A közlemény — célját elérve — orkán erejével söpört végig a közösségi portálon, össznépi felháborodást keltve.

Ezzel egyidőben egy emberként ugrott rá a témára a teljes magyar sajtó is: a legtöbb portál egy az egyeben átvette a bejegyzésben közölteket, de csak nagyon kevesen vették a fáradtságot, hogy tisztességesen utánajárjanak és korrekt tájékoztatást adjanak az ügyről. Pedig a bírósági ítélet nyilvános, egy egyszerű kereséssel megtalálható a Hargita Megyei Törvényszék (az elsőfokú ítéletet a Marosvásárhelyi Táblabíróság hagyta jóvá*) honlapján, csak akarni kell. Csakhogy a mai, szenzációra kiélezett világban a tények nem olyan izgalmasak, kevesebb kattintást, tetsziket és megosztást hoznak. És kevesebb eladást.

* A Táblabíróság még nem hozta nyilvánosságra az indoklást, a cikk az elsőfokú ítéletben foglaltak, illetve a Csíkszentsimoni Sör Manufaktúra közleményére hivatkozik.

Tény, hogy az „Igazi” pénteki tájékoztatása nem egészen felel meg a tényeknek, vagy legalábbis nem tartalmazza a teljes igazságot. Ráadásul az aljasság határát súrolja, amikor az emberek nemzeti érzületére alapozva, a gyűlöletre uszítás nyilvánvaló szándékával azt sugallja: a románok tehetnek arról, hogy egy kis, székelyföldi vállalkozásnak — ami egyébként nem is olyan kicsi, de még nem is olyan székely, mint amilyenek hitetik — „befellegzett”. Pedig dehogy tehetnek ők, s dehogy fellegzett be.

A bíróság nem az üzem bezárását rendelte el; szó sincs arról, hogy a gyár minden tárgyát és eszközét meg kell semmisíteni, szó sincs arról, hogy a vállalkozásra lakatot kell tenni. A közlemény ezt sugallja. Csakhogy lényegi információk maradtak ki belőle, éspedig: nem a sör gyártására használt tárgyak és eszközök, hanem a Csíki Sör és Csíki márkanevet viselő termékek megsemmisítését szabták ki a bírák. Ez pedig, mint tudjuk, néhány egyszerű trükkel elkerülhető. Egy másik „apróság”, amit a vállalat közleménye mellőz: a „140 embert foglalkoztató” csíkszentsimoni manufaktúra az „Igazi”-n kívül egy egész termékcsaládot gyárt és forgalmaz, így vélhetően az (Igazi) Csíki Sör gyártásának leállításával a munkahelyek nem kerülnek veszélybe.

Nem ez az első alkalom, hogy a sörgyár marketingesei „alternatív tények”-kel próbálják igazolni főnökük nem egészen törvényes modus operandiját. Tavaly, amikor a fogyasztóvédelem azért marasztalta el a céget, mert egyik nyereményjátékukat — állításaik ellenére — csak magyarul futtatták, azt kürtölték világgá, hogy „betiltották a cég magyar nyelvű reklámjait”, holott erről szó sem volt. A nyereményjátékot állították le ideiglenesen, addig, amíg a cég a román fogyasztók — mert ilyenek is vannak — számára is lehetővé tette, hogy a játékszabályokról anyanyelvükön tájékozódjanak.

A magyar címkés székely sör megálmodója, az egyenességükről és becsületességükről messze földön híres székelyekre nem jellemző módon, a kezdetektől fogva tudatosan egy erkölcsileg megkérdőjelezhető marketingstratégiára építette fel (ezt) a vállalkozását (is).

Sokat nem pepecselt a brandépítéssel. Kihasználva az eredeti márkanevet tulajdonló Heinekenre amúgy másutt nem jellemző helyzetfelismerési deficitet, magyarított egy már létezőt. S bár sokan a névválasztást telitalálatnak tartják, a székelység szimbólumainak üzletszerű, nyereség- és vagyonszerzés céljából történő kisajátítása kapcsán még véletlenül sem a csíki vállalkozó által orrvérzésig emlegetett hazafiság, vagy a „magyar identitás felvállalása” ugrik be elsőre. De még másodikra se. Sőt egyáltalán. Néhányunknak. A többséget azonban kezdetektől fogva porszívó módjára szippantotta magába a ravaszul felépített kampány. Ők azok, akik feltételek nélküli támgatásukkal egy olyan üzletembert kvázi legitimálnak, aki a székely identitás megőrzésének és erősítésének címszója alatt páratlan méretű környezetrombolást vitt végbe Székelyföldön. Ők azok, akik feltételek nélküli támogatásukkal minden bírósági döntést érvénytelenítenek, mert a nyilvánvaló tények ellenére sem hajlandók félrehajtani a mámorfátylat, és észrevenni, hogy az „igazi” mögött egyre több a hamis elem. (kágyé)

vhegy.com