Gazdasági versenyképesség és állami szerepvállalás címmel tarottak csütörtökön pódiumbeszélgetést a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen szervezett rendezvények második napján. A beszélgetés meghívottai Varga Mihály pénzügyminiszter, Palkovics László innovációért és technológiáért felelős miniszter, Bernáth Tamás a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója, Mátis Jenő az EMNP Országos választmányának elnöke, Nagy István Magyarország berni nagykövete, Palotai Dániel a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója és Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke voltak.

A beszélgetést moderáló Misovicz Tibor körkérdése, első körben, a gazdasági versenyképesség fogalmára, pontosabban a termelékenységet, a hatékonyságot mérő nemzetközi közgazdasági indexek összetételére, illetve a versenyelőny megszerzésére irányuló állami intézkedések természetére; második körben pedig a versenyképességi mutatók javíthatóságára vonatkozott.

Varga Mihály azt mondta, hogy a versenyképességet mérő indexek össztársadalmi lefedettségéről és pontosságáról sok vita folyik ugyan, ő viszont inkább adottságként viszonyul ezekhez, majd hozzáfűzte, hogy – szerinte – döntő fontosságú az is, hogy hogyan vélekednek az emberek önnön életszínvonalukról. Majd e megjegyzés fényében folytatta a magyar kormány fő gazdaságpolitikai érdemeinek felsorolásával, amelyek közül – az összlakosság szempontjából legalábbis – a legfontosabb: a különböző sérülékenységi és kockázati faktorok (munkanélküliség, államháztartási hiány, adósság) csökkentése volt, miközben a gazdaságot növekvő pályára sikerült helyezniük. Továbbá a magyar állam piaccal szemben vállalt szolgáltatásainak (jogi és beruházási garanciákat nyújtó intézkedések) javítására utalt.

A nagyvállalkozásokkal szemben örökös versenyhátrányban lévő kis- és középvállalkozások alulfejlettségére is felhívta a figyelmet, mondva, hogy ezek a vállalkozások sosem lesznek képesek felvenni a versenyt a multikkal, de ezt az áthidalhatatlan versenyhátrányt csökkentheti az állami szerepvállalás. Megjegyezte, hogy egy magyarországi kis- vagy közepes vállalkozás arra sem képes, hogy magát megfelelően menedzselje, ezért jó volna, ha ezek a vállalkozások állami fejlesztést és innovációt javító támogatásokban részesülnének.

Majd a nagyobb magyarországi vállalkozások (Tungsram, Medicor, Ikarus) brandépítő stratégiáira áttérve, megemlítette azt is, hogy a magyar kormány 2016-ban létrehozta a Nemzeti Versenyképességi Tanácsot az ország versenyképessségi feltételeinek javítása céljából. Végül pedig elmondta, hogy a Kárpát-medencére úgy kell tekinteni, mint gazdasági erőforrásra, és szakítani kell azzal a rövid vagy középtávra szóló gazdasági szemlélettel, miszerint a versenyképesség javítása érdekében jó, ha egy adott térségben a bérek alacsonyak, illetve a valuta gyenge marad.

Palkovics Lászlóa versenyképesség javításának egyik fontos aspektusaként a technológiai fejlődéshez való viszonyulást nevezte meg, és rögtön arra a gazdaságpolitikai mulasztásra utalt, ami a rendszerváltás óta a mai napig jellemző Magyarországon, azaz a vállalkozások fejlesztésére fordított energia és támogatások krónikus hiánya. Meglátása szerint a fejlesztéseknek nincs kultúrája Magyarországon, ilyesmire senki nem adott pénzt, inkább a szabad piaci mozgásra bízták a fejlesztésekre fordítandó összegek begyűjtését.

Az innovációért és technológiáért felelős miniszter azt is megemlítette, hogy mostanában az MTA-val azon vitáznak, hogy milyen jellegű finanszírozásmódosításokat kellene elfogadjon a tudományos intézmény ahhoz, hogy a kormány a társadalmi hasznosság elvét jobban tudja érvényesíteni az okatatás és a munkaerőpiaci szakképzés viszonylatában: "Rá kell vegyük az egyetemeket arra, hogy az innováció ökoszisztémáinak" kiépítésére törekedjenek. Ennek szükségét pedig az a magyar gazdaságra jellemző "dualitás" jellemzi, amely a rendszerváltás óta jött lére és arról szól, hogy a külföldi vállalatok termelékenysége az országos termelékenységi arány felét teszik ki, viszont úgy, hogy magyar alkalmazottak 25 százalékának munkáját veszi igénybe, miközben a magyar vállalkozások alkalmazottai az országos foglalkoztatottság háromnegyedét teszik ki és körülbelül ugyanannyit tudnak termelni, mint a multik.

Bernáth Tamás szerint a versenyképességet az elért gazdasági eredményekben lehet mérni, vagyis el kell ismerni, hogy Magyarország tőkevonzó képessége és exportja az elmúlt időszakban növekedett. A magyar vállalkozásfejlesztésre pedig egy egész intézményi hálózat kiépítésére volna szükség, amely növeli a versenyképességet, ebben a munkában pedig az államnak konkrét szerepet kell vállalnia. Az állami szerepvállalás nem ördögtől való dolog, hatékonysága azon múlik, hogy mennyire kompetens emberek és milyen eszközökkel végzik.

Mátis Jenő romániai politikusként a hazai problémák vázolására szorítkozott. Felidézte azokat a belpolitikai tényezőket, amelyek miatt Románia külföldi megítélése kedvezőtlen; a hatalmi ágak között zajló harcok miatt ingadozó a politikai-befektetői bizalom az országgal szemben. Majd a versenyképesség növelésére irányuló román állami intézkedések hiányosságaira utalt, arra, hogy az autópályaépítés a jelenlegi romániai hormány számára nem prioritás. Elmondta, hogy az infrastrukturális beruházások hiánya is hozzájárult ahhoz a kivándorlási jelenséghez, amelyet Románia az elmúlt évtizedekben tapasztalt. Ugyanakkor a magyar állam romániai szerepvállalását egyértelműen pozitívként értékelte, olyan politikai és kereskedelmi jelnlétként, amely Románia gazdasági mutatóinak javításához is vezethet.

Nagy István svájci nagykövet arról beszélt, hogy az ő meglátása szerint Magyarország rendszerváltás utáni gazdasági helyzetének negatív tendenciáit voltaképpen a nagytőke és az állami szerepvállalás hiánya okozta. Pontosabban nem volt tőke a végbemenő privatizáció számára. Ugyanakkor a szupranacionális pénzügyi intézetek politikái sem voltak kedvezőek Magyarország számára. E diagnózist három alapvető javaslat vagy irányelv felvázolása követte, amelyeket egy olyan államnak kell követnie, amelyik belátta már, hogy a teljesen ellenőrízetlen szabadpiaci mechanizmusok gyakran kiszámíthatatlan vagy akár kontraproduktív következményekhez vezetnek: a gazdasági versenyképesség állami támogatása, az újraelosztás és az olyan alokációs feladatok vállalása, mint amilyenre jó példa a paksi erőmű beruházása.

Végezetül pedig azt hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos, hogy Magyarországon az elkövetkező években történjenek olyan intézkedések, amelyek nem pusztán a klasszikus vállalkozási modell elképzeléseit támogatják, azaz azokat, amelyek valamilyen termelői, fogyasztói vagy forgalmazói vállalkozástól várják a nyereséget, hanem azokat is, amelyek arra szakosodnak, hogy "a pénzből is pénzt csináljanak". Az ilyen típusú tevékenység támogatására pedig nemzetközi bankközpontot kellene létrehozni Magyarországon.

Palotai Dániel szerint a versenyképességet az határozza meg, hogy milyen hosszútávú gazdasági lehetőségekkel rendelkezik egy ország. Elmondta, hogy a Nemzeti Versenyképesség Tanáccsal történő együttműködés egyik célkitűzése az a korábban be nem váltott magyarországi remény, hogy az életszínvonal tekintetében Ausztriát érjék utól. Szerinte, amennyiben egy ilyen együttműködés reális, elvárása az lehet, hogy az elkövetkező két évtízed alatt az osztrák fejlesztési szint 80 százalékát érje el Magyarország.

A magyar kormány eddigi gazdasági szemléletében a munkaintenzív fókusz dominált, de – szerinte – az elkövetkező években arra lesz szükség, hogy egy tőke- és versenyképesség központú szemléletet karoljanak fel. Egy ilyen versenyképességi fordulatnak pedig kötelező velejárója egy demográfiai fordulat is, hiszen anélkül az állam szociális rendszerét egyre nehezebben lehet fenntartani: a nyugdújrendszer fenntartása például egyre nagyobb terhére lesz, hiszen fedezet nélkül egyre nagyobb az "eltartottak" száma.

Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Székelyföldről származó elnökeként elsősorban azokat a jövőbeli, a magyar állam részéről érkező finanszítozásokat ítélte kritikusnak, amelyek a székelyföldi megyék infrastruktúráját hivatottak támogatni. Elmondta, hogy a székelyföldi régió igen komoly fejlesztésre szorul, hiszen mind Románia, mind Közép-Európa perifériájának számít. Szerinte amire mielőbb szüksége lenne a periférikus helyzet oldásában, az egy regionális társadalombiztosító rendszer kiépítése, amelynek egy regionális kórház megépítése csak az egyik kulcselemét jelentené. A másik pillére az lehetne – és ehhez a magyarországi érdekeltségi körökkel való együttműködés szükséges  –, hogy olyan szolgáltatások hálózatát valósítsák meg, amelyek a helyiek egészségi állapotának gondozására fókuszál. 

transindex.ro