A világgazdaság egészét fenyegeti a kínai gazdaság reformjának késlekedése. Hiába állt elő új célokkal az ország miniszterelnöke csütörtöki beszédében, szakértők szerint elmulasztották az elkerülhetetlen beavatkozásokat akkor, amikor a gyors növekedés még fájdalommentessé tehette volna a változásokat.

A kínai vezetés megkezdte a társadalom felkészítését arra, hogy nehezebb idők következnek - írja a Wall Street Journal (WSJ). Hiába szeretnék az új középosztály tagjai az elmúlt évtizedek lendületes gyarapodásának folytatódását, nem teljesülhet ez a vágyuk. A hivatalos propaganda új szlogenje szerint a társadalom "új normális" állapota alakul ki, értsd: lassul a gazdaság növekedése annak minden nehézségével.

Ennek megfelelően drasztikusan csökkentették a hivatalos GDP-bővülési előrejelzést. Li Ko-Csiang miniszterelnök az ország parlamentje előtt tartott beszédében bejelentette, hogy mindössze hétszázalékos növekedés várnak 2015-ben a 7,4 százalékos tavalyi plusz után, amely elmaradt az állami és pártvezetés 7,5 százalékos 2014-es céljától. Ez azt mutatja, hogy nem terveznek drámai beavatkozásokat a tempó fenntartása érdekében - állapítja meg a WSJ.

Bajok vannak, elvtársak

A szerényebb növekedés tudomásul vételével a pekingi vezetés egyben azt is jelezte, hogy számol a tempó esetleges további mérséklődésével, ami a munkanélküliség emelkedésének, és az ebből fakadó szociális feszültségek kiéleződésének veszélyével jár. Li listázta a problémákat a befektetések halvány bővülésétől kezdve a termelési kapacitások feleslegén át a deflációs nyomásig. A társadalom azonban mit sem törődve ezzel jobb szociális ellátásokat vár az ország vezetőitől.

Li a WSJ értékelése szerint józanabb volt, mint korábbi beszédeiben. Ismételten hangsúlyozta, hogy a gazdasági növekedés további lassulása a személyes jövedelmek stagnálásához vezethet, ami a "közepes jövedelmek csapdájához" vezethet. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság szereplői nem támasztanak elég keresletet ahhoz, hogy új munkahelyek jöjjenek létre és az exportvezérelt bővülés helyét átvegye a szolgáltatások, a kisvállalkozások és a innovatív cégek erősödésére alapuló GDP-növekedés.

Egy-két lépés előre, egy-kettő hátra

Mindez összességében azt mutatja, hogy a pekingi felső vezetés igyekszik fenntartani az életszínvonalat javító növekedést, miközben hozzálátna a gazdaság szerkezeti reformjához is, ami rövid távon fájdalmas, komoly érdeksérelmekkel járó változtatásokat jelent.

A gazdaság élénkítése érdekében csökkentették az állótőke-beruházások és a kereskedelem növekedésére vonatkozó célkitűzéseket és készek növelni az állami beruházásokat, illetve a pénzkínálatot, ha szükséges. Eközben azonban lazítják az árszabályozást a gyógyszer- és az energiapiacon, valamint el akarják kezdeni a mérhetetlenül dagadtra hízott állami vállalatok fogyókúráját.

Elvesztegetett év

A hétszázalékos célkitűzéssel voltaképpen beismerik, hogy már tavaly is kudarcot vallottak a növekedés erőltetésében. Egy éven át próbálták lökdösni a gazdaságot a hivatalos cél, a 7,5 százalékos tempó elérése irányába, ám hiába. Kínában fontosak a kitűzött célok, mert ezek elérése bizonyítja a vezetés kompetenciáját, ez igazolja a párt- és állami bürokrácia előtt a felső vezetőik rátermettségét.

Azzal, hogy bevállalták a növekedési cél lejjebb viteléből adódó feszültséget, adtak maguknak egy esélyt arra, hogy - a bővülés hosszú távú fenntartására hivatkozva - felgyorsítsák a reformokat - véli Andrew Polk, az amerikai Conference Board kutatóintézet közgazdásza. Majd kiderül, hogy sikerül-e élniük ezzel a lehetőséggel, mert a múlt évet például elvesztegették.

Zsugorodás

A közvélemény megdolgozása mindenesetre hónapok óta folyik. Az irányvonalakat hagyományosan szlogenek jelölik Kínában, ezt a szerepet most az "új normális" (növekedési tempó) hangoztatása játssza. A változás szele már tavaly meglegyintette a kínaiakat: a kiskereskedelmi eladások az autóktól a háztartási gépeken át a többi fogyasztási cikkig lassabban növekedtek mint korábban.

Ez a változás olyan erős, hogy már a vállalatok is reagálnak rá. A külföldiek visszafogták kínai várakozásaikat, a belföldi kis- és középvállalatok vonakodnak új hiteleket felvenni, mert a gyengébb kereslet miatt nem tudják bővíteni termelésüket, szolgáltatásaikat. Amelyikük mégis kölcsönért fordul bankjához, azzal a hitelezők bánnak óvatosan, mert nem tartják elég rózsásnak a piaci kilátásokat az új hitelek kihelyezéséhez. Ezen a helyzeten még az alacsony kamatok sem segítenek.

Állami dinoszauruszok

Li hosszan sorolta az ország előtt álló teendőket. Az életminőséget romboló szmogok felszámolásához át kell állni a tiszta energiatermelésre, ki kell terjeszteni az áfarendszert, szorosabb ellenőrzés alá kell vonni a helyhatóságok - pénzügyi lufik felfújásával fenyegető - eladósodását, vissza kell szorítani a bürokratikus aktatologatást és szabályozni kell a bankok betétbiztosítását.

A miniszterelnök, akit a kínai gazdaságpolitikai gurujának tartanak, megígérte, hogy a felgyorsítják az állami vállalatok teljesítményének javítását és lépéseket tesznek a vegyes tulajdon terjedésének megkönnyítése érdekében. Elemzők azonban kételkednek abban, hogy az ismert szocialista szövegek emlegetése - a piaci viszonyok érvényesítése, a vállalkozói szellem erősítése - valódi változásokat hoz. Legalábbis addig, amíg a befolyásos állami behemót cégek nem szorulnak vissza, nem sok esély van erre.

Az ő bajuk a mi bajunk is

Túl lassan haladnak - véli Alexander Wolf, a Standard Live Investment pénzügyi szolgáltató szakértője. Elszalasztották a lehetőséget, hogy a gyors növekedés idején hajtsák végre a kellemetlen reformokat. Most azzal néznek szembe, hogy ha nem tudnak előrelépni a strukturális gondok orvoslásában, akkor tovább lassul a GDP bővülése.

A kínai reformok sorsa nem csupán belügy - teszi hozzá ehhez a WSJ. Ha az ország továbbra is előnyben részesíti a rövid távú növekedés elérését a szerkezeti átalakításokkal szemben, az adhat némi lökést a világgazdaságnak, amelyet fékez Európa vergődése és az USA gazdaságának bizonytalan fellendülése. Ezzel egyidejűleg azonban megkérdőjelezi, hogy Kína a jövőben is megtarthatja azt a szerepét, amelyet az elmúlt évtizedekben kiharcolt. Azaz leállhat a világgazdaság motorja, a világ országait - vagy legalább azok egy részét - maga mögött húzó mozdony.

napi.hu (Fotó: napi.hu)