Idén 30 éve, hogy Magyarország is aláírta a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezményt, amelyet azóta minden évben megünnepeltünk a gyermekek jogainak világnapján. Az egyezmény annak szellemében született, hogy a gyermekek, akik nem dönthetnek saját sorsuk felől, ne lehessenek kitéve a jogaikat sértő bánásmódnak – melybe kétségkívül beletartoznak az akaratuk ellenére végrehajtott orvosi kezelések is.

A jövő generációja ennek ellenére évről évre egyre nehezebb helyzetbe kerül: ma már rövid úton mentális betegnek nyilváníthatják bármelyik gyereket, aki nem tud az iskolai elvárásoknak megfelelően viselkedni. Ez a világnap tehát ma már egyre inkább csak jelképes szerepet tölt be, nem vesszük elég komolyan ezt a szituációt.

Pár évtizeddel korábban a „viselkedési problémás" gyerekeket nevelési eszközökkel próbálták rávenni, hogy igyekezzen együttműködni az osztály többi részével, ma már azonban orvosi kérdésnek tekintik ezt, és „gyógyszerekkel" igazítják helyre azt, aki kilóg a sorból. Kevesen tudják, de valójában az erre leggyakrabban használt szerek egy kategóriába esnek az olyan súlyos függőséget okozó drogokkal, mint a kokain vagy a speed. 

Bármilyen morbidnak is tűnik, a gyakorlatban nincs másról szó, mint arról az elképzelésről, hogy a nem megfelelően viselkedő gyerekeket egészségügyi érvekre hivatkozva „normálissá gyógyszerezzük". A helyzetet csak tovább fokozza, hogysemmilyen tényleges orvosi vizsgálat nem előzi meg a drogokkal egyenértékű tabletták alkalmazását – a gyermekpszichiáter pusztán a véleményére alapozva hoz döntést a gyermek sorsa felett. Persze nem véletlenül nincsenek fizikai vagy laborvizsgálatok, hiszen ezekkel képtelenség kimutatni egy olyan állapotot, mint a „hiperaktivitás", melyről mindeddig nem sikerült bebizonyítani, hogy valós agyi rendellenesség lenne.

Bár a pszichiáterek azt bizonygatják, hogy ezek a stimuláns szerek biztonságosak, a szülők elmondása alapján egyértelmű droghatás mutatkozik meg a gyermekeken: kitágult pupillával néznek maguk elé, érzelmeik eltompulnak, egyéni jellemzőik háttérbe szorulnak, és robot módjára koncentrálnak a kiadott feladatra. Sokan úgy gondolhatják, hogy ez még mindig jobb megoldás, mint ha a folyamatos konfliktusok miatt a gyermeket elbocsájtják az iskolából, ám ez valójában nem több, mint az oktatási és nevelési képességeink kudarca – ahol a gyermekek jogai sérülnek, ők húzzák a rövidebbet.

A jelenség alól Magyarország sem kivétel. Egy iskolás fiú évekig szedte iskolai nehézségeire a fent említett pszichiátriai szert, majd teste szinte egyik napról a másikra félig lebénult, szellemi képességei pedig drámai módon visszaestek. Az orvosi vizsgálat úgy találta, hogy a fiú károsodása valószínűleg az évekig adagolt pszichiátriai szer mellékhatása volt.

A pedagógusoknak érthetően nincs mindig könnyű dolguk ezekkel a gyermekekkel, ám még közülük is sokan tisztában vannak vele, hogy a pszichiátriai gyógyszerezés nem oldja meg a gyermekek problémáját. „A gyógyszer eleinte 'lenyomja' a gyereket, és rövid időn belül a probléma visszaáll a gyógyszerszedést megelőző szintre" – írta az egyik pedagógus. „A mellékhatások miatt nem biztos, hogy a fejlődésben lévő szervezeteknek ez a gyógyszeres kezelés megfelelő" – írta egy másikuk.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nemzetközi központja néhány éve dokumentumfilmet készített a pszichiátria területén történő emberjogi visszaélésekről, amelynek részeként a gyermekek pszichiátriai gyógyszerezésének problémáját is vizsgálták. Ez a filmrészlet itt tekinthető meg >>

November 20-a azok jogainak világnapja, akik a jövőt jelentik társadalmunk számára. Ezért az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány ezen a napon felhívja a nyilvánosság figyelmét a gyerekek pszichiátriai gyógyszerezésének veszélyeire, abban a reményben, hogy ennek helyét minél hamarabb észszerű, a gyerekeknek valóban segítséget nyújtó megoldások veszik át. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)