A szentenciák, amiket leírnak, naponta elhangzanak a pártszékházak dohányzóiban, és legyen szó félelemkeltő panelekről, vagy gyűlöletgegekről, ott, a nyilvánosság elől elbújva ezeket a társaság egyetértésben igenli.

Ahogy a baloldal szájízét kiszolgáló pogromszamizdat, a Kolozsvári Szalonna véleménycikkei az olvasói tömeg legősibb ösztöneit szeretnék felébreszteni és megidézni a felszínen, úgy csinálja ezt a kormányoldalról jóval régebb óta Bayer Zsolt is. Mivel úgy tűnik, minden oldalon van bázisa azoknak a hangoknak, amik a közélet kérdéseit az állatokra jellemző inger-válasz reakciók mentén rendeznék, elképzelhető, hogy ez ideológiától függetlenül egy szükséges rossz, amivel együtt kell élnünk. Azzal viszont én nem vagyok hajlandó együtt élni, hogy ezek a hangok ne maradjanak meg a közbeszéd perifériáján (ahol ha nem is jók, de még tolerálhatók), és tömegeket tudjanak mozgósítani. Teljesen mindegy, hogy a bunyóban Bayer Zsoltnak, Hont Andrásnak vagy Berkecz Balázsnak szurkol-e a tömeg, ugyanis ha ennek a médiajelenségnek annyira tudunk örvendeni, hogy többezer lájk van a róla szóló cikkeken, akkor a polgárosodás értékeit tiporjuk a proletárforradalom olyan eszközeivel, mint a tojásdobálás vagy a Sándor palota garázda összefestése. Azokat az értékeket, amikért jelenleg a fiatalság végre elkezdett tüntetni.

Kedves Zsolt!

A levelemet azért neked címezem, mert az ellenzéki oldalon fellelhetőekkel ellentétben veled közös a blogszolgáltatónk. Ahogy szerintem a Sándor palotát meg a rendőröket festékkel dobálók környezetében is kellett volna legalább egy ember, aki azt mondja nekik, „haver, ezt már ne, mert ez nem a polgári értékek melletti állásfoglalás, nem polgári engedetlenség, hanem a csőcselék ronga vágyainak a kiszolgálása!”, úgy most igyekszem én lenni az ember a Te környezetedben, aki visszahúz, amikor hülyeséget csinálsz.

Azt írod „megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni (...) már mi is nagyon dühösek vagyunk”. Azt gondolom, hogy ez a sor egy freudi elszólás volt a részedről, amiben azokra projektálod ki a saját érzelmeidet, akik ellen hangolsz. A tömeg láttán hosszú ideje először Te érzed magad üldözöttnek és fenyegetettnek, Te félsz, és dühös is ezért vagy. A félelemre adott azonnali, legősibb válasz az agy „üss vagy fuss” parancsa, amiből a a futás a te pozíciódban ezen a ponton már nem kivitelezhető, ezért ütsz.

Arra szeretnélek kérni, hogy ha legközelebb ez a félelem klaviatúráért kiált, a válasz ne a legősibb, és pláne ne azonnali legyen! Nyugodjál le, lazíts le egy fröccsel, és gondold végig, amit most írok neked: 
Azért nem szerencsés pogromot hirdetni, mert eljöhet még az idő, amikor a tömeg, ami most nem csak a CEU-ért tüntet, hanem általános elégedetlenségből tölti ki Budapest utcáin a rendelkezésére álló teret, a te ajtód előtt sorakozik majd, hogy retorikád útmutatásait követve meglincseljen a flaszteron. Talán nem túlzás, hogy én a világon semmiben nem értek veled egyet, de nyugtasson a gondolat, hogy aznap, amikor ez bekövetkezik, én is a házad előtt leszek. Azért megyek oda, hogy óvva intsem a nyilvánosság előtt a véredért kiáltókat, nehogy az öklükkel akarják elvégezni azt a munkát, amit a polgári szellemnek kell. Ez azért kibaszott fontos, mert nekik is meg kell érteniük, hogy az ütések puffanása alatt nem csak a koponyád zúzódna szét, hanem a jogállamiság minden eszméje is, amiért most egy nép vonult fel. Ez pedig, bármennyi indulat is feszül egymásnak veled kapcsolatban, meghaladja még a kérdést is, hogy egyáltalán megérdemled-e vagy nem.

Bevallom, az én gyomrom is a tiéddel együtt vet bukfencet attól a naptól, amikor téged kell majd védenem. Félek attól, hogy ki kell majd állnom meggyőzni a tömeget, hogy az általam preferált jogállamiság legyen a mérvadó veled szemben is, ne pedig az általad propagált ősközösségi ököljog. Addig is arra kérlek, hogy finomabban buzdíts pogromra, mert minél keményebben szítod magad alatt a parazsat, annál nehezebb lesz a tömeg ellenében eloltania annak a maréknyi embernek, aki velem együtt még hisz a humánumban, aminek a felszámolásán eddig szellemed teljes erejében ügyködtél. Remélem, ennek tükrében belátod, miért fontos, hogy ebben Te is segíts. Dicsértessék!

tibiatya.blogstar.hu