Ezúttal az egyébként is használhatatlan orbáni Polgári Törvénykönyv a soros.
A kisajátításokra vonatkozó rendelkezések módosítása.

Az állam ugyebár közérdekből kisajátíthatja a magántulajdonban álló ingatlanokat.
Ez a rendelkezés ugyan a tulajdon sérthetetlenségéhez fűződő jogot sérti, mégis bevált gyakorlat, az volt már a háború előtt is, csakúgy, mint a Kádár-rendszerben, és azóta is.

Nem másról van itt szó, mint a közérdek elsőbbségéről a magánérdekkel szemben – ha az adott helyzetben más megoldás nincs.

A tulajdonjog egyébként is korlátozott, ésszerű megfontolásokból. Korlátozzák például a telektulajdon használatát, hasznosítását az építési előírások, esetleg vezetékjog, a szomszédok jogai, a zajkorlátozó rendelkezések, és a többi.
Ingók esetén sincs ez másként. A gépjármű-használat módját hatósági előírások (műszaki vizsga, jogosítvány), parkolási és közlekedési szabályok behatárolják.

Nincs ezzel semmi baj! Közösségben létezünk, alkalmazkodnunk kell!

A kérdés tehát nem a kisajátítás, mint tulajdont korlátozó/megszüntető rendelkezés léte vagy nem léte, hanem az, hogy az érintett tulajdonost, aki elveszti tulajdonát, megfelelően kártalanítani kell!

Ez egyben az egész kisajátítási rendszer Achilles-sarka.

Az egyik.
Mert a másik, hogy kisajátításra valóban közérdekből, más módon nem érvényesíthető fontos közérdekből kerüljön sor. Ezt a kisajátítást kérő államnak szükség/vita estén a bíróságon bizonyítania kell.

Viszont – és kanyarodjunk vissza a kártalanítás kérdéséhez – nem kevésbé fontos a megfelelő kártalanítás ügye.
Ennek lényege, hogy a kisajátítást elszenvedőt vagyoni hátrány ne érje!
Amúgy is kitették annak, hogy felforgatják az életét, költöznie kell, messze a megszokott környezetétől, a munkahelyétől, a gyerek iskolájától, s a többi.

(Emlékszünk Örkény Egypercesére: "Hirdetés: elcserélném Joliot Curie téren lévő, második emeleti, keletre néző kétszobás, napfényes, frissen felújított lakásomat, kizárólag Joliot Curie téren lévő, második emeleti, keletre néző, kétszobás napfényes, frissen felújított lakásra!")

A kártalanítás ügyében eddig az az elv érvényesült, hogy elsősorban megfelelő csereingatlant kell biztosítani. Kivéve, ha pénzbeli kártalanítást kér/fogad el.

Még így is macerás! Mi a megfelelő? Természetesen és elsősorban értékben megfelelő. Erre az ingatlanos szakma által kidolgozott szakmai ajánlások vannak, szükség esetén igazságügyi szakértőt vesznek igénybe a bíróságok.

Azért csendben, halkan megjegyzem, hogy a kisajátítások metamorfózison mentek át, az elmúlt kétszáz évben.
A Monarchia idején, sőt előbb, amikor a maihoz hasonló panamák nem voltak szokatlanok, érdemes volt bekerülni a kisajátítandó ingatlanok tulajdonosai közé, az akkoriban létesülő út- és vasúthálózat miatt gyakori kisajátítások jó üzletnek bizonyultak.
Ezért érthetetlenül girbegurbák az akkor kimért országutak, vasútvonalak. Lehetőleg minél több birtokot kellett érinteniük.

A Kádár-rendszer idején viszont a kisajátítások általában értékvesztést okoztak, mert a hivatalos értékbecsléseknek közük nem volt a piaci értékarányokhoz.

Ez volt! De a kuncsaft legalább kapott valamilyen lakást a közérdek áldozatául esett sajátja helyett.
Ez a helyzet most, Varga Judit jóvoltából gyökeresen megváltozik!

Ha a módosítás átmegy (miért ne menne át?), mostantól az állam nem köteles csereingatlannal kártalanítani a delikvenset. Csak pénzzel!

Mi lehet e remek, nagyszerű újítás értelme?

1./ Orbán állama nem épít lakásokat, a vagyonuktól, bevételeiktől csaknem teljesem megfosztott önkormányzatok kevés kivétellel (XIII. kerület) szintén nem. Nincs tehát felajánlható cserelakás-alap.

2./ Az oligarchák építenek ugyan lakásokat, egész lakóparkokat szakmányban (jó rebach van ezeken, meg az építőipari cégeiken és a vevőknek hitelező bankjaikon is), de közepes, vagy kisebb minőségű, méretű lakásokat elvétve sem. Nem az ő vevőkörük! Így tehát cserelakás onnan sincs.

3./ Meglódulnak ízibe' a kisajátítások. Az állami, vagy az állam által kedvezményezett gigaberuházások a kapcsolódó közmű-, közúti – és egyéb kiegészítő projektekkel rengeteg ingatlant fognak érinteni, köztük lakóingatlanokat is.

A gödi Samsung vízellátását biztosítandó például, a gyár szennyvizét, és a megnövekedett vízigényt kiszolgáló csatorna- és vízvezeték hálózatot a Nevelek nevű kertes, családi házas városrészen vezetik át, mint a lakók ezt véletlenül az utcákat feltúró melósoktól megtudták.

A hálózatot a néhány éve frissen aszfaltozott utcákon vezetik el (oda-vissza), de nyilván néhány lakóingatlant is érinteni fognak az átemelők, mi rosseb.

(Mellesleg, és ha már a témánál vagyunk: a kitűnő ivóvízzel rendelkező Göd ivóvizéhez fogják keverni a Vácott megtisztított ipari szennyvízből származó vizet. A város eddig Szentendréről kapta a vizet. A saját városi vízforrásokat már korábban beszennyezték.)
És ez csak egy példa.

4./ A franc fog kínlódni velük! Intézzék maguk a lakhatásukat!
Az Orbán-kormány szokásos metódusa: minden kárt, tennivalót, nehézséget, felelősséget másra hárítani: a pedagógusokra, az orvosokra, az ápolókra, a munkáltatókra, a munkavállalókra, a benzinkutasokra, meg a balett-táncosokra és a kőfaragókra.

Mi következik ezután?

Gondolom, az egész kisajátítási hercehurcát fölszámolják.
Egyszerűbb einstandolni! Akkor fizetni se kell az elkobzott ingatlanokért!
Sőt! Dózerolja el a kárvallott ingatlantulajdonos. Majd az állam, a Samsung, Tiborcz fog ilyesmivel kínlódni? Elvégre rabló, szpáhi államban élünk!