Berlini pávatánc
A német keresztény-demokraták hét eleji "üzemi megbeszéléséről" szóló tudósítások magyarázatot adnak arra, hogy az Európai Néppártban miért nem került napirendre a Fidesz kizárása.
Forrás: pxhere.com
A berlini és müncheni konzervatívok elérkezettnek látták az időt, hogy kihátráljanak Angela Merkel menekültpolitikája mögül. Nagy egyetértéssel fogadták az új pártelnök, Annegret Kramp-Karrenbauer kijelentését arról, hogy a menekültek 2015. évi tömeges befogadása soha többé nem ismétlődhet meg. A fordulat nyilvánvalóan a májusi EU választásokkal és az egykori NDK területén idén esedékes három tartományi választással hozható összefüggésbe.
A német politika irányítói úgy gondolják, hogy a menekültpolitika bekeményítésével visszaszoríthatják a radikális jobboldal térnyerését. Vélhetően a tavalyi helyi választásokon elszenvedett szavazatvesztések érlelték meg a CDU-CSU köreiben, hogy szétválasszák a kormányfői és pártelnöki tisztséget, teret nyitva egy überdeutsch pávatáncnak. Közben a koalíciós partner szociáldemokratákat egykori kancellárjuk arra biztatta, hogy a politikában most "demokratikus populizmusra" van szükség.
Mindez magyarázatot adhat arra, hogy Merkel kormányát adó koalíciós pártok miért tartanak elfogadhatónak Orbán Viktor migráns-politikájára emlékeztető intézkedéseket az európai határőrség megerősítésétől, a menekülteljárás szigorításán és a szociális támogatások csökkentésén keresztül az azonnali kiutasításig és kitoloncolásig*. Arról ugyan nincs hír, hogy egész Németországot beterítik Soros-plakátokkal, de az érintett a német páva első lépéseiből is megértette, hogy merre marscholnak a keresztény-demokraták. Legújabb írásában az Európai Néppárt szemére veti, hogy sutba dobja értékeit a soraiban tartott Fidesz támogatásával. Soros aktuális időben és érzékeny ponton szúrhatta oldalba Orbán Viktort, aki éppen felfedezte a bevándorlás ellenszerét a családpolitikában, mert a propagandagépezet teljes erővel támadt az idős filantrópra.
A CDU pártelnök-asszonya is sokat törheti még a fejét, hogy a bevándorlást korlátozó, ellenző új irányvonalát hogyan adja el a magyarnál is jobban elöregedett német társadalomnak, valamint az ambiciózus német gazdasági vezetőknek. A Bertelsmann alapítvány most megjelent új munkaerő-piaci elemzése ugyanis azt prognosztizálja, hogy Németországnak 2060-ig évente 260 ezer bevándorlóra van szüksége, 114 ezer főnek kellene jönni az EU tagországokból, 146 ezernek pedig Európán kívüli területekről**. Az adatok fényében nehezen értelmezhetők a magyar miniszterelnök "kevert/homogén népességről" szóló kijelentései vagy a kamarai elnök "fehér/keresztény munkaerőről" való ábrándozása. Miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy az Európai Unió szétesésétől való félelem nem teljesen alaptalan, új vasfüggönyök sem állíthatják meg a jobb életet, magasabb jövedelmet kereső emberek vándorlását. Ezer éves tendenciákon legfeljebb átmenetile változtatnak uralkodói szózatok és agresszív kampányok.
A CDU "műhelybeszélgetésnek" álcázott projekt-ismertetőjéből az olvasható ki elsőre, hogy a német kormány kísérletet tesz Orbán migráns-politikájának bizonyos fokú átvételére. Ezzel magyarázatot kapunk arra, hogy az ősz folyamán az Európai Néppárt miért nem volt hajlandó kizárni soraiból a Fideszt. Másfelől azonban arra szeretnék emlékeztetni, hogy 2015-ben nem bevándorlásnak, hanem munkaerő-piaci importnak tekintettük a közel-keleti menekültek befogadását Németországba. Azt feltételeztük, hogy a befogadást követően a német hatóságok munkaerő-piaci szempontokból szelektálják az érkezők tömegét, ezután pedig visszaküldik, visszatoloncolják a számukra nem megfelelő migráns csoportokat. A berlini politikai fordulat könnyen lehet, hogy a "fölöslegtől" való megszabadulásról szól. Természetesen megfelelő jogi, humanitárius és finaciális szempontok mentén. A német szavazópolgároknak pedig kell egy kis pávatánc, hogy érezzék a kor üzenetét.
