket kitiltani. De ez nem jelenti azt, hogy a hullámhosszainkat vagy a lapunk oldalait át kell adnunk olyan embereknek, akik ismételten eltorzítják az igazságot. Ha ezt megteszik, szembeszegülünk, és fenntartjuk a jogot, hogy a legsúlyosabb esetekben kitiltjuk őket a szerkesztőségeinkből. 

Hiszünk abban, hogy van objektív igazság, és mi számon fogjuk azt kérni öntől. Ha ön, vagy egy helyettesítője mond vagy tweetel valamit, ami bizonyíthatóan nem igaz, mi ezt minden alkalommal tudatni fogjuk. Mi tényekkel dolgozunk, és nem vagyunk kötelesek hamis állításokat megismételni. Amiről ön vagy valaki a csapatából azt állítja, hogy tény, az hírértékű, de az is az, hogy ez a tény így nem állja meg a helyét. A két szempontnak egyenlő súllyal kell megjelennie.

Nagy figyelmet fogunk fordítani a kormányzás részleteire. Ön és munkatársai a Fehér Házban ülnek, de az amerikai kormány egy burjánzó dolog. A riportereink ott lesznek mindenhol, beépülnek a kormányügynökségekbe, forrásként fogjuk használni a hivatalnokait. Végeredményben hiába próbálja majd meg kontrollálni, hogy mi jön ki a West Wingből (az elnöki tudósítások helyszíne), nálunk lesz az előny, amikor majd az ön kormányzásáról tudósítunk. 

Minden korábbinál szigorúbb mércével kívánjuk mérni magunkat. Önnek köszönhetően tudomást szereztünk róla, hogy milyen széleskörű a bizalmatlanság a sajtó iránt. A kampánya rávilágított erre, és ez ébresztő volt a számunkra is. Vissza kell nyernünk a bizalmat. És vissza is fogjuk pontos, bátor tudósításokkal, elismerjük, ha hibázunk, és a legszigorúbb etikai mércét állítjuk fel magunk számára. 

Együttműködés lesz közöttünk. Ön megpróbált megosztani bennünket, és a versenyszellemünket kihasználva belviszályokat teremteni közöttünk. De azoknak a napoknak vége. Felismertük, ahhoz, hogy tudósíthassunk önről, muszáj minden lehetséges módon együttműködnünk. Tehát, ha ön rákiabál egy riporterre, vagy mellőzi őt egy sajtótájékoztatón, mert az általa mondottak nem nyerték el a tetszését, egységes fellépéssel fog találkozni. Gondoskodni fogunk róla, hogy ha egy kollégánk fontos történetet ír meg, arról mindenki tudjon majd. Továbbra is lesznek persze vitáink etikáról, ízlésről, de ezek kezdetéről és befejezéséről mi fogunk dönteni.

Hosszú játszmára készülünk. A legjobb esetben ön nyolc évig fogja a munkáját végezni. De mi a köztársaság megalakulása óta itt vagyunk, és a szerepünk ebben a nagy demokráciában újra és újra igazolódott és megerősítést nyert. Ön rákényszerített bennünket, hogy újragondoljuk a legalapvetőbb kérdéseket arról, hogy kik vagyunk, és miért vagyunk itt. Ezért pedig nagyon hálásak vagyunk.

Jó beiktatást kívánunk.
—The Press Corps

Bruck András