Nem kopaszok masíroznak horogkeresztes vagy arra hajazó lobogók alatt, hanem öltönyös pribékek önmagukat politikusnak, politikai elemzőnek, újságírónak álcázva terjesztik a kórságot. Egyre több helyen az államhatalmat birtokolva, az így rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat is az uszítására fordítva. Újra itt vannak és Európa egyre szaporodó éhes munkásait újra gyűlölettel lakatják jól. A fasizmus ma már nem szélsőségesek menedéke, hanem elfoglalta a politikai jobboldal szinte egészét és masszívan fertőz baloldaliakat és liberálisokat is. Azt hazudják, hogy megvédik Európa demokratikus és humanista örökségét, de éppen a sokszínű és békés társadalomnak üzennek hadat akkor, amikor etnikai és szociális alapon mind többeket ítélnek kirekesztésre.

Európa integrációs és szociális válsága a napnál világosabban mutatja a politikai és gazdasági elitek embertelenségét, a megtermelt javak egyre igazságtalanabb elosztását, az osztályharc egyre gátlástalanabb valóságát. A történelem már bizonyította, hogy a fasizmus a kapitalizmus válságának mellékterméke. Álproblémák gerjesztésével az emberek figyelmét el lehet terelni a valódi bajokról. Így van ez ma is, egyszerűen ezért fordulnak tömegek gyűlölettel a bevándorlók és a náluk még kiszolgáltatottabb helyzetben lévő menekültek irányába.

Baloldaliként a valódi problémákat és a valódi megoldási lehetőségeket kell látnunk! Nem retteghetünk azoktól az emberektől, akik éppen Európa vélt szabadsága, demokráciája és jóléte miatt indultak el hozzánk reménytelenné és gyilkossá vált hazájukból. Nem tekinthetünk ellenségként sok millió emberre egy maroknyi őrült miatt. Nem ítélhetünk el valakit pusztán a vallása miatt, főleg nem akkor, amikor az a vallás sok évszázad alatt azt bizonyította be, hogy képes együtt élni békében más vallásokkal.

Be kell látnunk, hogy a világ mind nagyobb része destabilizálódik, azaz megszűnik élhető hely lenni. Egyértelmű tény, hogy a hidegháború győztesei rossz lépések sorozatával maguk is hozzájárultak ehhez. A nyugatias demokrácia exportja sehol sem tudott sikeres lenni, mert szinte minden érintett országban súlyos gazdasági visszaesés, szociális válság is követte a politikai változásokat, az esztelenül végrehajtott kapitalista fordulatot. Sok országban mindez együtt járt polgárháborúba sodródással is. Az új gyarmatosítás, a piacokért, nyersanyagokért és politikai befolyásért való harc melléktermékeként legalább százmillió ember volt kénytelen elhagyni az otthonát. Az utóbbi másfél évben ebből kevesebb, mint kétmillió ember érkezett a kontinensre, azaz egész Európa nem vállal a teherből annyit, mint például a majd ötmilliós tömeget befogadó és ellátó Jordánia.

Európa olyan országaiban is sikerült a közhangulatot a menekültkérdéssel szélsőséges irányba terelni, amely országokba még egyetlen menekült sem tette be a lábát. Egyértelmű, hogy a szélsőjobboldali előretörés hátterében elsősorban uszítás, hangulatkeltés áll és csak másodsorban azok a terrorcselekmények, amelyek többségét muszlim kötődésű, de valójában az erőszak kultúrájának hódoló emberek hajtottak végre.

Mi, baloldaliak nem sodródhatunk egy táborba a fasisztákkal. Nem fogadhatjuk el, hogy a tanácstalanul maradt és a kollektív félelem által megfertőzött követőink támogassák a gyűlöletmegoldásokat. Hangosan nemet kell mondanunk minden olyan megoldási javaslatra, amely katonai vagy biztonságpolitikai kérdéssé degradálja le a bevándorlók és a menekültek helyzetét Európában. Mindazt, ami történik sem megérteni, sem megoldani nem lehet, ha nemzeti vagy uniós keretek közt gondolkodunk. Ez egy globális probléma és globális válaszokat kíván. Az első és legfontosabb, hogy megállítsuk a világ egyre nyilvánvalóbb sodródását a harmadik világháborúba. Minden háborús válságövezetben, így Szíriában és Ukrajnában is nagyhatalmi, imperialista küzdelem zajlik. Ezek a nagyhatalmak nem tudnak, de nem is akarnak békét, így vagy úgy, de egymás szövetségeseit támogatják csupán. A valódi fegyvernyugvást csak az Egyesült Nemzetek Szövetségének megfelelő erővel és anyagiakkal rendelkező fellépése tudna elhozni. Nem Európa határait védő uniós hadseregre, hanem a menekültválság kialakulásának helyszínén való ENSZ béketeremtő és békefenntartó tevékenységre van szükség.

Ahhoz persze, hogy ez egyáltalán szóba jöhessen, le kell számolni a fegyvergyárakkal, amelyek profitra csak háborúk révén tudnak szert tenni. Nyilvánvaló tény, hogy a harcoló felekhez eljut a legmodernebb haditechnika és alkalmazzák is azokat. Uniós stop, azaz a fegyverexport teljes felszámolása egy fontos lépés lehet a háborús helyzetek kezelése irányába.

Sajnos Európának semmi elképzelés nincs arról, hogy miként kezelje a menekültválságot, ezt a nyilvánvaló hiányosságot használják ki az Orbán Viktorhoz hasonló politikai kalandorok. Az EU ebben a helyzetben nem torz félmegoldásokban, hanem integrációs stratégiában kell gondolkodjon.

Az uniós menekültpolitika legfontosabb alapelvei a nyitottság és a befogadás kell legyenek és a valódi esélyteremtés. Nyelvi, munkaügyi képzésekre, lakhatási alternatívára van szükség, nem arra, hogy a menekülteket zárt táborokba zárják hosszú hónapokra minden elképzelés nélkül.

Mi, baloldaliak nem kell kétségbeessünk a szándékosan gerjesztett tömeghisztéria miatt. Nem fordulhatunk a terelés fontos elemének számító kultúrharc irányába az osztályharc helyett. Tisztán kell látnunk, hogy a kapitalista világrend válsága és az azt kihasználó demagóg politikusok, mint Orbán Magyarországon újra embertelen pusztulásba készülnek taszítani az emberiséget. A mi feladatunk az, hogy rámutassunk a nyilvánvaló tényekre, cáfoljuk a nyilvánvaló hazugságokat és minden körülmények között képviseljük határozott baloldali, humanista álláspontunkat!

Szerző: Kalmár Szilárd / kanadaihirlap.com