Shevtsova azt vette sorba, miféle látványos belföldi és külföldi kudarcok és bénázások jellemezték az orosz politikát a közelmúltban. Kezdve az USA által kivetett szankcióktól, a nyugdíjkorhatár-emelés kezelésééig, azon át, hogy az orosz biztonsági tanácsban helyet foglaló Viktor Zolotov tábornok kihívta egy párbajra a legismertebb ellenzéki politikust, Alekszej Navalnijt, a Salisburyban elkövetett idegmérges támadás elkövetőjének leleplezésén át a Szíriában lelőtt orosz gépig, a Nemzetközi Űrállomáson keletkezett lyukon át a malajziai utasszállító lelövését övező új hazugságokig. 

Az orosz politikai elemző szerint egyszerűen az történik, hogy az orosz tisztviselők aláássák az állami infrastruktúrát is, csak hogy saját bőrüket mentsék, közben pedig az országban a lojalitást mindennél többre díjazzák, akkor is, ha ez monumentális inkompetenciához vezet. Ennek következtében az ország el tudott kerülni egy válságot, ami Shevtsova szerint szerencsétlen fejlemény, mivel a válságok természetes katalizátorai lehetnek a változásnak és a fejlődésnek. Szerinte viszont Oroszország rohad: mind a társadalom, mind az állami struktúrák. 

Shevtsova azért választotta a rohadás metaforáját, mert az egy olyan folyamat, ami megakadályozhatja az összeomlást, de attól még nem kevésbé pusztító. Szerinte Putyin rezsimje többek között azzal tartja meg a hatalmát, hogy az állami erőszakmonopóliumot kiszervezi "önkénteseknek", elhárítva ezzel az azonnali összeomlást. 

Szerinte ennek ellenére az összeomlás elkerülhetetlen, és Shevtsova szerint ezt a Kreml is pontosan tudja, ugyanakkor képtelenek változtatni a dolgok folyásán. Mint írja, 1991-ben az autokrácia úgy tudott hatalmon maradni, hogy elvetették a szovjet államot, ma pedig szerinte az autokrácia úgy próbál meg túlélni, hogy a poszt-szovjet államot próbálják egy vékony papírállammá formálni, miközben arról dalolnak, hogy mennyire jelentős világhatalmat képviselnek. 

444.hu