Az elmúlt két hét sztárja a Válasz.hu-n egy „egyszerű” pék volt, akinek még cégtábla sincs az üzletén.

Józsi sztorijára annyian kattintottak, mint másutt a legpikánsabb bulvárhírekre. Tömegek szomjazzák tehát a normalitást, ezért a csütörtöki Heti Válaszban alaposabban is átgyúrjuk a témát. Mi a különbség a kézműves pékségek és a „kenyérbutikok” között? Egy biztos: a külföldi tapasztalattal hazatérő, sorsváltó pékek nemcsak kiflit, zsömlét, hanem életformát is kínálnak.

Borász lesz úgy az ember, hogy egyik pillanatról a másikra hátat fordít polgári életének – mint például Homonna Attila Erdőbényén. Borász lesz – vagy kézműves pék. Végtére is, kenyér és bor összetartozik, s egyikkel sem lehet büntetlenül hazudni. Kézműves pékségből tucatnyi sincs Budapesten; pékmestereik pedig nemcsak jó terméket árulnak, hanem életmódot is népszerűsítenek abban a fővárosban, ahol a legszembetűnőbb, hogy a felgyorsult életformával homlokegyenest szembemegy, amit képviselnek.

Két hete épp csak elárultunk valamit Józsi pékről, de olvasóink annyian olvasták-osztották a történetet, hogy rájöttünk: nem állhatunk meg itt, minden kézműves pékség történetét fel kell tárnunk, el kell mesélnünk. Cikkünkből egyebek mellett kiderül, hogy világlátott pékjeink miért nem maradtak külföldön és miért kapcsoltak át értelmiségiből kézműves üzemmódra. Mottó: „Amikor már kialakul a táplálékérzékenység, késő azon gondolkodni, hogy jobb lett volna normális ételeket enni.”

valasz.hu