Már az nagy baj, hogy egyáltalán bírálatra érdemesnek tartotta a törvényjavaslatot, mert ezzel mintegy legitimálta.

Az természetesen nem várható el (?) nemzetközi szervezetektől, hogy mérlegeljék: kik azok, és éppen mit művelnek, akik valamiről a véleményüket „kérik”; az eddig különböző ügyekben „beszerzett” véleményeket mennyire vették figyelembe – egyáltalán: méltatlan dolog rablóbanda „törvényjavaslatairól” véleményt alkotni…

De az igenis elvárható lett volna, hogy a „törvényjavaslattal” közvetlenül összefüggő körülményeket gondosan értékeljék, s annak alapján foglaljanak állást!

A jelen esetben, nézetem szerint, a Velencei Bizottságnak vissza kellett volna utasítania a véleményalkotásra való fölkérést. Ehelyett már-már megdicséri a „kormányt”, amiért  javaslatában nem beszél „ügynökszervezetekről”, meg amiért a megfogalmazott célok legitimek…

Ugyan mi köze van bárminek is, amit ez a „kormány” indokként, célként megfogalmaz, a hatalom tényleges szándékaihoz?!

Az Orbániában még megmaradt független sajtó épp eleget írt már a civileket megbélyegezni akaró uralom valódi törekvéseiről – nem kell elemeznem hát a „törvényjavaslat” szövegét.

Szerintem a Velencei Bizottságnak sem kellett volna… Hanem..?

Hanem kicsit körül kellett volna néznie Orbániában, hogy friss benyomásokat szerezzen arról, mit is művel a „kormány”. Meg kellett volna vizsgálnia, mégpedig alaposan, hogyan is működik a hatalom terrorsajtója. Ugyan az előzetes vélemény utal erre, ám sokkal komolyabban kellett volna ezt figyelembe venni.

Mert hadoválhat Orbánia „kormánya” bármit, a nyilvánvaló tény tény marad: a civileket megbélyegző javaslat része annak a végtelenített hecckampánynak, amelynek keretében a hatalom ocsmány módon migráncsozik, antiszemita indulatokra spekulálva sorosozik, ügynöközik, bérencezik, és amelynek részeként ki akarja utálni az országból a CEU-t.

A „kormány” hangoztatott indokai, céljai és az általa folytatott szervezett, állami szintre emelt uszító hecckampányok között olyan kiáltó az ellentét, hogy az tökéletesen hitelteleníti a hatalmat. Gondoljuk meg: nem kell a majdani „törvénynek” ügynökszervezetekről beszélnie ahhoz, hogy a közvélemény „kormány” befolyásolta része ügynököknek, bérenceknek tartsa a bűnszervezet által megbélyegzett civileket… Hiszen a hatalom hosszú ideje naponta bérencező-ügynököző közlemények tucatjait teríti szét a maga undorító médiabirodalmában, terrorsajtójában; vezető politikusai is naponta, szinte óránként orrba-szájba sorosoznak-bérenceznek…

Állandóan Radnóti jut eszembe arról, ami Orbániában történik: a Fidesz tudatosan, szervezetten igyekszik kényszerképzetekkel befonni az emberek életét, hogy már azt is gyűlöljék, ki néma volt netán s csak lelkesedni rest.

A Velencei Bizottság tehát akkor járt volna el helyesen, ha megüzeni: a „kormány” „törvényjavaslatával” mindaddig nem foglalkozik, amíg a hatalom föl nem hagy a maga végtelenített uszító hecckampányával. Mert amíg azt folytatja, addig rosszhiszeműsége teljesen egyértelmű: semmit sem számít, hogy mit hadovál állítólagos indokairól, céljairól, szándékairól…

Csak az számít, amit csinál.

Szerző: Gusztos István / gepnarancs.hu