A rendkívüli jogrend bevezetésétől inkább pszichikai, mint gyakorlati előnyöket remélhet a kormány, vagyis a lakosság egy részét megnyugtatja, hogy a kormány beavatkozik, ám ezek az intézkedések szinte semmi hatással nem lesznek a járvány terjedésére. Orbán Viktor továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy szigorú intézkedések nélkül, csak a legalapvetőbb biztonsági előírások betartatásával küzdjön meg az ország a kórral.

Elvileg Ausztriát tekinti kísérleti labornak Orbán Viktor, ám amikor a sógorok bekeményítettek, a magyar miniszterelnök már nem követte szolgai módon a szomszédok védekezési stratégiáját. A hangzatos nevet viselő rendkívüli jogrend bevezetése inkább csak azt akarja jelezni, hogy a magyar kormány se ül ölbe tett kézzel, és érdemben reagál az egyre rosszabbul alakuló statisztikákra.

Ha azonban alaposan megvizsgáljuk ezeket a rendelkezéseket, szinte semmi olyan elemet nem találunk bennük, melyek közvetlenül hatnának a járvány terjedésére. Az például, hogy a rendezvényeken csak minden harmadik székre lehet ülni, vagy, éjfél és hajnali 5 óra között kijárási tilalmat vezetnek be, inkább a vicc kategóriájába tartozó intézkedések, minthogy azt feltételezzük, ezek bármilyen hatással lesznek a kór elleni küzdelemben.

A legbeszédesebb intézkedés viszont az ingyenes parkolás újbóli bevezetése. Ez kifejezetten politikai motivációjú rendelkezés, hiszen egyrészt népszerűsíti a kormányt az autósok körében, másrészt lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat, melyek jelentős bevételi forrástól esnek el ezáltal. Az már csak hab a tortán, hogy a szállópor mennyisége ilyenkor ősszel amúgy is magas a városok levegőiben, most azonban a kormány még rá is segít erre a tényezőre.

Orbán tehát előre menekül, azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy Magyarország (mint mindig) jobban teljesít, a helyzet viszont az, hogy egyelőre vesztésre állunk, és a komoly, szakszerű intézkedések bevezetésének elhalasztásával ez a helyzet csak romlani fog.

Orbán a semmitmondó intézkedések mellett persze megismételte a szokásos mantráját arról, hogy az egészségügy felkészült a járvány kezelésére, és egyébként minden nagyon jó, és minden nagyon szép, ha összehasonlítjuk a hazai adatokat a külföldiekkel. Kár, hogy ezek az állítások igen messze vannak a valóságtól. A hazai egészségügy csak az ott dolgozók hivatástudatának és áldozatkészségének köszönhetően működik, a külföldi járványügyi adatok pedig sajnos a legtöbb esetben cáfolják a kormányfő állításait.

Mindeközben folyamatosan lebegteti a vakcina hadrendbe állításának időpontját, és azzal ámítja a magyarok többségét, hogy a hatásos ellenszer rövidesen a rendelkezésünkre áll majd. Ezt felelősen gondolkodó államférfi nem ígérheti meg belátható időn belül, mert a hatékony vakcina előállítása épp úgy eltarthat még két hónapig, mint két évig. Orbán tehát előre menekül, azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy Magyarország (mint mindig) jobban teljesít, a helyzet viszont az, hogy egyelőre vesztésre állunk, és a komoly, szakszerű intézkedések bevezetésének elhalasztásával ez a helyzet csak romlani fog.

Orbán nyilván a gazdasági tényezők szem előtt tartása miatt ódzkodik komolyabb korlátozásokat bevezetni. Ha ugyanis bezáratja az iskolákat, a szülők jelentős része nem tud a munkájával foglalkozni, ha lakatot tesz az éttermek, szállodák, kávézók ajtajára, akkor vállalkozások tömegei jelentenek csődöt, ami nem mellesleg komoly gondot jelent a költségvetésnek is. Most tehát úgy kéne elhárítania egy járványt, hogy a küzdelemben leghatásosabb fegyvereket nem vetné be. Ez azonban szinte lehetetlen feladat, ráadásul a késlekedés nagyon sokba kerül az ország minden polgárának. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne olyankor spórolj a töltényekkel, amikor az ellenség tömött sorokban lovagol feléd!”

Szegedi Kattintós