Már egyre több helyen felvetődött a magyarországi – 98 százalékban az Orbán-kormány ellenőrizte - sajtóban, hogy az Európai Unió (melynek Magyarország is tagja), valamint az ENSZ (!...) migrációs politikája elhibázott és hazánk miniszterelnöke talán az egyetlen józanul gondolkodó ebben a kérdésben. Tulajdonképpen ez volt a lényege a 2018. november 9-én, a szokásos pénteki napon elhangzott rádiószózatának. A kormányzati kommunikáció, a médiában foglalkoztatott cselédsajtó munkatársai – ha nem is kezdeményezik - csak fokozzák az elmebajt. Lassan mindent megállít Magyarország, és tényleg, Budapestről nézve már csak a bolygó mozog Orbán Viktor körül.

Az ENSZ migrációs csomagját még február első hetében mutatták be. Ez egy viszonylag összetett tervezet, amely arra hívja fel a fogadó országok vezetését, hogy fontos támogatni a krízis sújtotta térségeket, de azt is javasolják, hogy a humanitárius válság elkerülése érdekében tájékoztassák a bevándorlókat és menekülteket lehetőségeikről, jogaikról és kötelességeikről.
Valószínűleg a magyar kormánynak az sem tetszett, hogy az ENSZ javasolja a civil szféra bevonását is a helyzetet kezeléséhez. Egy eléggé szofisztikált javaslatcsomagról van szó, amiben egyébként szó szerint szerepel, hogy az ENSZ tagállamok szuverén joga a migrációs politikájuk szabályozása. A javaslatban természetesen nem a „nemzetállamok” fogalmát említették, mert ilyen állam a földkerekségen nem létezik, az egyes országokban vegyes nemzetiségű lakosság él, akiknek ugyanolyan joga van a tagállamokban, mint a többségi nemzethez tartozóknak. - Szó sincs tehát Magyarországra erőltetett intézkedésekről; ez egy ajánlástervezet, amelyről a tagországok önkéntesen dönthetnek…

Lehet tehát Budapestről – vagy az oroszországi, kínai, törökországi látogatásokon – támadni azt a szövetséget, amelyhez hazánk önként (és a lakosság akaratából) társult, de akkor nem szükséges elfogadni az Európai Unió felzárkóztatási támogatását és ki kell lépni az ENSZ tagállamai közül, ahogy arra már rövid ideig volt példa a Harmadik Birodalom idején Németországban. – Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát már 1948. december 10-én aláírta Magyarország is, annak ajánlásait tehát bölcs dolog lenne elfogadni és a világsztrádán nem száguldozni a forgalommal szemben.
Felvetődik a kérdés: Magyarország lakossága és a remélhetőleg ép ésszel rendelkező kormánypárti politikusok meddig tűrik hazánkat az ellehetetlenülésbe, a megsemmisülésbe vezető pártelnök tevékenységét, melyhez – tapasztalataim alapján – bűnrészesként társulnak?

Kollár Erzsébet,
Düsseldorf, 2018. november 9. napján