h i r d e t é s

Mondjam azt, hogy birkák vagyunk? Esztergomi riport

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam
a- a+

Mondjam azt, hogy birkák vagyunk? Esztergomi riport

2014. április 25. - 13:31
0 komment

Főnök föntről, avagy mindannyian esztergomiak vagyunk – a fideszes győztes, Völner Pál szavazatainak nyomába eredtünk, helyszíni riportunk Esztergomból.

Bajnai Gordont fújja a szél az esztergomi piacon. Az orkánra fel nem készült aktivisták rohannak, hogy összeszedjék. Nem egyszerű: az Együtt PM listavezetőjéből legalább kétszáz akad, az aktivisták pedig jóval túl a hetvenen. Vannak persze fiatalok is, ők az asztal mellett aláírásokat gyűjtenek. Szerda van, délelőtt tíz, a piacon alig-alig lézengenek vásárlók. Mondjuk, áru sincs túl sok, néhány őstermelő és vagy egy tucat olcsó cipőt és ruhaneműt kínáló árus. A piac utcájában egy-egy kis bolt emlékeztet arra, hogy itt valaha pezsgő élet lehetett. A piac bejáratánál, az Együtt standja mellett közvetlenül a DK-s Vadai Ágnes agitál az EP-választásra, szembe vele a szocialisták helyi erői, szegfűs dzsekiben. "Hol vannak a fideszesek?" – tudakoljuk. "Fent, a városháza mellett, a postánál szoktak kitelepülni, de ma nem láttuk őket."

Pedig éppen miattuk jöttünk. Azt szerettük volna kideríteni, hogy az a város, amelynek az elmúlt négy év kormányzása szinte semmi jót nem hozott, miért szavazott most bizalmat egy fideszes képviselőnek, a nyergesújfalui Völner Pálnak? Ráadásul nem is igazán szoros versenyben. Völner 46%-kal nyert a 27%-ot gyűjtő ellenzéki jelölt, Vadai Ágnes ellenében.
(Megjegyzés: 2010-ben az akkori választási rendszerben 56:29 volt ez az arány, a sorrend: Fidesz, MSZP. 2006-ban 53:47, a szocialista jelölt nagy küzdelemben nyert, éppúgy, mint az MSZP a választásokon. Négy évvel korábban ugyancsak az MSZP-s Tittmann János győzött, a fideszes Latroczai doktort verte alig több mint 3 százalék különbséggel.)

"Ez egy zsizsegő, élő város volt a kilencvenes években, mára meg nézzetek körül. Ez van" – mutat a bezárt boltokra és a kitört ablakú házakra Gyarmati László. Az ismert kultúrbloggerrel (Manzárd Cafe) véletlenül futottunk össze. De ha már, akkor elmondja, hogy "amortizálták a várost, itt megpusztult minden". A választási eredmények nem azt mutatják, hogy az emberek elégedetlenkednének – okvetetlenkedünk egy kicsit. "Most mondjam azt, hogy birkák vagyunk?"

A város "lepukkanása" nem csak a külsőségekben érhető tetten, egy fiatal azt meséli: már a szabadidejét sem tudja itt eltölteni. Ha éppen vacsorázni támad kedve, vagy bowlingozna egyet a barátaival, inkább átmegy Párkányba, ahol még a 3D-s moziban is mennek magyar felirattal filmek. A Mária Valéria híd szlovákiai oldalán a zömmel magyarok lakta kisváros utcái megszépültek, üzletek és éttermek nyíltak, és a kulturális élet is felpezsdült az utóbbi években.

A piac legelegánsabb butikjának kirakatában az Igazságot Magyarországnak! feliratú pólók mellett szépen megférnek a flitteres kardigánok. Utóbbi minden alkalomra divatos viselet, előbbit pedig – mint megtudjuk – mostanában igencsak keresik, mivel hamarosan a városba érkezik a Kárpátia együttes. "Ez egy jobbos város. Mindig is az volt. Vallásos és jobboldali." Ezt már a butik tulajdonosa mondja, név nélkül. "Én motoros vagyok: középen haladok, se jobbra, se balra nem húzok. Nekem személy szerint semmi bajom nem volt Tamással (Meggyes), de polgármesterként és képviselőként is kiskirály volt. Mindenről egy személyben döntött. Egyik napról a másikra ötszörösére emelte a helypénzt. Na, volt is itt akkora tüntetés, hogy még. Aztán amikor a szupermarket épült a város szélén lezárták a piachoz vezető út egyik végét, hogy minél kevesebben jöjjenek ide vásárolni."

"Kísérleti város voltunk – veszi át a szót kolléganője –, 2002-ben és 2006-ban Orbán Viktor állandóan itt volt nálunk. Azt próbálgatták Esztergomban, mi az, amit még le lehet tolni az emberek torkán anélkül, hogy fellázadnának. Persze akkoriban még jobban mentek a dolgok, a város látványosan fejlődött, volt egy csomó építkezés. De aztán kitört a népharag, és mi inkább Évára szavaztunk (Tétényi Éva, a város jelenlegi független polgármestere – a szerk.)."

"Lehet, hogy nem kellett volna – veszi vissza a szót a tulaj. – Éva rengeteget küzdött, próbálta bizonyítani, hogy igenis szembe lehet menni a hatalommal. De nem nagyon sikerült neki. Lehet, hogy jobban járt volna a város, ha egy fideszes polgármestert választ. Nem azért mondom, én szeretem az Évát, meg tisztelem is, de szerintem a személyes ambíciói miatt a város nagyon sokat szenvedett."

Özvegy Hock Sándorné zöldséget árul a piacon. Egészen kis termelő. Egy marék bab, három kicsi saláta, néhány zacskó majoránna és chilipaprika. Először nem akarna beszélgetni, de ezúttal a szél siet a segítségünkre. Elfújja a majoránnáit, mi visszahozzuk. És Hock néni mesél: tíz éve özvegy, van ugye egy pici nyugdíja, meg a férje után az özvegyi. Nem sok, jó, ha 80 ezer összejön. Megélni nem lehet igazán. Valaha elektroműszerész volt, nyitottak egy boltot a lányával, de már nem csinálják – mutat maga mögé egy bezárt üzletre.

Azt tudakoljuk, jobb lesz-e most a városnak, így völlnerpálostul, fideszestül?

"Persze, hogy jobb. Ez egy rendes ember. Tett az országért. És terve is van." Az is kiderül, mit tett: "Hát bejutottunk az unióba, nem? Ez a Fidesz miatt van. És a hitet is pártolja. Talán nem is katolikus, és mégis." És vajon neki, személy szerint jobb lesz-e? Több lesz-e például a nyugdíja? "Azt nem lehet tudni. Azt soha nem lehet tudni."

Negyvenes férfi baktat a Széchenyi téren. Hajlandó beszélgetni velünk, de kiköti, hogy se a nevét, se azt ne írjuk le, hol dolgozik. "Ez egy kisváros, itt mindenki mindenkit ismer. Nekem pedig szükségem van a munkámra." Mondandójának a lényege az, hogy Esztergomban nem a nevek, hanem a logók számítanak. Mindig is azok számítottak. Teljesen mindegy, hogy ki van a szavazólapon, ha mellette van a narancssárga logó, rá fognak szavazni. "Itt beszavaznák a Mari néni tehenét is, ha narancssárga volna." És akkor az sem számít, hogy a baloldal most egy kívülállót jelölt. Elmesél egy történetet. Család érkezik szavazni Esztergomba. Nemigen ismerik ki magukat, kérdezik, hova kell menniük? "Melyik szavazókörben tartoznak?" " Azt nem tudjuk, kérem."
"Hol laknak?" "Hát itt, Esztergomba'." "De melyik utcában?" "Hát… a Völner Pál utcában."

Ellenvetünk. 2002-ben és 2006-ban – bár szoros volt a befutó –, a szocialista jelölt győzött. Egy állítólag mélyen vallásos és elkötelezetten jobboldali városban. Mi történhetett akkor, ami most nem? "Az esztergomi emberek ilyenek – mondja. – Ez egy jobbos város, mindig is az volt, de azt tudják, hogy szembeszélben minden sokkal nehezebb."

Mondja, nézzük meg, mi történt itt négy évig.

Meggyes Tamás csődtömeget hagyott a városra. Jöttek az önkormányzati választások, és egy friss arc, Tétényi Éva 65%-ot kapott! Az embereknek Meggyesből lett elegük, nem a Fideszből. Ezért is kapott Tétényi Éva egy fideszes többségű képviselő-testületet. "És abból, hogy így sem mentek a dolgok, az emberek nem azt a tanulságot vonták le, hogy a Fidesszel nem lehet, hanem hogy Éva nem elég ahhoz, hogy a város működjön. Ha már a pénz föntről jön, a főnök is jöjjön föntről. Ezért nyert Völner, és ezért fog veszíteni Éva, ha megint polgármester akar lenni. Ez van."

Alig három nappal a választások után már talán értjük, mit jelentettek Tétényi Éva polgármester három évvel ezelőtti szavai arról, hogy Magyarországon mindenki egy kicsit esztergomi. Csak nem úgy, ahogy három éve gondoltuk. Vagy lehetséges, hogy éppen ő maga nem érti? Vagy mégsem vagyunk esztergomiak? Vagy már mindegy?

"Azt hiszem, hogy ennél kedvezőbb környezetben Esztergom nagyon régóta nem volt, és ha helyben is megvan az erő és az összefogás, akkor 2014-től arról szólhat a város története, hogy soha ilyen kedvező feltételek mentén nem tudtunk elrugaszkodni… Tudni kell élni a lehetőségekkel, beszélni és egyeztetni kell, és nem a viszályokkal, nem a múlt árnyaival kell küzdeni."
(Völner Pál Esztergomról 2013 novemberében)

Szélfútta politika: megtépázott győztes és megroggyant vesztes

Esztergom – ahogy az ellenzéki politikusok gyakran mondogatják – a Fidesz-politika állatorvosi lova. Meggyes Tamás polgármestersége (1999–2010) és országgyűlési képviselősége (1999–2014) idején számos látványberuházás készült el, köztük a várost eladósító, jelenleg nem üzemelő megafürdő. Esztergom hiteleket vett fel és kötvényeket bocsátott ki. A város adóssága az egekbe szökött, akadozott a közvilágítás, a szemétszállítás és a közétkeztetés. Meggyes saját médiabirodalmat épített ki, az ellenzéket elhallgattatta. 2010-ben a város lakói megelégelték a polgármester ténykedését, és nagy többséggel a független Tétényi Évát választották polgármesternek.

A képviselő-testület összetétele azonban alig változott: maradt a fideszes többség. A város vezetése ellehetetlenült, a kormánypárti többség Tétényi szinte minden javaslatát elutasította. Az utolsó néhány évben Esztergom gyakorlatilag megszűnt működni.

 

vasarnapihirek.hu

{flike}

{jcomments on}