Vajon Orbán követi Kaczyńskit az abortusz betiltásával?
A hatalmon levő Jog és Igazság Párt (PiS), a lengyelek októberi hatalmas mozgósításával szembesülve egyelőre feladta szándékát, hogy kiterjessze az abortusz tilalmát a nemi erőszak, vagy a magzati rendellenességek esetére is - írja a magyardiplo.hu.
Forrás: magyardiplo.hu
Lengyelország az egyház és a militáns katolikusok nyomására már 1993-ban megszüntette a választás szabadságát, így az írországi mellett ez lett a legszigorúbb abortuszt tiltó törvény Európában. A komoly tiltakozásokat kiváltó mai jogszabálytervezet azonban még a korábbinál is szigorúbb: teljesen betiltaná a művi terhességmegszakítást − azt még a megerőszakolt és az életképtelen magzatot váró nőknek sem engedélyeznék.
A 30 éves Marta Syrwid, a Gazeta Wyborcza újságírója – ahogyan más lengyelek ezrei – maga is tiltott abortuszon vett részt egy szlovák magánklinikán, nem kevesebb, mint 2000 zlotyért (azaz körülbelül 460 euróért). A fájdalmas epizódot egy riportban idézte fel 2016 januárjában[1]. „Még ma is kábult vagyok, ha arra a szörnyű utazásra gondolok” − emlékezett vissza. Amikor az úton hazafelé felhívta tudósító társát és elmesélte neki az utazás körülményeit, az minden együttérzést nélkülözve azt mondta neki: „A gyilkosokat úgy kell kezelni, mint az állatokat…”
A terhesség-megszakítás 1956 és 1993 között engedélyezett és ingyenes volt Lengyelországban. Bár az 1993 januárjában megszavazott törvény szigorúan korlátozó, az abortusz engedélyezésére mégis három kivételt ismer: ha veszélyben van az anya egészsége, ha bizonyítható a magzat betegsége vagy károsodása, illetve ha a nemi erőszak, vagy vérfertőzés esete áll fenn. E három feltétel egyikének megléte azonban csak egy esély, mert az út tele van további akadályokkal: „Amikor egy nőnek elvileg joga van a törvényes és ingyenes abortuszhoz, egy közkórházban gyakran nem tudja azt érvényesíteni” − magyarázta Krystyna Kacpura, a Szövetség a Nők Jogaiért és a Családtervezésért nevű szervezet (Federa) igazgatója. Az orvosok többsége az un. „lelkiismereti záradékot” alkalmazza, hogy megakadályozza a beavatkozást a 22 heti törvényes periódus alatt. Az orvosok egy része kiegészítő vizsgálatokat kér, és „elfelejti” tájékoztatni pácienseit a jogairól, miközben ez a kötelességük lenne. „Ami még rosszabb − teszi hozzá Kacpura asszony − lélektani nyomást alkalmaznak, hogy a nők megváltoztassák a döntésüket.” Vannak, akik bagatellizálják a magzat súlyos betegségét és ilyeneket mondanak: “Igaz, hogy az Ön gyerekének agyi rendellenessége van, de nézze, mozognak a lábai...” Az abortuszra jelentkező nők maguk is félnek, hogy stigmatizálják őket. Egyeseknek megrongálták az autóját, az interneten pedig ilyen üzeneteket kapnak: “Ne menj ilyen orvoshoz, ez egy gyilkos.” A katolikusok a kórházak előtt tüntetnek véres fényképeket lóbálva, az ország egyes városaiban pedig nincs olyan kórház, ahol elvégeznék a terhességet megszakító műtétet.
A hivatalos adatok szerint a 38.5 millió lakosú Lengyelországban a legális abortuszok száma az 1980-as években meghaladta a 130 000-t, míg a legutóbbi években kevesebb mint 2 000 volt. De egyes militáns szervezeteknek még ez is túl sok. Ilyen a Fundacja Pro – prawo do życia (Alapítvány az élethez való jogért), mely 2016 júliusában közel 500 000 aláírást gyűjtött össze, hogy a parlament mielőbb szüntesse meg az abortuszok engedélyezésének kivételes lehetőségeit is. Véleményük szerint csak és kizárólag az anya sürgős veszélyeztetettsége vehető figyelembe. Javaslataik szerint az orvosoknak kötelességük lenne jelenteni minden hamis terhességet, és akikről kiderül, hogy megszakították terhességüket, öt év börtönre számíthatnak.
Az egyház hivatalosan támogatná a tervezetet, egy rendelkezést kivéve. Nevezetesen, hogy börtönnel büntessék a terhességüket megszakító nőket. Magdalena Korzekwa szóvivő az újságírók kérdésére azt válaszolta: „A törvényt a lehető leggyorsabban meg kellene változtatni, ugyanis minden meg nem született gyereket védeni kell. Még egy olyan gyereknek is joga van élni, aki nemi erőszak következtében fogant, hiszen ezért nem ő a felelős”. A fogyatékosság kockázatára utalva pedig Korzekwa így érvelt: „ez az eugenika egyik formája, azaz mások döntenek arról, hogy kinek van joga élni.”
A Jog és Igazságosság Pártja (PiS), amelynek többsége van a szejmben, szeptember 23-án megszavazta a szöveg első változatát, de október 6-án fordulat következett be. Miután hétezer feketébe öltözött nő vonult fel a nagyobb városok utcáin, Beata Szydlo miniszterelnök megpróbálta megnyugtatni szélsőségesen abortusz ellenes választóikat. Megígérte, hogy kampányt indítanak az élet védelme érdekében és azt is, hogy támogatják a diagnosztizált fogyatékosság ellenére szülni szándékozó nőket. Mateusz Kijowski, a Demokrácia védelmére alakult bizottság (KOD) elnöke kiemelte, hogy az elvetett tervezet a „civil társadalomból eredt”, majd bejelentette, hogy a „PiS saját törvényjavaslatot terjeszt be, amely tovább szigorítaná az abortuszt, főleg a magzati károsodások esetében”.
A konkrét helyzet
Lengyelországban jelenleg a sérült gyerekek szüleinek semmiféle segítségre nincs joguk és lehetőségük. Az egyszülős családokban körülbelül egy millió gyermek minden apai segítséget kénytelen nélkülözni. Létezik egy állami élelmiszeralap, de a havi 500 zlotys [114 eurós] segély elérhetősége az apa halála esetén nagyon korlátozott, és így csak 330 000 gyermek részesül belőle. Ha egy nő dolgozik, és a helyzetét nem ítélik kivételesen szegénynek, nem jogosult a segélyre. Ahhoz, hogy a víz felett tudjon maradni, egyesek két vagy három állást is vállalnak − állította Malgorzata Druciarek, a varsói Nemek Egyenlőségét Figyelő Intézet szociológusa.
A feminista szervezetek és a Planning familial (Családtervezés) szervezet becslései szerint az illegális abortuszok száma nem lehet kevesebb, mint 150-200 ezer évente – de ezt az adatot az « életért » mozgalom ideológusai túlzottnak tartják. A modern, tájékozott nők hozzájutnak a megbízható információkhoz, hála az olyan internetes honlapoknak, mint a Nők Hálózata (Kobiety w sieci), vagy az „Abortuszra van szükségem” elnevezésű nemzetközi platform.[2] A nők ezek segítségével jutnak abortusztablettákhoz szükséghelyzetben. Egyeseknek megvan a pénzük és anyagi eszközeik, hogy elutazzanak egy magánklinikára Szlovákiába, Németországba, vagy a Cseh Köztársaságba. De mi történik a legszegényebbekkel, vagy a legkevésbé tájékozottakkal?
„Sok orvos kihasználja ezeket a szükséghelyzetben levő nőket” − mondja Wanda Nowicka, a szejm egykori alelnöke. „Ugyanazok, akik nyilvánosan elutasítják, hogy abortuszt hajtsanak végre, apróhirdetéseket jelentetnek meg, hogy “minden nőgyógyászati szolgáltatást” vagy “ciklus-helyreállítást” vállalnak. Néha kihasználják a nők tudatlanságát is. Egyesek konzultálnak egy orvossal abban a hiszemben, hogy terhesek, miközben csak a menstruációjuk késik néhány napot. Előfordul, hogy az orvos ilyenkor színlelt műtétet hajt végre, persze jó pénzért.”
Lengyelországban a feketepiac nem ismeri a válságot. Egy abortusz 3000-4000 zloty (690-915 euró), ami egy havi fizetéssel egyenlő, míg az átlagos havi jövedelem 4 100 zloty (körülbelül 1 000 euró)[3]. Az egészet minden érzéstelenítés és orvosi felügyelet nélkül hajtják végre! „Egy ismerősöm elmesélte, hogyan zajlott le az abortusza − mondta Marta Syrwid. Olyan volt, mint egy kémfilm. Egy minibusz szállította a lányokat Krakkó és Katowice között. Katowicében meg kellett találniuk azt a második autót, ami az orvos rendelőjéhez vitte őket. Egy újságot kellett a hónuk alatt tartani, hogy a vezető felismerje őket. Néhány perccel a műtét után a barátnőmnek el kellett hagynia a rendelőt, és egy kilométert gyalogolnia a hóban, hogy elérkezzen a pályaudvarra és vonattal visszatérjen Krakkóba.” Még ha az eljárások nagyon ritkának is látszanak, az orvosok, vagy azok akik a tiltott abortuszban segédkeznek, két év börtönt kockáztatnak. (Ezt a büntetést akarta az elvetett tervezet öt évre növelni.) Rengeteg történet szól zsarolásokról, fenyegetésekről is. Az egyetlen Marta Syrwidtől eltekintve a nők mégsem beszélnek történeteikről, még névtelenül sem, talán mert túl kockázatos és túl fájdalmas...
Mások, elkeseredésükben állatorvosokhoz fordulnak, vagy osteoarthrózis elleni gyógyszereket szereznek be, amelyek nagy adagban hamis vetélést idéznek elő. „Az emberek szerint túlzás azt állítani, hogy a nők az életüket veszélyeztetik egy illegális abortusszal, de valójában ez a helyzet”−állítja Natalia Skoczylas, a Feminoteka szervezettől, amely a nemi erőszak áldozatainak segítésére specializálódott. A Női Jogok és a Családtervezés Szövetsége, egy tucatnyi dokumentumot tud közrebocsátani azokról a nőkről, akiknek az egészsége károsodott, vagy belehaltak az illegális abortuszba. A legjellemzőbb eset Alicja Tysiac ügye[4]. 2007. március 20-án, az Emberi Jogok Európai Bírósága (CEDH) elítélte Lengyelországot, mert elutasította a háromgyermekes anya abortusz-kérelmét. Alicja számára a terhesség és a szülés olyan megterhelést jelentett, hogy elveszítette látását és munkaképtelenné vált. 2012. október 30-án ugyanez a bíróság ismét elítélte Lengyelországot, mert megsértette az Emberi Jogok Európai konvenciójának 8. cikkelyét, a magánélethez és a családi élethez való jogot. Az ezzel kapcsolatos ügy egy lublini serdülő ügye volt, aki 14 évesen erőszak áldozata lett. A lány abortuszhoz való jogát több kórházban elutasították, miközben az abortuszellenes mozgalmak részéről folyamatosan zaklatták.
A posztkommunista Lengyelországban nem lehet viccelni a vallással. „Az 1993-as abortuszról szóló “kompromisszumot” a társadalom konfliktusokkal terhes időszakában fogadták el, egy olyan pillanatban, amikor a társadalmat befolyásolták a nagy változások − állítja François Bafoil szociológus, a Centre national de la recherche scientifique (CNRS) kutatási igazgatója.[5]. Bafoil felhívta a figyelmet a lengyel katolikus egyház különleges történelmi szerepére is. „Lengyelország feldarabolása idején az egyház tette lehetővé, hogy fennmaradjon a területi egység és a nemzet eszméje. Ugyanezt a szerepet játszotta el újra a két világháború között, a nácizmus, majd a kommunizmus alatt. A nemzeti identitás pillére volt. Az maradt az 1990-es években is, amikor az államot túlterhelték a feladatok. Az egyház ma is ezt a szerepet tölti be.”
Semmi meglepő nincs abban, hogy az abortuszról szóló legutóbbi törvényjavaslatban megtalálhatók az evangéliumok egyes részei, vagy II. János Pál pápa idézetei. A korábbi pápa szülőhazájában ma is nagyon magas azok aránya, akik katolikusnak vallják magukat. Az 1989-es rezsimváltás után az egyház hittan-oktatási lehetőséget kapott az iskolában. Az 1973-ban bevezetett szexuális felvilágosítást és nemi nevelést célzó órákat megszüntették, és a papok által tanított „családi élet” elnevezésű órákkal helyettesítették. „Ezeken az órákon olyan videókat mutogatnak, amelyben ez embriót egy gyerek képviseli, és azt is bemutatják, milyen lenne ha levágnák a kezét-fejét, mint az abortusznál” − mesélte Natalia Skoczylas.
A mai Lengyelországban még a fogamzásgátlás sem megy simán. Krystyna Kacpura szerint a nagyvárosokban könnyebb felíratni a tablettát, vagy megvenni a fogamzásgátlót, de a vidéki orvosok visszautasítják a tabletta felírását. Legtöbbször még terápiás célokból sem kaphatják meg az arra rászorulók. Chrystelle F.[6], egy francia nő, akinek lengyel férje van és hat éve Varsóban él, így kerüli ki a szigorú rendelkezéseket: „Az én tablettámat, a Cerazette-et Lengyelországban tilos orvosi rendelvényre felírni, mert úgy vélik, nagyon nagy a kockázata a sterilitás kialakulásának. Így aztán Anyám postán küldi el nekem. Lengyel barátnőim akkor rendelhetik meg ezt, amikor Franciaországba, vagy Angliába utaznak”.Az esemény utáni tabletta beszerzésével kapcsolatban Chrystelle egy keserű emléket őriz: „Kilenc gyógyszertárat kellett végigjárnom. A Nowowiejska sugárúti gyógyszertárban, amely az egyik legismertebb a fővárosban, egy patikusnő szárazon közölte, hogy nincs nekik, majd előadást tartott nekem : “Meg kellene gondolnia, mit tesz !” Egy másik patikában elmagyarázták nekem, hogy miért nem tudják kiadni. A végén 80 eurót kellett fizetnem, azaz a normális ár kétszeresét.”
„Ez a legrosszabb helyzet, amit a nők huszonöt éve Lengyelországban tapasztalnak” − véli Wanda Nowicka. 1989 óta az idei varsói tüntetés az első eset, hogy lengyelek százezrei tiltakoznak a PiS döntései, és különösképpen a Demokráciát Védő Bizottság (KOD) felhívása ellen.
Az internet közösségi hálói lehetővé tették, hogy a Dziewuchy dziewuchom (Lányok a lányokért) csoportból ötezren felvonulást szervezzenek június 18-án, utána pedig október 3-án egy másik tüntetést kezdeményezzenek a „nők sztrájkba lépnek” elnevezéssel. Mateusz Kijowski szerintaz emberek felismerték az utcára vonulás súlyát. „A társadalom egy része felébredt” − mondta Wanda Nowicka.
„Ezek a fekete ruhás menetek a halál civilizációjának rettenetes megnyilvánulásai” − jelentette ki Lodz püspöke[7]. Ewa Burgunska 51 éves filmrendező azonban így fogalmazott: „Egyik szervezőnk sem feminista vagy militáns, de ez a törvényjavaslat túl messze ment. Az egészség védelmének joga kényszerített bennünket arra, hogy mozgósítsunk.”
Ahelyzet azonban továbbra is súlyos maradt Lengyelországban. Az orvosok nagy része korlátozza a prenatális vizsgálatokhoz való hozzáférést, közben azonban a születések alacsony számán sem az orvosok ellenállása, sem pedig az abortusz szigorú tiltása nem változtat. A demográfiai kilátások egyre sötétebbek Lengyelország számára. A termékenységi ráta 1989 óta folyamatosan csökken, kevesebb mint 1,3 gyerek jut egy nőre, ami egyike a legalacsonyabbaknak a földrészen.
Az abortusz tiltásának tehát semmiféle hatása nem volt a születések számára. Éppen ellenkezőleg!
Fordította: Hrabák András
