Azt felfogtuk és értjük, hogy a nyugatnak hidegrázása van a kalifátus szótól, ahol az Iszlám nem választható szét az államtól. Másrészt a muszlimok sem tudják már, hogy kellene egy kalifátust rendesen fenntartani a mai viszonyok között. Egy biztos: kizárólag csak a Koránnal a kézben, nem lehet. A történelem jól működő kalifátusai (Andalúzia, Bagdad) magukba ötvözték a kor tudását, felvilágosult, civilizált államformák voltak, ahol nem a vallási hovatartozás, hanem szakértelem alapján osztottak tisztségeket. Ez a korszak az Ibérián 1492-ben, Bagdadban 1258-ban lezárul. Az ezt követő kalifátusokban a hatalom birtoklásának igénye felülírta az Iszlám elveit. Ezért nem is hullatok könnyet értük.
A Sharia alapú értelmezésben három féle adminisztráció létezik: szekuláris (világi), polgári és vallási. Vallási ma nincs. Névleg Vatikán vallási állam, ugyancsak vallásra hivatkozva jött létre Izrael, de azt hiszem mindenki előtt tiszta, hogy egyik sem működik vallási alapon. Iszlám oldalon szintén nincs vallási állam és ennek feltételei sem adottak.

Midőn Urad az Angyalokhoz szólt: „Bizony én helytartót teszek meg a Földön.” Mondták: „Megteszele ott olyat, ki ront rajta, ontja a vért, miközben mi Dicsőségedet zengjük és Szentnek illetünk? ”Mondá (az Úr): „Én tudom azt, amit ti nem tudtok.” (Korán 2:30)

Ez Ádámról és a Földi lét teremtéséről szól. A Láthatatlan világnak is vannak lakói, ilyenek a Dzsinnek és az Angyalok. Egy párbeszéd alakul ki Allah és az Angyalok között, ahol Allah bejelenti, hogy helytartót (Kalifát) akar teremteni a Földön. Az Arab szó, „Khalifa” azt jelenti: a személy, aki képvisel, és aki követő. Ez a szó alárendeltséget is kifejez az alá, Akit képviselni és követni kell. Az Angyalok kétségbe vonták, hogy a Látható Világban jöhet-e olyan teremtmény, aki ezt a missziót felelősséggel véghez tudná vinni anélkül, hogy egoizmusa a bűnök oldalára ne térítené. Ez az Angyalok részéről egy jövőre vonatkozó Biblikus előrejelzés. Ők azonban csak előre jeleztek, míg Allah tudja, minek kell bekövetkeznie és mi jön el a végén.

Ez a „Helytartó”, akit a Korán idéz és abszolút értelemben államot lehetne építeni rá, ma nem létezik, nem is lesz, hiszen a Próféták voltak azok. Mivel hitünk szerint Mohamed (béke reá) volt az utolsó próféta, utána nem is jön más, ezért a köztudatban szereplő kalifátusi intézmény sem tekinthető tisztán Iszlám államformának. Polgári államok voltak, ahol az Iszlám elveire épült a törvényhozás, de emberek irányították, a maguk erényeivel és hibáival.
Mi akkor a szekuláris állam, a mi szempontunkból? Állam, ahol a nép, azaz a parlament dönt. Egy szekuláris állam alkotmányában a nép hatalma sok helyen megerősítést kap, mintha félnének attól, hogy valaki elveszi a hatalmat a néptől, ha ezt nem hangsúlyozzák. Viszont a nép, tehát parlament mindent eldönthet. Eldöntheti-e a parlament a homoszexuálisok házasságához való jogát? Igen, eldöntheti. (Félre ne érts! Nem a homoszexuálisok, hanem a parlament jogáról beszélek!) Eldönthetie a parlament az abortusz lehetőségét? Igen, eldöntheti. Eldöntheti-e a parlament háború és béke kérdését? Igen, eldöntheti. A parlament számára nincs felső határ, mindenről dönthet. Még akkor is ember dönt, ha névleg az Alkotmánybíróság húzza meg a parlament fölötti végső határokat. Ezen a ponton húzza meg a vonalat a Sharia! De egy olyan Sharia, ami ma nem létezik, mert nem korszerűsítették a középkor óta, ezért nem harmonizál korhoz és normákhoz. Ugyanis, ha lenne, az Iszlám elvei kijelölnék azt a határt, melyen belül ember szabadon dönthet. Hiszen a természetben is vannak felső határok! Egy fa sem nő az égig és hiába tárol a torma, vagy répa gyökere rengeteg táplálékot, leveleik nem nőnek nagyobbra a kelleténél. A felső határ törvénye működik a földi teremtésben.
Létezhet-e olyan felület, ahol a két elv találkozik?
Igen, létezhet. Persze ehhez gondolkodókra van szükség minden oldalon, akikből egyre kevesebb van. Feltételezzük, hogy létrejön az a ma lehetetlennek tűnő állapot, hogy megbékélésre van szükség. Ha adódna egy ilyen kor, elviekben mindenki számára kielégítő lenne egy olyan polgári állam, ahol a meglévő szabadságjogok mellett, melyek nagyon fontosak, felső határok is lennének. Az ember erkölcsi határait igenis, létező Isteni törvényeknek kell behatárolniuk és ezen elvek tekintetben Szentírásaink nem sokban különböznek. A határt nem lépheti túl érdekkel, identitással, hatalmi törekvéssel és a teremtésben okozott károkozással összefüggő döntés. Ez lenne az az állam, ahol a demokráciának lenne felső határa és ezt nem emberi határozza meg.