A jó civil ismérve, hogy keresztény és nemzeti. Kizárólag a történelmi egyházakhoz kapcsolódik. Aki nem, az rossz civil, mert értékrendjében nem a most regnálók által elképzelt Magyarországhoz alakul.

A jó civil kompromisszum kész. Ott ül a kormányzati egyeztetéseken, boldog, hogy ő a kiválasztott, hiszen vele legalizálják a civil jelenlétet, ettől büszke, szeme párás.  Ha mégis valami olyanban kellene állást foglalnia, amitől úgy érzi, máshol a pozíciója meggyengülhet, elnézést kér, hogy most nem tud ott lenni…. de természetesen nem zárkózik el semmitől, bizonyíték rá, hogy a neve ott van. De most nem tud szavazni. Ettől a helyzettől elégedett, és ezt diplomáciának hívja.

A rossz civil szótárában ezt gerinctelenségnek nevezik.

A jó civil tudja, hol lehet támogatást szerezni. Ismeri a „tuti” pályázatíró cégeket. Természetesnek veszi a korrupciót, visszacsorgat pénzeket, oda, ahova kell. Gyorsan alapít új szervezetet, ha uniós forrás néz ki bármire, nem érdekli a tapasztalat, a szakértelem, az adminisztrációt megfizeti, marad így is pénz bőven.

A rossz civil azt hiszi, a szakmai munka számít. Programot ír, társadalmi hasznosulást emleget a pályázataiban, amit komolyan is gondol. De nem jut támogatáshoz. „Feketelistán” van.

A jó civil sorra nyeri a pályázatokat, épületet vesz, fejleszt, a pályázat utáni időkre gondolva, mikor már a fenntarthatóság nem lesz szempont, és szabad felhasználású lesz a fejlesztésének tárgyiasult eredménye. Amikor már eladható, átruházható, és addig is személyes célokra használható. Pontosan tudja, a társadalmi cél, érdek, hasznosulás csak egy pályázati szlogen, neki saját céljai vannak. Ő lebonyolít pályázatokat. Felhasznál pénzeket, fogyaszt. Megbízható partnereit a rendszeren belül keresi, akik örülnek bármilyen plusz pénznek, és igazolják neki az indikátorokat. A pályázataihoz semmitmondó kiadványokat ollózik össze, mástól, ki lesz pipálva minden, megszervezik a záró rendezvényeket, a politikai vezetők meghívásával persze, svédasztallal, mindennel, ami kell.

A jó civilt nem ellenőrzi senki. Mert ő megbízható!

A rossz civil nem az. Ő áruló, nemzetellenes, migránspárti. Mindig problémát jelez, kérdez, demokráciadeficitről beszél, rendszerhibákról, visszaélésekről, összefonódásokról. Az oktatási és az egészségügyi rendszer hibáiról, a szegénységről, a kiszolgáltatottságról.

A jó civil rendszerhibát sosem említ, ha teheti, hazugsággal vádolja azt, aki erről beszél.

A rossz civil Sorosbérenc, mert nem tagadja, hogy valamikor Soros György támogatta. A jó civilt is persze, de ő erről nem beszél. Akkor sem, ha kérdezik. A jó civil tud hallgatni. A rossz civil meg nem. Előbb halkan mondja, hogy nem jól van így, aztán kiabálva, festékespalackot dobálva, folyamatosan konfrontálódik. A jó civil ezt elítéli. Sőt, röhög rajta. Ő a hatalom képviselővel vonul, a halatom képviselőiért. Ő, mellettük demonstrál. A rendezvényeken látványosan bólogat, és tapsol, ha a nemzeti vagy keresztény szó elhangzik. Elítéli az utcán vonulókat, és mindent, amit a hatalom elítél. Ha olyan rendezvényen van, ahol a rossz civilek bezavarnak, bátran szembeszáll velük, és lekommunistázza, vagy a hangulatától függően lezsidózza őket.

A rossz civil kifesti a repedezett aszfaltot. A jó civil ettől elhatárolódik, ha a törvény nem sújtana le megfelelő szigorral a járdafestegetőkre, ő menne oda, és lekaparná. Mert felháborítónak tartja.

A jó civil magabiztos, hiszen tudja, bármit megtehet, védi a hatalom. Mert annak fontos a civil jelenlét. Elvégre demokrácia van.

A jó civil rövid pórázon van, és a saját pórázát hordozza. Együtt dolgozik a hatalommal a rossz civilek kiszorításáért. Mélyen megveti őket. Amikor valamelyik feladja, külföldre megy, vagy eltűnik a terepről, elégedetten mosolyog. Szotyizik, és azt mondja: eltakarodtak végre….kinek hiányoznak?