A közoktatás egy lehetséges új rendszere
Az iskolák nevelési funkcióját meghatározó mértékben a teljes iskolakötelezettségi időszakban iskolacsaládban eltöltött foglalatosság töltené be.
A hagyományos élelmiszer-termelés gyakorlati oktatását és a vele járó nevelési célt – a teljes iskoláskorú nemzedék teremtő munkára való ránevelését, azt, hogy valamennyiüknek megadja a munka örömét, hogy sajátjukká tegye a múlt századi tipikus parasztcsalád munkaattitűdjét, java mentalitását - imitált parasztcsaládi közegben lehet végezni.
Egy-egy rekonstruált (és a szükséges mértékben korszerűsített) „falusi portán” ugyanaz a 6-8 különböző korú, más-más társadalmi (esetleg etnikai) közegből jött lány és fiú évente 10 napos eltolással kétszer 10 napon át az „iskolaszülők” - jól képzett szaktanárok - vezetése mellett élné a valamikor volt parasztcsalád mindennap életét. A több „iskolacsaládi” házból álló iskolafalu a hozzá tartozó földterülettel és segédszemélyzettel biztosítani tudná, hogy a teljes tankötelezettség alatt a tanulók megtanulják a hagyományos (bio-) élelmiszer-termelés minden csínját-bínját és megismerkedjenek a nagyüzemi gazdálkodási tevékenységgel is.
A rendszeres együttlét a különböző korú (egyre gyakrabban egyedüli, egyke-) gyerekek számára életre szóló barátságokat, tartást, a lelki összetartozás örök élményét („testvérélmény”) tudja nyújtani. Az évtizedes iskolacsaládi együttlét öntevékeny, dolgos, szolidáris, előítéletektől mentes nemzedéket képes formálni.
Az oktatási funkciót első lépésben a mai iskolarendszerre leginkább emlékeztető elemi/általános iskolai foglalkoztatás jelentené, amely feladata az önálló ismeretszerzési képességek, készségek kialakítása: értő olvasás, gép- és kézírás, számtani alapműveletek ismerete és elemi matematikai gondolkodás kialakítása és eszperantó mint első idegen nyelv elsajátítása.
Ez három tanulócsoportot (osztályt) jelentene, ahol súlyozottan a három ismeretcsoport valamelyikét gyakorolnák a tanulók, de kisebb óraszámban a másik két ismeretcsoporttal is foglalkoznának. Amint egy tanuló megszerezte a fő ismeretcsoportban megszerezhető készségeket (pl. írás-, olvasás-, gépelés-), átkerül a másik tanulócsoportba, ahol újabb pl. matematikai) készségek kialakításával folytatja, miközben rövidebb foglalkozásokon szinten tartaná a már meglevő készségeit. A harmadik ismeretcsoportban megszerzett készségek birtokában életkortól függetlenül a következő szinten folytatná a szükséges tudás megszerzést.
Második lépésben („középiskola”) lényegében önálló ismeretszerzést és ugyancsak egyéni haladási ütemet biztosító ismeretnyújtó és tudásfelmérő központokban töltenék a fiatalok. Itt tanulótermekben könyvtári olvasótermekhez hasonló körülmények között ki-ki saját laptopján, táblagépén készülne a soron következő megmérettetésre, ú. n. bajnoki fordulóra.
A tanulótermekben ügyeletes szaktanárok nyújtanak konzultációs segítséget, amikor egyik-másik tanulónál megértési gondok adódnak.
A tanulótermek mellett mechanikai műhely, kémiai-biológiai laboratórium, előadó- és tornaterem is található ügyeletes szaktanárokkal, akik a tanult téma konkrét szemléltetéséhez-megtapasztalásához nyújtanak segítséget vagy biztosítanak céltudatos mozgási, kikapcsolódási lehetőséget az ismeretszerzési tevékenység közben.
A „ bajnoki forduló” félévenként megrendezendő országos tudásfelmérést jelent, amelynek célja a harmadosztályból a másodikba vagy a másodikból az első osztályba kerülés. A másodosztály elérése kötelező és elegendő a nem preferált tantárgycsoport tanulásának befejezéséhez, míg az első osztály elérése a mai értelemben vett érettségit jelent. Az első osztályban elért helyezés egyetemi fölvételt biztosít.
A vázolt közoktatási rendszer teljesen mellőzi a hagyományos osztályozást.
Szerző: Bocz Ferenc / Forrás: Rakjuk össze a jövőt