A Kossuth téren a Parlament előtt állt az 1956-os Forradalom lángja, Lugossy Mária alkotása, amelyet 1996-ban Göncz Árpád köztársasági elnök javaslatára, közadakozásból állíttatott az Ötvenhatos Emlékbizottság.

A Forradalom Lángja 1996 óta egész esztendőben takaréklángon, mécsesként égett. Minden év október 22-én ünnepélyesen fellobbantották, és november 4-ig lobogott. Így volt még 2012-ben is, majd a kormány önhatalmúlag, titokban, sunyi módon eltüntette.

Mécs Imre 56-os halálraítélt és felesége Magyar Fruzsina már két évvel ezelőtt követelte a Forradalom lángjának haladéktalan visszaállítását.

Egy Facebook-oldalt is indítottak „Visszahozzuk a forradalom lángját!” címmel. Egy évig nyomoztak az emlékmű után, mígnem egy nyergesújfalui kőfaragó telepen, darabokra szedve találta meg Mécs Imre korábbi országgyűlési képviselő a Forradalom lángját.

A történet azonban nem várt fordulatot vett. Miközben Mécs Imre továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az emlékmű kerüljön vissza a Kossuth térre, a Fővárosi Közgyűlés napirendre vette, majd megszavazta, hogy a Forradalom lángját a II. kerületi Nagy Imre téren állítsák fel.

Mécs Imre még a döntés előtt így tiltakozott: „Az új hely annak a hírhedt börtönépületnek szomszédságában található, ahol sok százunkat vallattak, gyötörtek, halálra ítéltek – nem kímélve az abszolút legitim magyar miniszterelnököt, Nagy Imrét és társait.
Ez olyan, mint ha a franciák nagy forradalmuk emlékművét a Bastille helyére tennék. Ez a terv a leggyalázatosabb megcsúfolása forradalmunk és hőseink emlékének.”

Természetesen kérését és tiltakozását nem hallották meg.

Az október 23-i hivatalos állami ünnepi program szerint: 17.30 órakor fellobban a Forradalom lángja a Nagy Imre téren, ahol beszédet mond Tarlós István, Budapest főpolgármestere.

Mécs Imre azonban nem hagyja annyiban a dolgot: „A Forradalom lángjának Nagy Imre térre történő felállítását mélységesen elítéljük, tiltakozunk továbbra is, és követeljük eredeti helyére, a Kossuth térre történő felállítását. Vissza a Forradalom lángját a Kossuth térre! Semmilyen más helyszínt nem tűrünk.”

Ami kevésbé ismert, hogy van az országban egy másik emlékmű. Hatvan évvel ezelőtt, Szegeden alakult meg a Magyar Egyetemek és Főiskolák Egyesületeinek Szövetsége, a MEFESZ. 1956. október 16-án az Auditorium Maximumban gyűltek össze a szegedi diákok, abban az előadóban, ahol bölcsészettudományokat hallgatott József Attila és Radnóti Miklós is. A gyűlést a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) hívta össze, de a bölcsész- és joghallgatók átvették az irányítást.

Október 16-án az egyetem hallgatói a szokásos „fejtágító” gyűlések egyikét kezdték volna a BTK Auditorium Maximumában, amikor nem várt, bár a terem hőfokát tekintve nem teljesen meglepő fordulat következett be. Kiss Tamás és Lejtényi András a még üres elnöki asztalhoz állva, azt javasolták: alakítsanak független szervezetet. A már amúgy is forró hangulatban érkező mintegy ezer diák a javaslaton kapva, el is határozta, hogy ifjúsági érdekvédelmi szervezetet hoznak létre. A következő, alakuló ülésen az egyetem háromezer hallgatója közül sok százan vettek részt, A szintén forró hangulatú ülésről a Magyar Rádió hangfelvételt is készített.

A MEFESZ fogalmazta meg azon pontok gerincét, amelyek később az 1956-os forradalom 16 pontjaként váltak ismertté. A követelések tartalmazták többek közt a szovjet csapatok kivonását, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a többpártrendszert, a szabad választásokat és a budapesti Sztálin szobor eltávolítását.
Forrás: Jancsák Csaba: A szegedi szikra

A  Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának felkérésére Tóth Béla a forradalom 50. évfordulójára készítette el az „1956. Szeged, a MEFESZ megalakulása” elnevezésű gránit emlékművet. Egyik oldalán ez olvasható: „Ahol a forradalom lángja fellobbant”

Vasárnap az 1956-os forradalom és szabadságharc szegedi eseményeire emlékeztek, a MEFESZ megalakulásának 60. évfordulóján. Az ünnepségen részt vett Áder Jánosköztársasági elnök is, aki ünnepi beszédében kiemelte: a szegedi diákok nem születtek forradalmároknak, mégis hősökké váltak.

Áder úgy fogalmazott: a szegedi diákok az október 16.-i gyűlés elején még nem gondolták, hogy tettük váratlan fordulatot vesz majd. „A szegedi egyetemisták a maguk sorsáról akartak dönteni, de ennél sokkal többet tettek. Hangot adtak a kételynek, szavakba öntötték az elégedetlenséget, kimondták a kimondhatatlant: elég volt a kiszolgáltatott társadalomból, a beszivárgó zsarnokságból, a nemzet elnémításából.”

A köztársasági elnök arról is szólt, hogy eleinte csak az oktatás problémáiról akartak beszélni a fiatalok, de amikor ezeket ki merték mondani, már nem volt megállás. Tudták, hogy az egész rendszer megváltoztatására van szükség.

Ha Áder János beszédét csak úgy „fél füllel” hallottuk meg a tévében, azért történt, mert nem ismertük az előzményeket. Ha a ma divatos módon, a „szövegkörnyezetéből kiragadva” hallgatjuk a mondatokat, akkor olybá tűnik, mintha nem 1956-ról, hanem napjainkról beszélt volna a köztársasági elnök.

Talán nem volt véletlen Áder János helyszín-választása. Mint ismert, a Botka László (MSZP) által vezetett városban ritka vendég a kormánypárti politikus. Amikor szeptember végén a British Petrol (BP) bejelentette, hogy Szegedre hozza új szolgáltató központját, Szijjártó Péter Budapesten tartott sajtótájékoztatót. A külügyminiszter kihagyta a lehetőséget, hogy az „ellenzéki városban” parádézzon.

A vasárnapi megemlékezésen Szabó Gábor, az SZTE rektora előre megírt beszéde helyett arról szólt, hogy olyan fiatalságot kíván az országnak, mint az ’56-os szegediek voltak, akik nem riadnak meg. – Lelkes, tettre kész, igazságért küzdő fiatalok, felelős vezetők és összefogás. Csupán ennyi kell, és ha ez megvan, alig hiszem, hogy bármilyen baj történhet. Ma is sok hazugság vesz körül bennünket, és bár nincsenek töltött fegyverek az utcán, a problémák most is megvannak – fogalmazott a szegedi egyetem vezetője, aki szerint az ’56-os recepttel lehet ezeket is megoldani.

Szerző: Kinyo Norbert / gepnarancs.hu