A koronavírus-járvány a NER eddigi legnagyobb kihívása lehet
Harc a globális felmelegedés és a világméretű járványok ellen. Két olyan küzdelem, melyek csak a világ kormányainak összefogásával, az emberek felelősségtudatának és szociális érzékenységének erősödésével kezelhető.
Orbán Viktor, miniszterelnök - Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A Szegedi Kattintós írása
Ezektől azonban úgy félnek az autokrata vezetők, mint ördög a tömjénfüsttől, ezért – amíg tehetik – megpróbálják bagatellizálni ezen kihívások jelentőségét. Napjaink fejleményei azonban arra utalnak, hogy az idő nem a diktatúráknak dolgozik, demagógiával ugyanis nem lehet legyőzni az emberiség nagy, közös ellenségeit.
A koronavírus-járvány kezelése sokban függ az adott országok politikai berendezkedésétől, illetve erős kontúrokkal megrajzolja a társadalom demokrácia-felfogását. Kína például az egypártrendszerekre jellemző sunnyogó kommunikációjával valószínűleg sokat rontott a helyzeten, hiszen, ha időben tájékoztatta volna a világot koronavírus megjelenéséről, illetve valódi veszélyeiről, a megelőző intézkedések hatékonyabbak lettek volna.
Ugyanez elmondható Iránról is, ahol szintén zsonglőrködnek az adatokkal, és valójában fogalmunk sincs arról, tulajdonképpen milyen a helyzet a perzsa államban. Az igazán demonstratív példa azonban Észak-Korea, ahol még a vírus megjelenését is tagadják, holott valószínűleg ezrek haltak már meg a járvány miatt. A transzparens európai országokban lejátszódó folyamatok mutatják meg igazán a titkolózás, torzítás veszélyeit, hiszen a spanyol és olasz gócpontokban lejátszódó események rámutatnak arra, hogy milyen gyorsan változhat a helyzet. A veszély nagyságát tehát a demokráciák adatai alapján ítélhetjük csak meg.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere most olyan stresszterheléssel kénytelen számolni, amihez hasonlóval eddig nem kellett szembenéznie.
Egy olyan hibrid rendszer esetében, mint a magyar, sok érdekességre derülhet fény. Mint korábban írtuk, a kormány felhasználhatja a krízishelyzetet saját népszerűsége növelésére, ám ehhez fel kell turbózni a veszély nagyságát, ami automatikusan növeli a hivatalos szervek elhárításban játszott pozitív szerepét. Egyelőre azonban nincs okunk azt feltételezni, hogy a hivatalos adatok jelentősen eltérnének a valós helyzettől, így a járvány kommunikációs hatása most leginkább a politikai csatározások háttérbe szorulásában merül ki.
A magyar kormány valószínűleg tisztában van azzal, hogy a helyzet sokkal komolyabb annál, minthogy ügyes kommunikációs trükkökkel lehessen manipulálni. Orbán Viktor legfrissebb nyilatkozatai arra utalnak, hogy minden eshetőséggel számol, vagyis a komoly járványtól a kezelhető problémáig több forgatókönyv elképzelhető. A Nemzeti Együttműködés Rendszere most olyan stresszterheléssel kénytelen számolni, amihez hasonlóval eddig nem kellett szembenéznie.
A mostani helyzet újdonsága, hogy jelenleg a brutális médiatúlsúly semmit sem ér a kormány számára, ha a társadalom komfortérzetét nem tudja fenntartani. Az operatív törzs ugyan irányíthatja a kommunikációt, de bizonyos szituációkban meg lesz kötve a keze. A politikai vezetésnek olyan emberek helytállásában kell bíznia, akiket eddig nem igazán kényeztetett el, így például az orvosok, az ápolók, és azok a tudósok, akik speciális ismereteiknek köszönhetően kulcsszerepet játszhatnak a járvány elleni harcban. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem fizeted meg jól a nyílkészítőt, ne csodálkozz, ha selejtet sóz rád a csata előtt.”
