A miniszterelnök egyetlen kérdés erejéig elhalasztotta amúgy halaszthatatlan közfeladatait, és személyesen válaszolt meg egy őt érintő képviselői kérdést.

• A karaktergyilkosság kikezdi az antikommunista vezér tekintélyét.
• Hiányzik a lojalitás-megerősítés.
• Neki magának már nincs veszítenivalója.

 Orbán Viktor már egy héttel korábban is áttörte sajtóelhárítóinak kordonát, hogy személyesen nyilatkozhasson meg meg az őt ért ügynökvádró.

Azt ő is tudja, hogy ez az ügy a személyes presztízsét kezdi ki, muszáj rá reagálnia.

Tagadni viszont azt nem tagadta, csak visszautasította, hogy jelentett volna a hatóságoknak. Nem is tagadhatta, mert az a honlapjára föltett dokumentumok egyikéből is kiderül, hogy

1981-82-ben ún. társadalmi kapcsolata volt a Belügyminisztérium III/IV-es főcsoportfőnökségének, a katonai elhárításnak.

Ezt Simicska szerint anno ő maga sem titkolta, és most sem tagadhatná, tekintve, hogy a saját maga által nyilvánosságra hozott állambiztonsági dokumentumok 25. oldalavilágosan mutatja ezt a tényt: kapcsolat fölvéve 1982. október 20-án; megszűnik következő év augusztus elsején; oka: leszerelt.

Oda ezzel az antikommunista vezér nimbusza, még akkor is, ha kiskatonaként nemigen tudott volna nemet mondani az őrnagyi vagy századosi rangú tiszteknek, mikor kihallgatásra hívták.

A nagyobbik baj számára nem is ez, hanem, hogy nincs aki megvédje, akár ebben az ügyben, akár másban. Eddig ez a Simicska-média feladata volt, mostantól már csak a

• jóval kisebb közönséget elérő Széles-portfólió maradt a knopfalexandrákkal,
• illetve a kormánymédia, amelyik mégse léphet át minden határt, valamint teljesen alkalmatlan bármilyen, a cipőbefűzésnél bonyolultabb feladatra.

Ha visszagondolunk az egy évvel ezelőtti eseményekre, a Simon-ügynek a választási kampányban, a Magyar Nemzet - Hír TV párosnak pedig a Simon-ügyben játszott szerepére, akkor nyilvánvaló, hogy milyen, mikor a harci média jól végzi a dolgát. Minden hír

• vagy jó a saját oldalnak,
• vagy rossz a másiknak.

Innen nézve nyilvánvaló, hogy a Fidesz a saját táborából miért nem viseli el a mégoly óvatos kritikát sem, mint ahogy az is, hogy Simicska a jobboldal kulcsfontosságú politikai tényezője volt, mégha ez nem is volt közismert:

az ő feladata volt a szavazótábor lojalitásának biztosítása.

Ez, illetve ennek elveszése az, ami talán még a milliárdos médiacézár karaktergyilkossági kísérleténél is jobban fájhat a Fidesznek.

Nem véletlen, hogy ennek tudják be a veszprémi vereséget, és ezért nyilatkozott úgy Kövér, hogy a Nemzet és a Hír TV ellenzéki médiumok, úgyis kell velük viselkedni. És ezért is kezdtek bojkottba ellenük.

De ez már csak a vereség beismerése volt: olyan harci média nincs, amelyik mindkét irányba támad.

A háborúval nyilván Simicska is veszít:

• már odalettek az állami hirdetések
• és a közbeszerzési győzelmek is.

De neki már nincs több veszítenivalója. Még az élete sem, hiszen bár most ígérte meg neki Orbán a "népi elégtételt", de egyúttal azt is, hogy ezzel vár a miniszterelnöki idejének végéig.

A NÉPI ELÉGTÉTEL BEVETT MÓDSZEREIT KERÜLNIE KELL A MINISZTERELNÖKNEK, (...) EZ NEM TART ÖRÖKKÉ, MINDENNEK RENDELT IDEJE VAN, AZ ELÉGTÉTELNEK IS.

A rendelt időig viszont, ha minden így folytatódik, már nincs olyan nagyon sok hátra.

egyenlito.blog.hu (Fotó: Origo)