A testület ezúttal sem mondta ki, hogy a devizaárfolyam-kockázat áthárítása miatt semmis lenne a hitelszerződés, ehelyett arra hívta fel a figyelmet, hogy a kérdés csak akkor vizsgálható, ha az erre vonatkozó feltételről nem világosan és érthetően adott tájékoztatást a bank.

Hogy ez az egyedi esetben fennáll-e, azt a román bíróságnak kell megvizsgálnia.

Akik tehát abban bíztak, az ítélet hatására lavina indulhat el Magyarországon is, azoknak (legalábbis első értelmezésünk szerint) csalódniuk kell.

Vannak persze további, magyar ügyek is a bíróság asztalán, kérdés, ezek sorsára milyen hatással lesz a mai ítélet. 

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük az Európai Bíróság közleményét, a kiemelések is ebből vannak:

A külföldi pénznemben meghatározott hitelszerződések esetén a pénzügyi intézménynek elegendő tájékoztatást kell nyújtana a kölcsönfelvevő számára ahhoz, hogy ez utóbbi tájékozott és megalapozott döntést hozhasson.

Így az eladónak vagy szolgáltatónak az érintett fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania az ahhoz szükséges valamennyi releváns információt, hogy e fogyasztó felmérhesse valamely feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt gazdasági következményeit

2007 és 2008 között Ruxandra Paula Andriciuc és további személyek - akik ebben az időszakban román lejben (RON) kapták meg a jövedelmüket - svájci frank (CHF) alapú hitelszerződéseket kötöttek a Banca Româneascã román bankkal ingatlanvásárlás, más hitelek refinanszírozása, illetve személyes igények kielégítése céljából.

A felek között létrejött kölcsönszerződések értelmében a hitelfelvevőknek svájci frankban kellett fizetniük a havi törlesztőrészleteket, továbbá vállalták, hogy őket terhelje a RON CHF-hez viszonyított árfolyamának esetleges ingadozásában rejlő kockázat.

Ezt követően a szóban forgó árfolyam a hitelfelvevők hátrányára jelentősen megváltozott.

Az utóbbiak a román bíróságokhoz fordultak annak megállapítása érdekében, hogy az a feltétel, amelynek értelmében a hitel összegét CHF-ben kell visszafizetni, anélkül hogy figyelembe vennék a hitelfelvevőket az árfolyamkockázat miatt esetlegesen érő veszteséget, tisztességtelen szerződési feltételnek minősül, amely egy uniós irányelv1 előírásai értelmében nem kötelező rájuk nézve.

A hitelfelvevők különösen arra hivatkoznak, hogy a szerződések megkötésekor a bank részrehajló tájékoztatást nyújtott a termékéről azáltal, hogy kizárólag e terméknek a hitelfelvevők számára jelentett előnyeit hangsúlyozta, azonban nem ismertette a potenciális kockázatokat, valamint e kockázatok bekövetkezésének valószínűségét.

A hitelfelvevők szerint a vitatott feltételt a bank e gyakorlata fényében tisztességtelennek kell tekinteni.

Ebben az összefüggésben a Curtea de Appel Oradea (nagyváradi fellebbviteli bíróság, Románia) arra vár választ a Bíróságtól, hogy a bank milyen mértékben köteles tájékoztatni az ügyfeleket a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönökben rejlő árfolyamkockázatról.

A mai napon kihirdetett ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a kifogásolt feltétel a kölcsönszerződés elsődleges tárgyát képezi, ezért annak tisztességtelen jellege az irányelvre tekintettel csak akkor vizsgálható, ha e feltételt nem világosan és érthetően fogalmazták meg.

A hitel meghatározott pénznemben történő visszafizetésének kötelezettsége ugyanis a hitelszerződés lényeges jellemzőjének minősül, mivel e kötelezettség nem a fizetés módját érintő kiegészítő elemre, hanem az adós kötelezettségének természetére vonatkozik.

E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazására vonatkozó követelmény azt is előírja, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal.

Adott esetben a szerződésnek e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyra is ki kell térnie, oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Ezt a kérdést a román bíróságnak kell megvizsgálnia, tekintettel az összes releváns ténybeli elemre, amelyek között szerepel a kölcsönszerződés megkötése során a hitelező által közzétett reklám és tájékoztatás is.

Konkrétabban, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy tájékoztatták-e a fogyasztót a kötelezettségvállalását esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti az általa felvett hitel teljes költségét.

Ebben az összefüggésben a Bíróság kifejti, hogy a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak.

Így e tájékoztatásnak nem csupán a kölcsön pénzneme fel- vagy leértékelődésének lehetőségére kell kiterjednie, hanem azokra a hatásokra is, amelyeket a kölcsön pénzneme árfolyamának ingadozása és e pénznem kamatlábának emelkedése a törlesztőrészletekre gyakorolhat.

Ezért egyrészt a hitelfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával olyan árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik.

Másrészt a banknak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra, különösen ha a kölcsönfelvevő nem ebben a külföldi pénznemben kapja a jövedelmét.

Végül a Bíróság rámutat arra, hogy amennyiben a bank nem tett eleget e kötelezettségeknek, és következésképpen vizsgálható a vitatott feltétel tisztességtelen jellege, a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy egyrészt a bank tiszteletben tartotta-e a jóhiszeműség követelményét, és másrészt jelentős egyenlőtlenség áll-e fenn a szerződéses felek között.

Ezen értékelést az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva, és különösen a banknak a lehetséges árfolyam-ingadozásokkal és a külföldi pénznemben folyósított kölcsönben rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel kell lefolytatni.

E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy valamely szerződési feltétel a felek közötti olyan egyenlőtlenséget is magában foglalhat, amely csak a szerződés teljesítése során válik nyilvánvalóvá.

EMLÉKEZTETŐ: Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé.

A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

portflolio.hu