Harmadiknak pedig az egység. Az egységes és szépen kimunkált hangzás élménye, és a koncertélmény egysége, amely a tudatosan megszerkesztett darabválogatáson alapult. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megrendezett hangverseny, amelyen három évszázad ismeretlen és ismert zeneszerzőinek ismeretlen férfikari műveit szólaltatta meg a kórus a cappella és kamarazenekari kísérettel, nem csak művészi, de szellemi téren is különleges élményt kínált közönségnek.

A nyitódarab Jacob Handl (Jacobus Gallus) motettája, a Natus est nobis volt. „Ez egy igazi régizenei darab. Hallani, hogy a zeneszerző milyen jól bánik az énekhangokkal” – mutatta be a darabot Strausz Kálmán karigazgató, az est karmestere, aki egy-egy szakmai megjegyzéssel, a művészi megformálás titkaival és nehézségeibe való beavatással, zenetörténeti érdekességgel is szolgált.

A következő két mű Arriaga baszk zeneszerző alkotása, az O salutaris hostia és a Stabat mater volt. Amikor Cherubini meglátta a Stabat mater kottáját, így kiáltott fel: – Ezt ki írta? Ez nagyon jó! A kis zenekari kísérettel előadott két mű csodálatos játékossággal és életszerelemmel telve szólalt meg, a téma ellenére is, ami igazán érthető, ha tudjuk, hogy egy tizennyolc éves zeneszerző volt alkotójuk.

A következő két zeneszerző, Friedrich Silcher és Peter Cornelius a német kórusirodalom meghatározó alkotói. „Műveik látszólag egyszerű művek, gyakran népdalok megharmonizálva. A dallam a prímtenorban van, a szólamok homofón mozognak – mégis a daléneklés komoly iskoláját jelentik, hiszen esetükben egyszerű eszközökkel kell érzékeltetni a mondanivalót. És nem lehet a versszakokat háromszor-négyszer egyformán elénekelni.” – hallottuk a zenetörténeti ismertetőben.

A végtelenül egyszerű és a végtelenül bonyolult a végtelen felé törekvő német lélek két adekvát kifejezési formája – fogalmazhatjuk meg a filozófus Prohászka Lajos (A vándor és a bujdosó) nyomán. Richard Strauss: Liebe c. műve, amely a szerelmes eggyéolvadásról szól, ennek a német szellemnek egyik legmagasabbrendű művészi megtestesülése, amelyet ezen az estén a Honvéd Férfikar műhöz méltóan magas színvonalú előadásában élvezhettünk.

A koncert befejező két száma, Sibelius, a „finn Kodály” Hymne c. műve és Volkmann Róbert II. miséjének két tétele volt. A Honvéd Férfikar Strausz Kálmán vezetésével kitűnő interpretációs készséggel szólaltatta meg ezeket a sokszólamú, bonyolult szövetű zeneműveket, kivételesen szép estét szerezve közönségének.  

Simó Anna