A Déli-sarkvidékről eltűnik a hideg.

Az Antarktikán sorra dőlnek meg a melegrekordok, legutóbb például március 24-én született csúcs az argentín Esperanza bázison. 17.5 fokig kúszott a hőmérséklet mindössze néhány nappal az előző melegrekord után, melyet az előbbi helyszíntől 60 mérföldre délkeletre található Marambio bázison mértek.

A rekordot még nem hitelesítette a Meteorológiai Világszervezet, így a területen (vagyis a két bázison) a hivatalos csúcs maradt az 1961-ben mért 17,4 fok, az Antarktiszon pedig az 1974-es 15 fok. Az egyes kontinenseken egyébként elég ritkán dőlnek meg a hőmérsékleti rekordok, ennek megfelelően a hozzájuk kapcsolódó adminisztráció is meglehetősen körülményes, akár hónapokat is igénybe vehet. Jelenleg például olyan technikai kérdésekről is vitatkoznak, minthogy az Esperanza egyáltalán az Antarktiszhoz tartozik-e. Persze, mindez mit sem változtat az aggasztó tényálláson.

Megszokottak a kilengések

Christopher C. Burt, a Weather Underground című blog időjárástörténésze hozzátette, hogy a rekordot körülbelül 3 hónappal a meleg évszak vége, vagyis december után mérték, amikor is a hőmérő 3,2 fokot mutatott. Egyébként a márciusi átlag is mínusz fél fok körül volt. A történész arra is felhívta a figyelmet, hogy már áprilisban és októberben is rekordot mértek, szóval lassan megszokottá válnak a hőmérsékleti kilengések.

A sarkvidékek gyorsabban melegszenek, mint a bolygó többi része, a nyugat-antarktiszi jégtakaró például az elmúlt két évtizedben 18%-al csökkent úgy, hogy a változás az utóbbi évtizedben gyorsult fel igazán. Míg 1994 és 2003 között a jégveszteség szinte elhanyagolható volt, addig 2004-től kezdve összesen 70%-al nőtt, az átlaghőmérséklet pedig fél évszázad alatt 15 fokkal lett magasabb.

Ezzel párhuzamosan persze a Föld többi kontinensén is szaporodnak a hőmérsékleti csúcsok. 2010 óta a 235-ből 46 ország jelentett melegrekordot: az Antarktika mellett többek között Egyenlítői-Guinea, Ghána, Wallis és Futuna és Szamoa.

Mi újság az Északi-sarkon?

Természetesen az ellenkező pólus sem ússza meg szárazon, az arktikus tengerjég oldavása 30 éve tart, magával hozva a halálspirálnak nevezett jelenséget, vagyis azt, hogy az örök jégtakaró rohamos olvadásával nemcsak a tengerszint emelkedik, hanem újabb üvegházhatású gázok szabadulnak fel, és mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Földön még szélsőségesebbé váljon az időjárás.

A jégtelenségig

A jég vastagsága gyorsan csökken a területen, az 1975-öshöz képest 2012-ben már 85%-al kisebb volt. A jégvastagságnak évente a minimumát és a maximumát is megállapítják felszín alatti mérések és műholdas felvételek segítségével. A téli maximum rendszerint márciusra esik, idén azonban februárban mérték - vagyis az eddigi legkorábbi időpontban. Ez volt egyben az eddigi legalacsonyabb maximum is.

- Ugyanakkor a kettő közül az éves minimum az érdekesebb, mert ekkor tűnhetnek el örökre részek a jégtakaróból. vagyis ez sokkal jobban mutatja a melegedés mértékét és hatásait– magyarázza a NASA tengerjég kutatója, Walt Meier. A mérések eredményei ijesztőek: az évi átlagos jégvastagság 2012-re 65%-al csökkent az 1975-ös 3,59 méterről. - Ezt az is jelenti, hogy a jégtakaró gyorsabban olvad, mint ahogy gondoltuk – mondja Ron Lindsay, klímaváltozással foglalkozó szakember. Axel Schweiger hozzáteszi, hogy a legrasztikusabb jóslatok is alulmaradtak a valósághoz képes, legalábbis, ami az Arktisz középső medencéjét illeti.

Ehhez hozzájárul, hogy a magas albedó (a jég és hó nagy fényvisszaverő képessége) miatt a sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik mint a Föld többi része. Egy nemrég készült kutatás szerint az arktiszi melegedés mértéke hamarosan eléri az évtizedenkénti fél fokot, 2050 utánra pedig 1 fokig is felkúszhat, ha nem csökken az üvegházhatás.

Ez azzal jár, hogy csökken a tengerjég, a helyén maradó víz több napenergiát nyel el és mindez hozzájárul ahhoz, hogy még szélsőségesebbé váljon az időjárás. A tengerszint magassága meghaladhatja az előzetes jóslatokat, és ebben a században majdnem két méterrel emelkedhet.

A változások tehát úgy tűnik, 3,5-ször nagyobbak, mint ahogy azt korábban jósolták. A sarki felmelegedés több, mint 1500 kilométert, vagyis 3 arktisznyi területet érint. A globális felmelegedés mértéke így 17 fokkal nőhet ebben a században.

fullank.com