Óceánjaink vizét folyamatosan áramlatok keringetik, amelyeknek két fő típusa van: a felszíni áramlatokat a szél befolyásolja, míg a mélytengeri áramlatokat olyan tényezők okozzák, mint a hőmérséklet és a sótartalom.

A hideg, sósabb víz sűrűbb és elsüllyed, míg a meleg, kevésbé sós víz kevésbé sűrű és úszik.

Ez egy olyan vízmozgást hoz létre, amely az óceánjainkban egy „szállítószalaghoz” hasonlítható, és amely hatással van az árapályra, és ezáltal a világ időjárási rendszereire.

Tudományos értelemben ezt termohalin cirkulációnak – vagy atlanti meridionális átfordulási cirkulációnak (AMOC) – nevezik, és ezeknek a „szállítószalagoknak” az egyike kulcsfontosságú az Egyesült Királyságban tapasztalható éghajlat és körülmények szempontjából .

Mi az atlanti meridionális átfordulási cirkuláció?

Felelős a víz északról délre történő keringéséért az Atlanti-óceán körforgásában, amely a világ egyes részeit felmelegítheti.

Az AMOC az óceáni élővilág fenntartásában is fontos, és az Atlanti-óceán északi részén lesüllyedő hideg, sós vízre támaszkodik ahhoz, hogy megfelelően működjön a környezet érdekében .

Egy új tanulmány szerint azonban „jelentősen nagyobb kockázatnak” lehetünk kitéve, mint gondoltuk, ha felborul a vérkeringés és teljesen leáll az AMOC.

És ki a bűnös mindezért? Természetesen a klímaváltozás .

Mi történne, ha az AMOC összeomlana?

Az áramlat nélkül a nyarak szárazabbak, a telek pedig sokkal hidegebbek és viharosabbak lennének, ezért az AMOC jelenlegi állapotának fenntartása kulcsfontosságú.

Állítólag a globális felmelegedés következtében 1600 éve nem látott mértékben van jelen, ami azt jelenti, hogy nehezen tud meleg vizet juttatni Európába és az Északi-sarkvidékre, illetve fordítva.

Az elsősorban a Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) kutatói által végzett klímamodellek kimutatták, hogy a 2100 utáni időszakra vonatkozó klímamodellek azt mutatják, hogy ebben az évszázadban nem fog bekövetkezni összeomlás, bár az „jelentősen csökkenni” fog.

Az óceáni áramlatok az egész bolygón előfordulnak, és segítenek meghatározni az időjárást - Forrás: Nemzeti Óceanográfiai Központ

Állítólag ez a folyamat 50-100 évig tartana, így ha a szén-dioxid-kibocsátás tovább növekedne, a modellek 70 százaléka összeomláshoz vezetne.

Valójában a mérsékelt kibocsátási szint a modellek 37 százalékának összeomlását eredményezte, míg az alacsony kibocsátás a modellek negyedénél mutatott összeomlást.

Ezt mindenáron el kell kerülni, mivel a trópusi csapadéköv, amelyre sokan támaszkodnak az élelmiszer- és mezőgazdasági ellátás szempontjából, eltolódna, Nyugat-Európa pedig 50 cm-es tengerszint-emelkedéstől és az időjárás drasztikus változásától szenvedne.

Mivel a modellek valószínű összeomlást mutatnak, már 2100 előtt elérhetjük azt a „fordulópontot”, amely megállítaná az AMOC-ot.

„Lehetséges, hogy alábecsültük az AMOC összeomlásának kockázatát a jövőben”

A Metrónak nyilatkozva Dr. Jon Robson, a Readingi Egyetem munkatársa elmondta, hogy ennek következtében aszály és élelmiszerhiány alakulhat ki.

„A tanulmány rávilágít, hogy esetleg alábecsültük az AMOC összeomlásának kockázatát a jövőben” – magyarázta.

A tudós figyelmeztetett: „Még mindig nem ismerjük az összvalószínűséget – a modellek túl érzékenyek lehetnek, és rendkívül magas CO2-kibocsátást használnak. Sürgősen ki kell derítenünk, hogy ez hihető-e, de az összeredmény mindenképpen aggasztó.”

A jégsapkák folyamatos olvadása nem jó jel

Jelenleg hideg, sós víz süllyed az Atlanti-óceán északi részén, bár a melegedő éghajlat azt jelenti, hogy a jégsapkákból leolvadt édesvíz kevésbé sóssá teszi a vizet, gyengítve a keringést, mivel kevesebb meleg víz érkezik a déli óceánból.

A tanulmány megállapította, hogy ez a „mély konvekció” akár már „a következő egy-két évtizedben” is megállhat, ami a visszafordíthatatlanság pontját jelezheti.

A leállás kockázata „komolyabb”, mint azt sokan gondolják.

Sybren Drijfhout, a Holland Királyi Meteorológiai Intézet vezető kutatója elmondta, hogy ha „2100-ra drasztikusan lelassul”, akkor az AMOC „minden magas kibocsátású forgatókönyvben” leáll.

„Ez azt mutatja, hogy a leállás kockázata komolyabb, mint azt sokan gondolják” – jelentette ki.

Dr. Robson megismételte: „Végső soron az egyetlen módja annak, hogy biztonságban legyünk a fordulópontokkal kapcsolatban, a kibocsátások mielőbbi csökkentése.” (LAD BIBLE)