Nyilván, mert a Lidlt rátermettebb, biztosabb bérlőnek gondolja, mint a saját közegéből érkező embereket. Ehhez képest furcsa, hogy nem tartja "egészségesnek", hogy az élelmiszerboltok többsége külföldi tulajdonban van -- bár, ha jól belegondolunk, tényleg nem az. Rontja a CBA egészségét. Baldauf pedig maga sem szolidáris ezzel a beteggel -- ha a saját érdekeiről van szó, akkor pontosan tudja, hogy a németekkel jobb üzletet csinál.

Baldauf ugyanakkor már azt latolgatja, hogy hány Tescót kell átalakítani mire, ami legalábbis furcsa képességre vall, hacsak nincsen kristálygömbje -- vagy bennfentes információi, ami alatt nem okvetlenül tescós, hanem kormányzati információt értek arra vonatkozóan, hogy miként akarják majd kikényszeríteni a Tescót a magyar piacról, hogy a gyengén muzsikáló magyar tulajdonú láncok konkurenciája csökkenjen (aminek természetesen leginkább a vásárlók látják majd a kárát, ti. ők fizetik majd ki a CBA alacsony hatékonysága miatt dráguló hónapos retket).

Csak hogy világos legyen, 2015-ről 2016-ra az összes jelentősebb kiskereskedelmi lánc -- ideértve a messze legnagyobb Tescót is -- növelte a bevételeit hazánkban, kivéve a csökkenő CBA-t és a stagnáló Reált.

Ha a Tescó magyar hálózatát megveszik, az nem azért lesz, mert szenvedne, hanem mert olyan ajánlatot adnak neki, amit nem tud majd visszautasítani. Azzal kapcsolatban pedig, hogy Baldauf mit hazudik a Tesco nagy-britanniai működéséről, itt vannak a legfrissebb publikus adatok. Itt meg egy hazai cikk. Itt meg egy 2015/2016-os, hogy az előzővel szinkron trendeket mutassam. Itt meg a részvényárfolyamok. Itt meg a Tesco cáfolja, hogy ki akarna vonulni.

Tehát ezidáig nem világos, miért lenne jó a magyar tulajdon túlsúlya -- ahogy a nacionalista propaganda tódítja. A vásárlóknak biztosan nem jó, mert a korlátozott verseny felhajtja az árakat. Hát akkor kinek jó? Bingó!

Az új tulajdonosoknak, akiken körbenézve az országban az is rögtön világossá válik, hogy nem magyar tulajdon túlsúlyáról beszélünk, hanem egy klikk túlsúlyáról. Amit a piros-fehér-zöldbe öltöztetett magyar szív magyar tulajdonnak vél, az az Orbán körüli nertársak szűk körének zsebét jelenti, olyan szűk körét ráadásul, amely a piacon sosem bizonyított a saját befektetését kockáztatva, hanem közpénzen hízik és közpénzen szerez magántulajdont, amit aztán jó eséllyel alacsony hatékonysággal üzemeltet, újfent csak közpénzen újrastafíroztatva azt, ha rászorul.

Nem a magyar polgárok és kistulajdonosok ezreiről van szó, hanem olyan emberekről, akiknek mindössze egyetlen érdemük van: hogy hűségesek az országvezetőhöz. Hogy mi a jó ebben a magyaroknak, az találja ki, akinek elég sokat fizet a NER. Én azonban azt mondom, ez nagyon rossz a magyaroknak nemcsak, mert folyamatosan fizetik megnövekedett árban a kormányzat-közeli emberek hozzá nem értését és közpénz bulimiáját, hanem mert olyan -- irányítással felérő -- befolyással van ránk egy szűk kaszt a az élet legapróbb vetületeiben is, hogy ez lassan az úr-szolga viszonyt közelíti.

Újabb illusztrációjaként ennek, most vette meg -- a szintén közpénzen működő és a hazai gázárat drágító -- Garancsi-féle MET a fél hazai gázvezeték-hálózatot. Közben gomba módra szaporodnak az Orbán-közeli cégek a paksi -- szintén közpénzen finanszírozandó -- beruházások körül.

A példák orrvérzésig szaporíthatók, és mindegyikből az derül ki, hogy gyanús közbeszerzési vagy anélkül meghozott határozatokkal jut egy klikk ellenőrizetlen pénzköltési lehetőségekhez, amit se a hatékonysági, se az átláthatósági tényezők nem korlátoznak.

Az így eszközölt beruházások üzemeltetést is ez a klikk végzi, tehát a magyar lakosság nap mint nap adózik neki és alárendeli az életét az általa nyújtott, a piaci szempontokkal nem moderált "szolgáltatásoknak". Tízmillióan néhány tucat emberből álló tulajdonosi körnél bankolunk, fizetjük a közműveket, végezzük a napi bevásárlást, nézzük a tévéjüket és a filmjeiket, nyilván más-más intenzitásban, de folyamatosan erősödően -- miközben ugyanezek bírnak állami kényszerrel is fölöttünk.

A magyarok valójában régen nem volt alávetettségbe küzdötték magukat. Ám a magyar ember mára abba a politikai tudatállapotba jutott, hogy attól függően fogja lájkolni vagy diszlájkolni ezeket a tényeket, hogy fideszes vagy nem. Nem érdekli se a saját zsebe, se az erkölcsi érzéke, se a józan ész -- csak a párt és a pártos megosztottság számít. Az olyan ostoba állítások, hogy

még mindig jobb, hogy náluk van, mintha a multiknál lenne,

pedig sajnálatos előjele annak, hogy ez a tudatállapot akár évtizedekre meg fogja még határozni a nemzetünk mentálhigiénéjét. Piros-fehér-zöld, ez a magyar föld.

(U.i. Azt is kinézem Baldaufból és kormányzati súgóiból, hogy végül a Lidlnek tesznek be valahogy, oszt végül kiderül, egy kis fáziseltolódással közpénzen üzemeltetjük Baldauf úr középszerű boltjait. Ennek csak az mond ellent, hogy Orbán a németekkel azért nem szeretne tengelyt akasztani. Meg fogjuk látni.)

Szerző: Béndek Péter/hafr.blog.hu