Döbbenten néznek maguk elé, hogy mi történt a józanésszel és a demokráciával.

Pedig semmi olyan nem történt, amit ne lehetett volna előre kalkulálni akkor, ha a világ józanabbik fele szembenéz azzal, hogy mit cselekedett az elmúlt majd három évtizedekben.

Miként alakultak a jövedelmek, kik milyen arányban szerzik meg azt, mit tett és tesz az állam annak érdekében, hogy a globalizáció hatásait kiegyenlítse. Mit jelent az esély, a felzárkózás, milyen irányúak a társadalomban lezajló mozgások és ebből milyen következmények állnak elő.

A globalizáció számtalan gazdasági hátránya mellett van azonban egy fantasztikus előnye, mégpedig az, hogy az információhoz való hozzáférés monopóliumát megtörte és elhozta a hozzáférés egyidejűségét.

Ebből következik, hogy hihetetlenül megnőtt a szűrés és a komplex látásmód szerepe.

A manipulációs lehetőségek száma csak a végtelenben írható le, miközben az ellenszere nem lett kifejlesztve. A társadalom egésze végtelenül védtelenné vált.

Új értelmet kapnak Marx láncai, a szegénység, a nyomor, a tömeg, a valóság, az eszközök és maga az eredmény is.

Miközben az állampolgár szinte mindenhez hozzáfér, amihez kedve van, aközben teljesen védtelenné vált, de maga az állam is hasonló helyzetbe került, mert a parancsnoklás eszközrendszere, teljesen átalakult, másként fogalmazhatóak meg az érdekek, az elköteleződés, a morál!  Minden komollyá vált, miközben játékszerű egyszerűséggel kezelhető, a hozzáférés és a felhasználás rendszere. Elég csak egy jól megszerkesztett hazug információt bejuttatni a rendszerbe és máris működési zavarok léphetnek fel.

Más lett az idő, az egyidejűség tartalma, sok esetben az információk hamarabb jutnak el az állam polgáraihoz, mint a döntés hozókhoz. Több mint 2000 évvel ezelőtt már Szun-ce megírta: "A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik. " Az ellenség indirekt módon történő megtámadása egyúttal leköti, és védekező állásba kényszeríti azt, sebezhetővé téve a támadás más formáival szemben.

Nézzük meg, mit tesz a facebook egy képpel, valós vagy valótlan hírrel. Konkrét példa is hozható a magyar politikai életből, a Jobbik elnökének, Vona Gábornak, Terry Black által homoszexuálisnak való beállítása.

Annyit szeretnék elöljáróban elmondani, hogy én leszek az utolsó, aki elfogadja azt, amit a Jobbik akar vagy jelent!

Azonban, mivel Vona esete tankönyvbe illik, példaként felhozható, az egész folyamat, egy kicsiben megkezdett stratégiai háború a politika színterén.

Ebben a háborúban nincsenek valódi fegyverek, működő törvények, helyette vannak a különböző terek, a valós, a virtuális, a virtuális valóság és a sor hosszan folytatható. A közösségi média és kapcsolt technológiák behelyettesítik a precíziós tölteteket, az agresszor sebészeti pontosságú beavatkozásainak "forradalmi központjává" mindinkább a Facebook-oldalak és chat-szobák válnak.

Ahelyett, hogy közvetlen módon konfrontálódnának a pártok, az egész háborújukat a már leírt terek egyikébe helyezi át. A háború egyetlen célja a másik szavazóinak eltántorítása az ő választott pártjuktól.

Az egész háborúban egyetlen dolog nem szempont, az hogy Vona homoszexuális e vagy nem!

Vona nem állt le Terry Blackkel vitázni, hanem ritmust váltva alkotmánymódosítást adott be új csatateret teremtve, ezt az ellenfele azonnal megértette és a homoszexuális témát azonnal elengedte. A Jobbik a modern „háború” eszközeit minden politikai erőnél jobban alkalmazza, mert a fiataljai miatt érti ezt az új világot.

A fiataloknak nincs szűrője, az idősebb korosztály szűrővel jobban ellátott, de a szocializmus médiáján felnőtt nemzedék, azonban végtelenül manipulálható, mert nem használja, hanem hiszi a médiát! Ezt használja például Orbán!

A politikailag legaktívabb nemzedék képtelen leválni a médiáról és ezért nem tudja összevetni a valósággal, mert hírről hírre megy, és azt elemzi, nem pedig a hírt veti össze a valósággal!

Az ellenzéki politikusok ebből a rendszerből semmit sem értenek, ők az igazságról és a valóságról beszélnek egy háromdimenziós moziban, ahova nézők jegyet vettek!

Ledöbbenve nézem a demokraták reakcióit erre a megváltozott feltételrendszerre, véleményük van, és azt arrogánsan közvetítik is, egyre távolabb kerülve az „új világ” demokratikus rendszerétől, egyre inkább nem modernnek, a szó felhasználói értelmében, és egyre inkább vesztik azokat a tereket, ahol a véleményük kifejtésre kerülhet. Azt hiszem és gondolom, hogyha nem változtatnak, akkor nagyon gyorsan szektásodhatnak. Tudomásul kell venni, hogy minden a világban zajló folyamat eredmény centrikussá vált, és csak a megtermelt vagy megteremtett eredmény hozható át a filantrópok világába.

A társadalmi egyenlőtlenségek törésvonalai nem ott húzódnak, ahova a mai ellenzék üzen, és ahol politizál, nem a demokrácia, nem demokrácia, nem a szabadság és diktatúra, nem a hit és hitetlenség, nem a másság és nem másság a kor igazi kérdései!

A 21. század igazi kérdései, a leszakadás, a szegénység, az ellehetetlenülés, a kilátástalanság, a reménytelenség, a fenyegetettség!

Ezeket a kérdéseket nem hallják, nem értik, éppen ezért nem válaszolnak és ezért tartja komolytalannak őket a magyar társadalom többsége!