Most beszéljünk nagyon egyszerűen:

Egy földönkívüli látta, hogy nagy a baj a földön. Az embereken időről időre erőt vesz a kergekór, egymást öldösik és csodára várnak. A földönkívüli megsajnálta őket és egyiküknek a következőt mondta: csodával nem szolgálhatok. De adok nektek egy könyvet. Ebben benne van minden. Ha e szerint éltek, minden rendbe jön. Ki a szerzője, kérdezte a kiválasztott: Allah, mondta. Cserébe azt kérem, hogy se a szerzőt, se tartalmat ne változtassátok meg. Többet nem kell ájtatoskodni, csodát várni, csak ezt kell követni.
Erre az ember mit tesz? A könyvet kiteszi a polcra, kocsijába, mindenhova. Dísztárgyként használja és továbbra is csodát vár. Persze, még ezer minden mást tesz a könyvvel, nem sorolom, ti is tudjátok.
A csodák velünk vannak, csak körbe kell nézni. De ezek más csodák. Ezek a teremtés csodái az atomtól az univerzumig és tovább. Olyan csodák azonban, melyek varázsszóra bekövetkeznének, nincsenek. Mégis a hit legtöbb embernél csodavárás. Az ima is a csodák beteljesedésének kérése.
Ráadásul ezt fűszerezik meg egyesek áhítattal. Tévút. A hit egy földhözragadt dolog. Nem a csodákról szól, hanem arról, hogy miként kell élni. Egy KRESZ könyv, ami támaszt ad arra, miként jussak el A pontból B pontba úgy, hogy ne ütközzek senkivel, betartsak minden szabályt és B-be érkezve vár egy határtalan szeretet, amiért egyáltalán útra keltem. Ez a végállomás a cél, a hit tárgya! Egészen addig akadályok vannak, melyek leküzdésre várnak. Jelen pillanatban azonban azon vitatkozunk, hogy ki írta a KRESZ könyvet és hol lehetne módosítani? Vagy talán az utcákat kellene megszüntetni és eladni a helyüket építési telekként? Vagy olyan autókat kell gyártani, melyekben programozva van minden?
Ez a szint.
Egyre jelentéktelenebb területekre érkezünk és elakadunk. Majd ahelyett, hogy rendeznénk hitbéli dolgunkat, kapcsolatunkat Istennel és a valósággal, újfent csodára várunk. Pedig az nincs. Akkor mi van? Elfecsérelt idő. Az van. Rohanás egy kiüresedés után, elűzve minden tartalmat életünkből.
Későn rádöbbent igazságok, nem azonos mélységben kialakított kapcsolatok, meg nem értettségek és el nem mondott szavak. Ezek követik egymást és halmozódnak fel lelkünkben.
Erről az elfecsérelt időről szól ez a kis példabeszéd a Közel-Keletről.

Egy fösvény, minden erőfeszítését latba vetve, beleértve kereskedelmet, kölcsönöket, összegyűjtött háromszázezer dinárt. Épületei, földbirtokai sorakoztak és mindenféle vagyona volt. Majd elhatározta, hogy egy évet kikapcsolódással tölt, élvezve a kényelmet és ezek után dönt, miként folytassa tovább jövőjét.

De ahogy leállt a pénzhalmozással, megjelent előtte a Halál Angyala, aki el akarta tőle ragadni életét.
A fösvény megpróbált minden érvet felsorakoztatni, hogy eltántorítsa az Angyalt, de az láthatóan hajthatatlan volt. Majd így szólt a fösvény: Csupán három napot adj és ennek fejében odaadom neked vagyonom egyharmadát!
Az Angyal elutasította és nekiállt kiráncigálni az életet a fösvényből, hogy azt magával vigye.
Majd így szólt az ember: Csak két napot adj és megkapod kincstáram kétharmadát. De az Angyal nem hallgatta meg, sőt, még egyetlen nap túlélést sem hagyott az egész összeg, háromszázezer dinár fejében.
Majd a fösvény végül ennyit kért: Csak arra adj időt, hogy leírjak valamit. Ezúttal az Angyal engedett és az ember nekiállt a következőt leírni saját vérével: Ember! Használd ki az életet! Én egyetlen órát sem tudtam megvenni abból háromszázezer dinárért. Győződj meg arról, hogy felismered időd értékét!

Ibn Abbasz tudósítása. Allah prófétája (béke reá) így szólt:
„Használd ki ezt az ötöt, még mielőtt az öt lejár: fiatalságodat, mielőtt megöregszel, egészségedet, mielőtt megbetegszel, gazdagságodat, mielőtt elszegényedsz, szabadidődet, mielőtt munkához látsz és életedet, mielőtt meghalsz.”
Forrás: Shu’ab al-Imam 9575
Fokozat: Szahih (autentikus) Al-Albani szerint

Ibn Abbasz tudósítása. Allah prófétája (béke reá) így szólt:
„Két áldás van, melyet sokan elfecsérelnek: az egészség és a szabadidő.”
Forrás: Szahih al-Bukhari 6049
Fokozat: Szahih (autentikus) Al-Bukhari szerint