h i r d e t é s

Villanófény

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Villanófény

2019. május 23. - 19:49

 

Nyári éjszakákon szokott előfordulni, hogy egy-egy villám néhány másodpercre nappali világosságot teremt, hogy azután ismét a sötétség vegye át az uralmat. Valami ilyesféle történt egy hete, amikor a Spiegel és a Süddeutche Zeitung nyilvánosságra hozta az osztrák alkancellár és egy rejtélyes orosz milliárdosnő ibizai találkozójáról készített, hatórás videofelvételt.

Kurz és Strache - Fotó: REUTERS

Szögezzük le: semmi olyan hangzott el ezen az eszmecserén, ami a magyar fülnek szokatlan lett volna. Te – egy megbízható közvetítő közbeiktatásával - megveszed a legnagyobb példányszámú bécsi bulvárlapot és a párt szolgálatába állítod, én meg kormányra kerülve szállítom neked az állami megrendeléseket. Win-win stratégia. Kell majd néhány céget gründolni, de hát ebben van gyakorlatotok, a versenyfeltételeket meg csak nyugodtan bízzátok rám.

A magyar adaptációban talán még azt is hozzá lehetett volna tenni, hogy ha az első üzlet sikerül, kaszinó- és letelepedési engedélyeink is eladók, de erről majd később.

Az osztrákok mégsem lendültek túl olyan könnyen az eseményen. Az alkancellár lemondott, az ügybe belebukott  az osztrák kormány és új választások lesznek szeptemberben. Merthogy a közös múlt ellenére jelentős különbségek maradtak Ausztria és Magyarország között. Például nyugati szomszédunknak - ellentétben velünk - van államelnöke, aki nem szeretne egy tüchtig kis alpesi szovjet köztársaságot vagy kínai tranzitraktárt faragni az országából. Van kancellárja, aki a minimumra szorította le a bevándorlást, mégsem bocsátja áruba a(z európai) letelepedési engedélyeket, hogy az értük kapott néhány százmillió dollárt nyom nélkül eltüntesse különböző adóparadicsomokban. Merthogy a fertőzés elérte Ausztria államszervezetét, de még nem vette át a hatalmat felettük.

Hogy az ügy váratlanul érte a magyar állampártot, azt a kipróbált NER-alkalmazottak eheti szánalmas hebegése támasztja alá. Volt itt szó csapdáról (a szavazatukat pénzért áruló FIFA-döntnököket hasonló módszerrel buktatták le), hogy Strache illuminált állapotban volt, csak imponálni akart a magát orosz milliárdos-rokonnak kiadó nőnek. Bencsik Gábor hosszasan fejtegette, hogy az akciót bizonyára hosszasan készítették elő, mivel nem könnyű közel kerülni egy ilyen beosztásban lévő politikushoz. Mindössze arról feledkezett meg, hogy az ominózus ibizai találkozó idején Strache még nem volt alkancellár, csak egy győzelemre esélyes párt elnöke. A helyi rekordot a kancelláriaminiszter tartja, aki Strache lebukását nemes egyszerűséggel óvatlanságnak minősítette. Ha tehát egy züllött, velejéig korrupt osztrák politikai orgazda közbeszerzéseket ígér politikai előnyökért cserébe egy orosz oligarcha-rokonnak, az óvatlanság? Mi lett volna, ha Strache óvatos? Kancellár?

De a legnagyobb tanulság az Európai Néppárté. A Strache-ügy fellobbanó fényénél talán felfogják, hogy tovább már nem lehet hátba veregetni Európa biztonságát évek óta romboló politikusokat, majd elkezdeni alkudozni velük, hogy az ellopott pénzből kilencven vagy kilencvenöt százalékot tarthatnak-e meg. Talán felismerik, hogy a kór immár  Európa létfontosságú szerveit fenyeget, s ezt az építményt csak újjáformálni lehet, renoválni nem. A következő ciklusban nem bővítésről kell tárgyalgatni, hanem újra kezdeni az alapoknál, még akkor is, ha az elüszkösödött részeket majd amputálni kell.

 

2019.május 23.                                                                         - eg -


 

h i r d e t é s