A Pénzcentrum azonban azonosított néhány problémát, melyek kiküszöböléséig nem várható, hogy tömegek indulnak el egyik banktól a másikhoz. Az egyszerűsített bankváltásról szóló cikksorozatunk befejező részében konkrét példán mutatjuk be, hogyan lehet egy szolgáltatóváltási folyamatot jól szabályozni, ráadásul nem is külföldön, hanem itt, Magyarországon.

A jövő héten új világ jön a magyar bankszektorban. Szombaton ugyanis életbe lép egy augusztusi kormányrendelet, mely tovább hivatott egyszerűsíteni az ügyfelek részére a bankváltás folyamatát. A Pénzcentrum egy banki forrása azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a változások nem orvosolják a folyamat igazi problémáit.

Látszólag egyébként nincs nagy igény az egyszerűsített bankváltásra. Ahogy a témával foglalkozó előző cikkünkből kiderült, a válaszadó bankoknál százas nagyságrendben fordul csak elő, hogy az egyszerűsített bankváltás előnyeivel élve, egy ügyfél a kiszemelt bankját hatalmazná fel arra, hogy régi bankjától áthozza csoportos beszedési felhatalmazásait, állandó átutalási megbízásait és be is zárja a régi számláját.

A Pénzcentrum úgy értesült, hogy az alacsony ügyfélszám egyik oka, hogy a banki tanácsadók nem ajánlják az egyszerűsített bankváltás folyamatát ügyfeleik részére. Azért nem, mert a folyamat nehézkes, az ügyfelek azonosításán gyakran elcsúszik, valamint a régi bank, tartozásra hivatkozva, gyakran nem is szünteti meg az ügyfél folyószámláját.

Mi is változik mostantól?

Ezekből a problémákból látszólag egyet sem orvosol az az augusztusi kormányrendelet, mely október 29-én, tehát szombaton lép hatályba.

Az egyszerűsített bankváltás folyamatát eddig egy bankszövetségi ajánlás szabályozta, és a folyamat a kormányrendelet életbe lépése után sem változik sokat. Mindemellett a határidők rövidülnek, illetve arra is lesz lehetőség, hogy az új bank értesítse az ügyfél munkaadóját, hogy adott időponttól kezdődően ne a régi, hanem az új számlára utalja az ügyfél fizetését.

A Pénzcentrum banki forrása két pontot jelölt meg a folyamatban, melyek változtatásra szorulnának annak érdekében, hogy a folyamat valóban gördülékennyé váljon. Szerinte fontos lenne, hogy a bankok ne akaszthassák meg a bankváltás folyamatát azért, mert kisebb problémát találnak az azonosító adatokban.

Az új bank ugyanis egy meghatalmazás segítségével jár el a régi banknál az ügyfél nevében. Ennek megfelelően, ha a nála lévő dokumentumon az ügyfél aláírása kissé eltér attól, ami a régi banknál mintaként rögzítve van, akkor fontos lenne, hogy mehessen tovább a folyamat, tehát egy bank, kisebb probléma esetén, ne kérdőjelezhesse meg egy másik bank beazonosítási folyamatának eredményét.

A másik fontos változtatni való pont a szabályozásban az lenne, hogy egy bank ne akaszthassa meg a régi bankszámla bezárását, néhány száz vagy ezer forintos tartozásra hivatkozva. Ezeket az összegeket bőven be lehet hajtani egy ügyféltől akkor is, ha már nem ügyfele az adott banknak, a behajtási csoporton keresztül.

Lenne honnan jó példát venni

Forrásunk állítását alátámasztották egyébként a magyar bankok, Pénzcentrumnak elküldött adatai. Bár nem minden megkérdezett közölt pontos adatot, de a bankok válaszából is az derült ki, hogy nem sokan, évi néhány száz ügyfél él az egyszerűsített bankváltás lehetőségével.

A Budapest Bank és a CIB Bank adatai pedig valóban alacsony, 60 százalék körüli sikerességi rátát mutattak, ami alapján életszerű, hogy egy banki ügyintéző ne is tanácsolja ügyfelének a folyamat megkezdését.

Banki forrásunk arra is felhívta a figyelmünket, hogy a lakossági piacon van olyan szektor, ahol gördülékenyen működik a szolgáltatóváltás, és ez a telekommunikáció. Ott évek óta bárki probléma nélkül viheti magával a telefonszámát egy másik mobilszolgáltatóhoz, így elég lenne az ottani szabályokat lefordítani a bankok nyelvére.

Az összehasonlítás már csak azért is indokolt, mert a bankokhoz hasonlóan, a váltás érdekében, ebben az esetben is 

az új szolgáltató jár el, 

az ügyfél meghatalmazás alapján, 

a régi szolgáltatónál.

A Pénzcentrum megkérdezte a három nagy mobilszolgáltatót, hogy mennyire gyakori, hogy egy ügyfél számhordozással együtt váltson mobilszolgáltatót.

Sajnos a mobiltelefon-társaságok a bankoknál kevésbé voltak készségesek az ügyben. Ez utalhat akár nagyobb számokra, valamint a bankszektor szintjét meghaladó piaci versenyre is, de nincs értelme találgatásokba bocsátkozni.

Abban, hogy a két váltási folyamat sikerességi mutatóit mégis össze tudjuk hasonlítani, a Vodafone Sajtóosztálya volt a segítségünkre.

... az általunk, tehát hozzánk indított számhordozási kérelmek több mint 90 százaléka sikerrel zárul

- írták meg nekünk.

Ezt miért nem veszik észre?

Így persze könnyű belátni, hogy mitől működhet jobban a folyamat a telekommunikációs szektorban, mint a bankoknál. 

Egy jól működő, tehát tízből kilencszer megvalósuló váltási folyamatot sokkal inkább fog egy tanácsadó az ügyfelének ajánlani, mint egy tízből négy esetben meghiúsulót.
A Vodafone-tól származó információk alapján egyébként azt láthatjuk, hogy a problémákban is van hasonlóság a bankváltási és a számhordozási folyamat között. Ugyanis, ha egy ügyfél nem jelentette be okmányainak cseréjét a régi szolgáltatójához, akkor az átadó és az átvevő szolgáltatónál tárolt adatok el fognak térni, és emiatt nem fog végbe menni a számhordozás. 

Bár erre csak következtetni tudunk, de 

nagy valószínűséggel a telekommunikációs szektorban tapasztalható azonosítási problémák mégsem mérgezik meg a teljes folyamatot, hisz a bankszektorban tapasztalható 60 százalék körüli mutató, esetükben 90 százalékon áll, 

így a szabályozónak érdemes lenne a mobilszolgáltatók között létező folyamatok alapján hozzányúlni a bankváltási folyamat szabályaihoz, hogy orovosolja a jelenleg létező problémákat.

penzcentrum.hu