Mint arról szinte a teljes ellenzéki sajtó beszámolt, felmondott az Origo teljes filmrovata, miután a portál egy roppant gyenge színvonalú, kritikának álcázott propagandacikket jelentetett meg a filmrovatban a szerkesztőséggel való egyeztetés nélkül. A szerkesztőség a cikket és az eljárást is vállalhatatlannak érezte, ezért egy emberként felálltak és lemondtak.

Forrás: harmadikszempont.blog.hu

Ebben a sztoriban szerintem három roppant szomorú dolog van, amelyről a sajtó nem nagyon vett tudomást. Ezekről szeretnék most röviden értekezni, betartva a szerintem való durvasági sorrendet.

Az első szomorú dolog az, hogy a politikai hatalom immáron nagy nyomatékkal támad olyan viszonylag ártalmatlannak tűnő területeken is, mint az egyébként zuhanórepülésben lévő filmfogyasztás. Nem csak az ócska színvonalú kritikáról van szó, hanem annak egy, összeszokott, saját szervezeti kultúrával, etikai szabályrendszerrel rendelkező szerkesztőségbe való beejtőernyőzéséről. Miközben propagandacikkek gyártása, filmek ideológiai szempontú elemzése nem ritka a sztenderd demokratikus országokban sem, az ehhez az esethez hasonló akciókra valószínűleg inkább totalitáriánus diktatúrákban vetemednek.

A második szomorú dolog szerintem az, hogy az ilyen cikkek írására mindig akad ember. Ezt nem fejteném ki bővebben, mert csak nagyon csúnyán tudnám, és nem szeretnék a jeles filmkritika írójának a szintjére süllyedni még átmenetileg sem.

A harmadik és legszomorúbb dolog az, hogy mintha a közvélemény, s benne az ellenzéki sajtó is, normálisnak fogadná el az Origo munkatársainak válaszlépését. Van egy szerkesztőség, benne minőségi munka zajlik, több mint egy évtizede. Aztán jön egy senkiházi, aki megrendelésre és politikai hátszéllel odaszarik a rendszer közepébe. És ahelyett, hogy a szerkesztőség, és az a kulturális közeg, amelyben működik, a szart lapátolná ki, inkább ott hagyja az ürüléket, és maga távozik. A közvélemény pedig respektál (ezt a munkatársak természetesen meg is érdemlik!) és legfeljebb sajnálkozik. Hát nem. Egyáltalán nem normális, hogy ilyenkor a munkatársak állnak fel. Meg kell keresni a felelőst, számon kérni, a közvélemény előtt elszámoltatni, és megfelelő penitenciára ítélni. Nem az ártatlannak kell elkullognia, ott hagynia az általa felépített mikrovilágot, csak azért, mert sötét erők hatoltak bele. Meg kell gyújtani a fényt, kevésbé patetikusan: ki kell lapátolni a szart.

Vegyük észre, hogy az Origo története: a mi történetünk. Százezrével hagyják el a hazát azok a magyarok, akik nem tudnak mit kezdeni a rájuk kényszerített fekáliával. Visszaemlékezésekben megírják, hogy nem tudták elviselni ezt a légkört – ezért elmentek.

De miért nekünk kell elmennünk? Miért nem csökkentjük inkább a légszennyezést?

UPDATE: egy kedves kommentelőnk jegyezte meg, hogy a cikket az ex-Fidelitaszos Bordács Bálint jegyzi, aki arról híresült el, hogy jól megverték egy Fidelitaszos disznóvágáson. Némi nyomozással azt találtam, hogy a disznóvágásos csetepaté valami "leszopsz ennyiért?" kezdetű párbeszédet követően alakult ki. Hát nem gyönyörű ez a maga módján?

harmadikszempont.blog.hu