Nem vagyok sem ismert értelmiségi, sem budapesti irodákban tárgyaló, kétséges tisztességű politikus. Választópolgárként kérdezem.

Amit én tudok, az az, hogy ő az, aki egy hete megmondja a tutit arról, hogy demokratikus ellenzékiként mit kell gondolnunk. Most például ezt írja saját Facebook oldalán: „Azoknak, akik Botka László esetében a korpa és a disznók viszonyát emlegetik, talán érdemes felhívni a figyelmét arra, hogy ő sajnos ebben a költői képben a disznók közé tartozik.” Nagyon szép munka egy jogásztól, úgy van megfogalmazva, hogy még véletlenül se lehessen pert nyerni emiatt. De ne legyen kétségünk, épp ledisznózza azt az embert, akit tönkre akartak tenni és aki a fél ország számára a reményt jelentette.

Káros és pofátlan, amit Lattmannművel, miközben az egész annyira művi: a mondatai, a kivehető szándék, minden irányított. Szinte látni a távirányítót a távolban, miközben Lattmann Tamás meg nem érdemelten ragyog asebtiben ácsolt színpad fényében. Ez az ember azt mondja, hogy kevésbé boldogtalan most, hogy Botka László lemondott. Tényleg? Azon túl, hogy fogalma sincs arról, hány választóba gázol bele ezzel, honnan veszi, hogy kíváncsi őrá bárki is? Semmi sem elég? Mikor jött el a pillanat, amikor Lattmann Tamás elkezdett számítani? Amikor az ő véleménye lett a követendő példa? Ki ez az ember?

Megmondom én. Ő az, akinek ezek szerint semmi sem drága. Ő az, aki önjelölt jelölt-jelöltként mutogatja magát. Ő az, aki abban a szűk csoportban van, akiknek közvetlenül köszönhető Botka László lemondása.Ő az, akinek egy perc nem sok, annyit sem szabadna kapnia a médiában. Ő az, aki elvette a magyaroktól a reményt. Ő az, aki ezzel a jelenleg hatalmon lévőket hatalmon tartja. Ő az, akinek a nevére emlékeznünk kell, amikor újra Fidesz-kétharmad lesz 2018-ban!