Mert több víz folyik el az országból, mint amennyi bejön! - állítja Szalma Botond a Hírklikkben vele készült interjúban.

Nem lévén szakember, mindössze két témához szólok hozzá az elhangzottakkal kapcsolatban:

1./ Nagymaros. Szalma Botond már a rendszerváltás előtti vizes lobbinak is jeles, erőteljes hangadója volt, a bős-nagymarosi vízlépcső elkötelezett propagálója.

Mely vízlépcső megépítésétől – bár elvetésének követelése a késő-Kádár-korszak egyetlen sikeres, egyben első környezetvédelmi tiltakozási hullámaként szerepelt – Szalma úr állításával szemben maga az állampárti kormány állt el (sajnálatos módon a nemzetközi szerződés megkötése után, mely súlyos pönálét vont maga után), azt tehát nem lehet a rendszerváltás nyakába varrni, még Szalma úr új, KDNP-színeiben sem!

(És, mely vízlépcső megtervezése-megépítése, üzemben tartása tisztes, évtizedekig tartó megélhetést biztosított volna a vizes lobbi tevezőinek, beruházóinak, kivitelezőinek, alvállalkozóinak, beszállítóinak, karbantartóinak.)

Lehet, hogy Szalma úr előadásának megfelelően a német és az osztrák vízlépcsők bájos környezeti körülményeket nyújtanak, nem állt módomban ellenőrizni.

Azonban nem mondható el ugyanez a bősi betoteknőről, a körülötte sívó homokos, kietlen tájtól!
Hajózzon le valaki Pozsonyból a Dunán (ha van kedve három órát várni a zsilipelésre a betonfalakat bámulva), és meglátja!

Ugyanez a tragikus sors várt volna hazánk egyik legszebb tájára, a Dunakanyarra!

És amiről nem beszél senki, Szalma úr is mélyen hallgat róla: egyedülálló módon kétmillió ember feje fölött tárolták volna a hatalmas vízmennyiséget (ráadásul hazánk viszonylag legkevésbé földrengésbiztos körzetében)!

Mint sehol máshol! Németországban, Ausztriában, Szlovákiában sem! Gondolom, az aggály részletes kifejtést nem igényel.

Nem részletezem a további ellenérveket, az a szakemberek dolga.

Kétségtelen, hogy harmincöt-negyven éve a jelenlegi vízszűkével, a víz stratégiai jelentőségének drasztikus növekedésével senki nem számolt, számolhatott, de az akkori szakmai ellenérvek Nagymarost illetően a laikus számára ma is helytállóaknak látszanak.

Abba se megyek bele, hogy kell-e vízlépcsőt, vízlépcsőket építeni!
Lehet, hogy kell, csak nem Nagymarosnál!

2./ Vízfelhasználás. Mert a vízgazdálkodásnak, a vízkészletek megőrzésének egyenrangú eleme!

Szalma úr igen tartózkodóan nyilatkozott, pontosabban hárított az akkumulátorgyárak írtózatos vízigénye tárgyában feltett kérdésre.
Azzal, hogy ő a nyílt vizekről beszél.

Ügyes. Csak, ilyen öncenzúrált, óvatos formában - a lényeges kérdést kikerülve: kell-e vízszűkében vízzíbáló beruházásokat tömegével létesíteni – a véleménye, mit mondjak, nem nagyon érdekes!

Mert indifferens annak a véleménye, aki az álllványzatnak csak a bal oldalával foglalkozik, a másik fele széteshet: több víz távozik, mint amennyi bejön.
És a többi hová lesz?

A vízfelhasználás optimatizálása helyetti tragikus méretű vízpocsékolásról nincs véleményünk?

Miközben az ismert nevű világcég (ez itt nem a reklám helye) azzal az ökörséggel reklámozza a mosogatógépét, hogy, ne mosogass kézzel, egy gépi mosogatással nyolcvan liter vizet is megspórolhatsz!
(Ahhoz nem kell víz, elektromos energia, mosogató- és géptisztító szer, amit ki tudja, milyen energiafelhasználást igénylő gyártási folyamatokkal álllítanak elő?)

És mégis! Nyolcvan liter víz megspórolásának trendi, egyébként helyes, környezetvédelmi szempontú felemlítésével próbálják (mert ez a cél!) növelni az eladásokat!

Nyolcvan liter! Mi ahhoz képest, amit a kormány, Szalma úr hallgatásával fűszerezve elpazarol, ebek harmincadjára vet?

Nem említjük meg, nem térünk ki rá, igaz, Szalma úr, hogy az akkumulátorgyárak vízigénye kedvéért most már a talajvíz-készleteinket is beáldozzák?

Mi másra kell az új szabály, a százéves lakossági/öntözési-állattartási célú fúrt és ásott kutak engedélyeztetéséről (nagy összegbe, kutanként ötven-százötvenezerbe kerülő szakértői szakvélemény csatolásával), mulasztás esetén horribilis, másfélmilliós pénzbírsággal fenyegetve, mint arra, hogy fölmérjék, honnan mennyi vizet lehet kinyerni?

Mi másért államosítják az önkormányzati víz- és csatornaközműveket?

Természetes vizeink, a Balaton, kivált a Velecei-tó és a Fertő-tó gyalázatossá tett állapotáról sem kell szót ejteni?

Arról sem, hogy az esztelen erdőírtások milyen hatással vannak a talaj vízmegfogó képességére, melynek pótlására szintén vizet kell használni?

Ha Szalma úr, a tényleg elismert szakember, kivételesen nem személyes- és politikai megfontolásokat szem előtt tartva nyilatkozna, talán még mennénk is vele valamire!