Ugyan a magyar kormány azt állítja, hogy soha nem látott hecckampány és sok hisztéria kísérte a vírus ellen tett budapesti intézkedéseket, ám hiába követel bocsánatkérést. Nem csak azért, mert az ilyen gesztus a politikában épp olyan ritka, mint, mondjuk, az ökölvívásban a gyengédség. Hanem mert a miniszterelnök az utóbbi hetekben nagyon is tudatosan kibővítette hatalmát.

Az ellenfeleket még jobban a sarokba szorította, még több pénzt és befolyást játszott át magának és klikkjének. Aki álhíreket terjeszt, azt börtön fenyegeti, de hogy mi az igaz és a hamis, azt a kabinet dönti el. Ám hogy ezek után hányan hallgatták el a véleményüket, mert megfélemlítve érezték magukat, azt senki sem tudja.

A pártoktól rendeleti úton veszik el az állami támogatás felét. A városok és települések fontos bevételi forrásokat vesztenek el, pedig ez az egyetlen olyan terület, ahol az ellenzék viszonylag erős. A pénzek most odafolynak, ahol a Fidesz gyakorolja az ellenőrzést. A Budapest-Belgrád vasút korszerűsítését 10 évre titkosítják, noha itt olyan tervről van szó, amelyen Orbán egyik barátja milliókat kaszál.

A menetközben született rendeletek egy része továbbra is hatályban marad, másokat felvizeznek. A döntő szót a Parlament mondja ki, de ott a képviselők többsége Orbánhoz igazodik. Ez olyan biztos, mint az, hogy a boxban minden menet végén jön a gongszó. A kormányfőnek nincs szüksége a teljhatalomra ahhoz, hogy kénye-kedve szerint átalakítsa az országot. Elég neki hozzá a kétharmad. De azért az eltelt jó két hónap megmutatta: nem akarja padlóra küldeni a demokráciát, ám ahhoz a jövőben is ragaszkodik, hogy minden menetet – pontozással – ő nyerjen meg. (SRF) / nepszava.hu