Az élet egy szempillantás, egy múló pillanat tele örömmel, fájdalommal, nevetéssel, könnyekkel. Csodákkal és tragédiákkal. Boldogsággal és szomorúsággal. Törődéssel és közönnyel. Önzetlenséggel és önzéssel. Empátiával és érdektelenséggel.

Minden nap, az élet minden területén kis csodákat tapasztalhatunk: egy gyermek megszületése, első léptei és szavai. Vagy éppen szivárványt látni egy kiadós eső után, látni a természet színeit, hallani tavasszal néha furcsa, néha ijesztő neszeit. Sétát tenni az ősszel hulló falevelek között egy ligetben. Zenét hallgatni, táncolni, énekelni.

Magától értetődő, egyszerű, hétköznapi dolgok ezek. Sajnos, nem mindenkinek.

Sokan soha nem láthatják ahogy a hó fehérré festi a tájat, soha nem hallhatják a folyók, tengerek, tavak morajlását, nem sétálhatnak erdőkben, virágzó réteken. Számos embernek önhibáján kívül, az élet kiszámíthatatlansága miatt változik meg élete, egy szempillantás alatt, véglegesen.

Elég csak egy buszmegállóban várakozni, miközben egy ittas sofőr által vezetett autó 100-as tempónál megcsúszik, és letarolja a buszmegállót. Elég csak leesni egy létráról, elkapni egy fertőzést, betegséget, ami miatt elveszted látásodat, hallásodat, végtagjaidat, lebénulsz életed végéig.

Az esélyegyenlőség, a szolidaritás elvét valló társadalom feladata pontosan az, hogy esélyt adjon a hátrányokkal születőknek a lehető legteljesebb életre, segítse azokat, akik az élet kiszámíthatatlansága miatt egyik pillanatról a másikra megváltozik az életük. Arra kell törekednie, hogy az "előnyökkel rendelkezőkéhez" hasonló életminőség megteremtéséhez adjon lehetőséget.

Mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy munkát vállaljon, dolgozzon.

Mert mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy a különböző közszolgáltatásokhoz egyenlő módon hozzáférjen.

Mert mindenkinek joga van az egyenlő bánásmódhoz, az azonos elbíráláshoz.

Annak is, aki veleszületett hátrányossággal szenved, és annak is, akinek valamilyen szerencsétlen véletlen okán változik meg az élete. Mert lehet, hogy az életünket előnyökkel, magától értetődő képességekkel kezdjük, de az élet nagy rendező, bármelyik pillanatban elveheti azt, amit adott.

A szolidaritás, az esélyegyenlőség a legfontosabb elvek kellenek, hogy legyenek egy társadalomban, mert mindenkinek szüksége lehet segítségre, támogatásra, lehetőségre, hogy fel-, vagy visszakapaszkodjon, visszanyerje önbecsülését, emberhez méltó módon élje le az életét.

Az a társadalom ugyanis, amelyik nem adja meg az esélyt, a lehetőséget, az egyenlőséget tagjai számára, nem nyújt segítő kezet az elesettek részére, annak egyik tagja sem számíthat segítségre, ha bajba kerül.

Kivéve persze, ha ez a szolidaritás fideszesen magyaros, azaz a haveroknak mindent, mindenki másnak semmit, vagy csak korlátozottan.

A XXI. század Magyarországának legnagyobb problémája az, hogy politikai okokból a kormány ki akarja irtani az egymással szembeni szolidaritásunkat, és nem csak az elesettekkel, a hátrányos helyzetűekkel akarja szembe fordítani a társadalmat, de mindenkivel, aki értük tesz, küzd, méltatlan körülmények, fizetések ellenére is.

A Mi döntésünk az, hogy ezt hagyjuk, tétlenül végig nézzük, vagy teszünk azért, hogy ne tudja a kormány végleg eltüntetni a szolidaritást, az emberséget, egymással szembeni megértést és türelmet.

Ez az egyik kulcsa, ez az alapja, hogy Magyarországból egy jobb, élhetőbb, európai országot tudjunk építeni.

Muhari László