Csodabogárnak és deviánsnak számít ma az a fiatal, aki politikával foglalkozik

Olvasási idő
11perc
Eddig olvastam

Csodabogárnak és deviánsnak számít ma az a fiatal, aki politikával foglalkozik

2017. október 13. - 15:08

 

A rendszerváltás után felnőtt magyar fiatalokat szinte egyáltalán nem érdekli a politika. Az iskola és a család is „leneveli” őket erről, a kamaszok között pedig egyenesen ciki már az is, ha valaki híreket olvas. - írja az atlatszo.hu.

Forrás: atlatszo.hu

Fényes Csongor szociológus ennek okait kutatja, illetve azt, hogy vajon mi vitte rá a Hallgatói Hálózat, illetve a Momentum tagjait, hogy ebben a közegben is politikai szerepet vállaljanak. 

Minden tanulmányában leírja, hogy a magyar fiatalokat egyáltalán nem érdekli a politika. Ez változik-e az évek valamilyen irányban, élénkül vagy csökken az érdeklődés? 

A 15 és 29 év közötti korosztályról 2000 óta négyévente készülnek nagymintás kutatások, országos reprezentatív felmérések. A politikai érdeklődés legalacsonyabb szintjét 2012-ben mérték, ötfokú skálán az egy jelenti az érdeklődés hiányát, öt pedig a legmagasabb szintjét. Öt éve 1,7 körül volt az átlag, ami rendkívül alacsony. Tavaly már kettő felett volt az érték. Ugyanezt méri egyébként a European Social Survey, az Európai Társadalmi Kutatások is, ahol a magyar fiatalok az európai élvonalban vannak, azaz külföldi társaikhoz képest többen mennek el szavazni.

Ugyanakkor ha a politikai részvételt nézzük, ott már az európai országok között a sor végén kullogunk: még az olyan kis erőfeszítéssel járó politikai részvételtől is idegenkednek a magyar fiatalok, mint egy petíció aláírása, a bojkott vagy részvétel egy tüntetésen. Pártnak a fiatalok egy-két százaléka tagja, azaz ez gyakorlatilag mérhetetlen. De ifjúsági tagozatokhoz sem kötődnek, csak lazán szerveződő, hálózatosan működő szervezetekben vesznek részt, ez mára ciki lett. Egy 2015-ös reprezentatív kutatásban megkérdezték főiskolásoktól és egyetemistáktól, mi az az egyetlen szó, ami eszükbe jut arról, hogy politika. Olyanokat mondtak: hazugság, lopás.

A Hallgatói Hálózat volt az első, amelynél megvizsgálta, vajon mi vitte rá a politikai szerepvállalásra a mozgalom tagjait.

A HaHa 2006-ban alakult, ám 2012-ben éledt újjá, pont akkor, amikor világszinten indultak olyan mozgalmak, mint az arab tavasz, az amerikai Occupy, illetve Spanyolországban a Los Indignados, azaz az elégedetlenek. Három-négy évig kutattam a HaHát, és eleinte az érdekelt, mennyire illeszthető be ezekbe a globális trendekbe. Ez azért volt izgalmas, mert a HaHa behozta az Occupy eszközeit Magyarországra: a térfoglalást, a tanácskozást, a bázisdemokráciát. Igaz, az egyetemfoglalás mintája egy 2009-es zágrábi akcióról mintázták, amelyről láttak egy dokumentumfilmet és eldöntötték, hogy ők is megcsinálják.

Így tüntettek a diákok hétfőn este: “Reagálunk a hülyeségekre” Forrás: atlatszo.hu on Vimeo. 

Rájöttem, hogy az eszközökön kívül más nem köti a HaHát ezekhez a mozgalmakhoz, mert magyar ügyekre koncentrált, nem fogalmazott meg általános kapitalizmus-kritikát. Ekkor azt kezdtem kutatni, mi vette rá őket a politikai szerepvállalásra. Hiszen a magyar fiatalok többsége elutasít minden ilyet, mint az a fent említett kutatásokból is kiderül. Ennek az okai pedig a politikai szocializációban keresendők, melynek színterei Magyarországon nem látják el a feladatukat a rendszerváltás óta. A két legfontosabb színtér a család és az iskola, utána jönnek a kortárs csoportok, később pedig a munkahely. De politikai szocializációs elem lehet egy kék hátterű, fehér betűs nagy plakát is, ami a migránsok ellen szól.

  • Fényes Csongor (született: 1991, Szekszárd) az Eötvös Loránd Tudományegyetemen majd a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán hallgatott szociológiát, tagja az ELTE Angelusz Társadalomtudományi Szakkollégiumának.
  • Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem végzős kommunikáció szakos diákja. Kutatásaiban azokat a politikai szocializációért felelős hatásokat, színtereket és szereplőket keresi, melyek aktívabbá, politikusabbá tehetik a 1989-es rendszerváltozás óta felnőtt fiatal generációt.

1989 előtt a kettős nyilvánosság határozta meg ezt is: a gyerek hallott valamit az iskolában, KISZ-ben vagy a kisdobosok között, majd arról mondtak neki valamit a szülei otthon és a két hatás egymást keresztezte. Ma sem a család, sem az iskola nem hajlandó politikáról beszélni, nem tanulják meg a gyerekek, mi az alkotmány, hogy mi a miniszterelnök szerepe. Ennek egyik oka egy 1993-as törvény, amely kimondja, hogy az iskolában nem szabad politikával foglalkozni. És hiába van társadalomismeret óra az iskolában, a történelemtanárok nem adják át például, hogy mi az az alkotmány vagy hogyan épül fel a választási rendszer, hiába vannak erre már nagyon jó tantervek. A történelemoktatásban a legtöbb osztály a hatvanas évekig jut el, a rendszerváltást nagyon kevés helyen tanulják.

Eközben a tanárok kiszólásokat tesznek, ami befolyásolja a gyerekeket. Az egyik interjúalanyom mesélte: 2014-ben egy fizikaórán ki kellett számolni egy háztartás rezsiköltségét, majd a tanár utasítására levonni belőle harminc százalékot. A tanár közölte: ennyivel csökkent a rezsi a kormánynak köszönhetően, és ugye mindenki tudja, kire kell szavazni vasárnap? Volt olyan tanár, akinél a példákban mindig Feri volt a buta gyerek neve.

Így tüntettek a tanárok a kormány elhibázott oktatáspolitikája ellen Forrás: atlatszo.hu on Vimeo.

A diákönkormányzatok sem töltik be a funkciójukat, csak a tanárok döntéseinek legitimációjára használják őket, sokszor nincs titkos szavazás sem. Nem neveli a diákokat arra, hogyan kell másokat képviselni. Rám is furcsán néztek, amikor 16 évesen a gimiben HVG-t olvastam, általános iskolában pedig kizavart a menzás néni az épületből, amikor egy barátommal a választásokról beszélgettünk. Aki ennyi idősen politikával foglalkozik, az deviánsnak számít. Kialakul egy vákuum, és az érdekelt, mi tölti ezt ki.

Mi motiválta a HaHásokat?

Többségükben a családból hozták a politikai ismereteiket. Minden a családban dől el, már napi öt-tíz perc otthoni beszélgetésnek óriási hatása van! A kortárs csoportok hatása már a HaHán belül jelentkezett, nem előtte. A mozgalomban ébrednek rá például, egyes tanáraik mennyire szexistán fogalmaznak az órákon, ott tanulnak politikai kultúrát. Az is érdekelt, vajon a mozgalom mennyire volt a politikai pártok előszobája, és kiderült, egyáltalán nem. A HaHások irtóznak a pártpolitikától, ám a mozgalom szétesése után is sokan aktívak maradtak. A civil szférában dolgoznak vagy újságírók lettek. Sokan megjelentek 2014-ben a netadós tüntetések szervezői között, és volt, aki a Tanítanék mozgalomban tűnt fel.

Több fényt! – így tüntetett a Tanítanék Mozgalom a Kossuth téren Forrás: atlatszo.hu on Vimeo.

Ha a HaHában figyeltek a szexizmus elkerülésére, akkor arra is figyeltek, hogy több nő legyen közöttük, mint a magyar nagypolitikában?

Amikor interjúkat csinálok, akkor mindig az alanyoktól kérdezem meg, szerintük kivel kellene még beszélnem. Mindig olyanokat említenek, akik a hierarchia tetején állnak. Mert hiába utasítják el ezek a mozgalmak a hierarchiát, kiemelkednek, akik jobban érvelnek, akiknek jobb a kiállása és akik bátrabbak. Azt vettem észre, hogy ha így megcsinálok húsz interjút, akkor legfeljebb egy-két nő van köztük. Két év után jutottam el a nőkig, miután már mindenki mással beszéltem, akkor kezdték nekem őket javasolni. Pedig ezeket a mozgalmakat bölcsészek és társadalomtudósok csinálják, közöttük pedig sokkal több a nő

Én is vidéki gimnáziumba jártam, ahol valóban szinte senki sem hozta szóba a politikát, de ez Budapesten nincs másképp?

Itt mintha jobban érdeklődnének a közélet iránt a fiatalok. Néhány középiskola van, amelyek neve fel-felbukkant az interjúim során, ahol elfogadóbbak azzal, ha valaki politikai véleményt nyilvánít.  Én is vidéki középiskolába jártam, ott ez ciki volt. Egyszer egy srác bejött jobbikos pólóban, azonnal levetették vele. De egy interjúalanyom mesélte, hogy az ELTE egyik gyakorlógimnáziumában valaki Árpád-sávos pólót és bakancsot vett fel. Az esetet az egész iskola megvitatta, beleértve a diákönkormányzatot is, és a végén megegyeztek, hogy miért is ne lehetne ilyenben járni. Szerintem is hagyni kell a diákokat kifejezni a politikai véleményüket, máskülönben később nem lesznek aktívak ezen a téren.

A rádió székházában Orbán igazáról győzködték a diáktüntetőt Forrás: atlatszo.hu on Vimeo.

A jobboldal ebben ügyesebb? Az ELTE-n én egykor azt érzékeltem diákként, hogy jobbikosnak lenni nem volt ciki, ők nyíltan vállalták a szerepüket.

Szabó Ildikó írja, hogy politikai szocializációs vákuumba a nemzeti identitás nagyon erősen be tud áramolni, könnyen érthetőek a hívószavai. Pár éve voltam egy fesztiválon Szegeden, ahol kint voltak a pártok. Az LMP ökopolitikai példákkal, kisgazdálkodási témákkal települt ki. Közvetlenül ott volt mellette a Jobbik, ők egy Nagy-Magyarország térképet hoztak a 64 vármegyével és aki odament, kirakhatta a vármegyéket mint egy kirakót. Amíg játszottak, a jobbikosok odamentek és beszélgettek velük a történelemről.

A baloldal és a liberális oldal ezt nem csinálja meg. A baloldal elszakadt a fiataloktól, az MSZP és a DK vezetésében például hány 30 év alattit látni? Közben ott a Fidelitas, ami egy széles, nagy szervezet, a Jobbik pedig bevette magát a hallgatói önkormányzatokba, például az ELTE BTK-n. Ide tartozik, hogy interjúalanyaim többsége 1988 és 1995 között született, és ők már emlékeznek 2006-ra és sokan arra az évre teszik, hogy elkezdte őket érdekelni a politika. Akkor elkezdenek figyelni, később, húsz éves koruk körül pedig már tesznek is valamit, például kimennek tüntetésekre.

A CEU melletti tüntetés miben különbözött a korábbi megmozdulásoktól?

Ugyanolyan volt, mint a többi. Kifulladt. A mozgalmi szféra erősen ciklikus. Mindig van egy téma, amikor fellángol a tiltakozás, de látni kell, hogy nagyjából mindig ugyanaz a közeg megy ki tüntetni. Igazán nagy tömegeket a CEU is csak Budapesten tudott mobilizálni. Érdekes volt az Oktogon megszállása, ahol bulival és tánccal zárult a tüntetés. Új rigmusok születtek, szólt a techno és a „bajszos szar” és ami ebben érdekes, hogy ők már nem a tüntetést szervező mag tagjai voltak, egyszerűen ott maradtak az emberek „levezetni.”

Nyolcvanezren tüntettek a CEU-ért, majdnem Fidesz-székház ostrom lett a vége Forrás: atlatszo.hu on Vimeo.

A Momentum is ennek a ciklikus tiltakozó hullámnak a része?

Nem. Látszólag a semmiből érkeztek, én is csak a nyitórendezvényükön döbbentem rá, hogy van itt egy új mozgalom, amit mindenképp meg kell vizsgálnom. Az a 142 fő érdekelt, akik már azelőtt is benne voltak a Momentumban, mielőtt beindították a Nolimpia-kampányt, akik a rendszerváltás után vákuum közepette lettek politikailag aktívak, mert ők már-már csodabogarak. A kérdőívünket a 142 fő körülbelül hatvan százaléka töltötte ki, az alapítókkal pedig interjúkat is csináltunk.

Az érdekelt engem és kutatótársaimat, mi motiválja őket, hogy milyen politikai szocializációs pályákat jártak be. Három fontos dolog derült ki: nyolcvan százalékuk esetében igaz, hogy a családban szinte minden nap vagy héten beszélgettek politikáról. Ez ráadásul nem egy paternalista véleményformálás volt, mindenkinek meglehetett a saját nézőpontja, valódi vita volt. Már a családban megtanulták, hogy fontos a véleményük és kiállhatnak érte. Érdekelt minket az első politikai emlékük is, ami a többségnél valamilyen választáshoz vagy tüntetéshez köthető, még akkor is emlékszenek rá, ha akkor még nagyon kicsik voltak!

Az iskola az ő esetükben sem töltötte be a politikai szocializációs szerepét, csak a tanárok órán kívül kifejtett véleménye hatott. Beáramlik a barátok, kortárs csoportok hatása is: filozófia-szakkör, filmklub, bármi, aminek akármilyen köze van a közélethez. Az igazi áttörést az egyetem hozza meg, ahol már külső segítség nélkül szervezik meg magukat a diákok, például egy szakkollégiumban.

Ha a családnak volt ilyen fontos szerepe a momentumosok politikai szocializációjában, akkor miért pont most lett ebből egy párt? Mi magyarázza az időzítést?

Fel kell nőniük azoknak a fiataloknak, akiknek elege van a régi struktúrák alapján szerveződő pártokból, az MSZP-ből és a Fideszből is. Mélyen beléjük ivódott 2006 és a köteles beszéd is. Ezekbe a pártokba nem fognak belépni. Érdekes, hogy már az újvonalas pártokba, mint az LMP sem lépnek be, a Jobbik sem vonzó számukra, inkább megcsinálták a saját pártjukat. A Haha-típusú, bázisdemokratikusan szerveződő mozgalmak sem vonzóak számukra.

Melyek a legfontosabb különbségek a HaHa és a Momentum között?

Nem ugyanabból a körből jönnek. A hahások olyan közegből jönnek, ahol a döntéshozó elv a bázisdemokrácia. A Momentum viszont úgy véli, pártra van szükség, tanulhattak abból, hogy a mozgalmak hosszú távon nem képesek nyomást gyakorolni a kormányzatra. Demográfiailag ugyanakkor nagyon hasonló a két csoport. Diplomások csinálják, de nem csak budapestiek, fele-fele a vidékiek és a fővárosiak aránya. Nem igaz tehát, amit a kormánymédia ír, hogy itt mindenki budapesti. Egyszerűen sokan jönnek a fővárosba tanulni és itt lesznek politikailag aktívak.

Nagyon hasonló az interjúk alapján az is, hogy a családban mindenki aktív volt politikailag, ebben hasonlít ez a két szervezet, utána viszont ketté válnak az utak. Fontos a család szerepe mindkét csoportban, de a HaHa esetében gyakoribb volt, hogy a mozgalom tagjait megpróbálta „lenevelni” a család az aktivizmusról. A négy fal közti politizálás rendben volt, ám azon kívül már megjelentek a régi beidegződések, a félelem, hogy ebből valami bajuk lesz. A momentumosoknál sokkal támogatóbb a család.

Ugyanakkor a HaHa egy balosabb közeg volt, balos írókat olvastak és idéztek, és inkább a balos körhöz tartoztak Budapesten. A momentumosok viszont nem ide tartoznak, nem tudom őket bekategorizálni. A Momentum tagjai emellett professzionális módon készültek a politikai szerepre, eljártak például vitakörökbe, nemzetközi szinten is, akár Kínába vagy Törökországba is. Ezek a versenyek nem politikáról szóltak ugyan, de megtanultak vitázni. Ez látszott is, amikor Kemény Dénessel beszélgettek például a Hír TV-ben, akkor Kemény két percen belül kifulladt és elkezdett érzelmi alapon támadni, a momentumos vitapartnere pedig teli volt érvekkel.

Említi, hogy egy kék alapon fehér betűs plakát is lehet a politikai szocializáció eszköze. Milyen hatása lesz a mostani felfokozott légkörnek a fiatalkora, tinédzserekre, akik ezt látják?

Elrettenti őket ez a politikától vajon, vagy aktivizálni foga őket?

A kék plakátok mellett vannak folyamatosan jó példák is, és ez sokat jelent. Amikor a Momentum kiállt a standjaival aláírásokat gyűjteni, csupa fiatal volt kint az utcákon. Huszonéveseket láttunk, akik nem félnek beleállni a politikába. A CEU melletti tüntetéseken megjelentek a fiatal szónokok. Az már negatívum, hogy nem veszik őket komolyan, bohém fiatalokként kezelik őket a régi pártok. Mindenesetre a mai fiatalok azt látják, hogy van egy kortárs csoport, amely politikával foglalkozik, és ez jó üzenet.

atlatszo.hu



h i r d e t é s


;