Az alapítvány célja a demokratikus átalakulásban lévő országok civil társadalmainak támogatása.) A nyílt levél abból az alkalomból született, hogy a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor meghívottja volt a január 11-ei párizsi Köztársaság Menetének.

Orbán úr, párizsi jelenléte kötelezi Önt!

Orbán úr, a francia nép nagyon nehéz körülmények között fogadta Önt Párizsban. A köztársaság elnöke, a francia nép nevében, hajlandó volt Önt fogadni mint a magyar nép képviselőjét, s ezzel az ön jelenlétét világméretű horderővel ruházta fel, ami kötelezi Önt.

Az Ön érkezése kihívás volt számunkra, akik a Hongrie Solidarité [Szolidaritás Magyarországgal]közösséghez és ma már a Cosmopolitan Project Foundationhöz tartozunk, hiszen már többször is felszólaltunk az Ön magyarországi szabadságkorlátozó politikája ellen, így most tollat ragadunk. Amit nem tehettünk meg azon a nagy jelentőségű vasárnapon, mert az nem arról szólt, hogy bíráljunk vagy nyilvánosan ellenezzük az Ön jelenlétét. Mi fogadtuk Önt, mint számos más állami vezetőt Európából és a világból.

Minden polgárnak, aki ezen a napon Párizsban és számos francia városban összegyűlt, a demonstráció üzenete egyértelmű volt. A francia nép felkelt, hogy megvédje demokratikus jogait és köztársasági értékeit. A maga sokféleségében erősítette meg azt a szándékát, hogy együtt akar élni. Január 11-én, vasárnap mindannyian Charlie-k voltunk. Nem volt jelszó, csak egyetlen spontán kiáltás: „Szabadság!”

A szabadság fuvallata messze, igen messze a Francia Köztársaság határain túl is érzékelhető volt. Londontól Madridig, Amszterdamtól Berlinig, az Európai Unió csaknem valamennyi fővárosában és szerte a világon menetek indultak el, igen nagy számú ember gyűlt össze ugyanazzal az üzenettel: „Szabadság!” Nem beszélve a közösségi fórumok szimpátia-megnyilvánulásairól, amelyek ezt a menetet példátlan világeseménnyé tették.

Számos államfő átérezte a felelősségét, megértette a mozgalmat, és úgy döntött, részt vesz benne, amivel a saját államát is elkötelezte a bennünket éltető harcban.

Ön, mihelyt visszatért Magyarországra*, nyomban engedett a zűrzavarnak, és elítélte az európai bevándorlási politikát mint minden bajunk forrását, különös tekintettel a terrorista támadásra, amelynek Franciaország az áldozata volt: „A gazdasági bevándorlás csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani.”** Ön az egyetlen olyan európai vezető, akit fogadtak Párizsban, és mégis ilyen mondatokat mondott arról a drámáról, amelyet átéltünk.

Felfogja, miniszterelnök úr, mennyire szemérmetlenek az Ön szavai, amikor még vissza sem adtuk a földnek a halottainkat, és a gyászunkkal épp csak állást foglaltunk? Nem vagyunk hajlandók elfogadni azt az intellektuális szélhámosságot és politikai haszonszerzést, amelyet Ön művelt. Nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy Ön Európát a kirekesztés és a megbélyegzés útjára lökje. Követeljük, hogy kérjen bocsánatot a szavaiért.

Orbán úr, jelenléte Párizsban ezen a vasárnapon Önt igazmondásra és tisztelettudásra kötelezi.

Ön nem árulhatja el a négymillió francia és több millió világszerte demonstráló üzenetét.

Orbán úr, az Ön jelenléte számunkra kihívás. Mit jelent egy olyan ország miniszterelnökének a jelenléte, ahol a demokratikus szabadságjogokat módszeresen megnyirbálták, amióta Ön 2010-ben hatalomra került? Ahol az új alkotmány súlyosan meggyengítette az olyan demokratikus tartóoszlopokat, mint a hatalmi ágak szétválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége, a sajtószabadság és a polgári szabadságjogok?

Legutóbbi bizonyítéka mindennek, hogy 2014-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága kétszer ítélte el Magyarországot „a véleménynyilvánítási szabadság” megsértéséért, mert elbocsátotta a legfelsőbb bíróság elnökét és szankciókkal sújtott hét parlamenti képviselőt, aki az országgyűlés termében ellenvéleményét fejezte ki. A magyar médiát különféle – törvényi, pénzügyi, jogi – eszközökkel elnémították, és a nem kívánatos hangok egyre kevésbé hallatszanak.

Megerősítjük, hogy a demokratikus kultúrának – amely biztosítja a vélemények sokszínűségét, az egyéni és kollektív szabadságjogokat, és védelmet biztosít számunkra mindenféle integrizmus és mindenféle szélsőség ellen – abszolút elsőbbsége van a terrorizmus legyőzésében. Ha Ön a mi oldalunkon állt, amikor elküldtük ezt az üzenetet a világnak, a továbbiakban is felelősséggel tartozik érte.

A jelenléte Párizsban arra kötelezi Önt, hogy vállalja a felelősséget Magyarországon is. A Franciaországban a véleménynyilvánítás szabadsága ellen elkövetett támadás erőszakossága és rémsége arra hívja fel a figyelmünket, hogy a szabadságjogok és alapjogok nem elfogadottak mindenütt, és a védelmükért folytatott harcban ébernek kell lennünk. És nem kevésbé tűrhetetlen, ha Európa kellős közepén, Magyarországon ezeknek a jogoknak a csendes, lassú, de módszeres lepusztítása folyik.

A közhatalmaknak biztosítaniuk kell a szabadságjogokat, és nem a módszeres aláásásuknak kell szentelniük magukat, mint az sajnálatos módon Magyarországon történik. Magyarországról újra az ellentmondásnak, az eszmékről szóló vitának, az érvek csatájának visszhangját szeretnénk hallani. Szeretnénk ismét jelzéseket kapni arról – anélkül, hogy bárkinek félnie kellene, aki az egyet nem értést képviseli –, hogy működik a véleménynyilvánítás szabadsága, amely elengedhetetlen terepe a demokráciának, és minden demokratát éberségre hívunk fel, hogy Magyarországon ismét félelem nélkül lehessen kimondani: „Je suis Charlie” – „Charlie vagyok”.

* A ford. megj.: A nyílt levél szerzői ebben tévednek: Orbán nem várta meg, hogy visszaérkezzen Magyarországra, már Párizsban meghirdette Magyarország és az Európai Unió szerinte kívánatos bevándorlásellenes politikáját.

** Szó szerint: „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont.”

galamus.hu