Ezt taglaljuk immár két hete. Fölényben vannak a politikára gyanakvók. Már-már olyan fölényben, mint a népszavazáson leadott igenek száma. Ugyanakkor arról kevesebbet hallani: ha mégis gazdasági okai vannak, akkor ki a felelős? Az újságíró? Netán a lapot kiadó?

Kevesebb szó esik arról, hogy egy napilapot ki, vagy mi tesz nyereségessé. Nyilván a jó cikkek, valamint egy jó gazdasági háttér. Esetünkben a jó cikkek adottak. Azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy a Népszabi szerkesztői, újságírói ne tettek volna meg mindent a lap eladhatósága érdekében, kiváló cikkek, oknyomozás (a lehetőségekhez képest), szóval tették a dolgukat.

De mi a helyzet gazdasági téren? A nyereséges működéssel? Ez bizony a kiadó elsődleges feladata. Olyan rossz napjai vannak kedves vezetőnknek, miniszterelnökünknek, hogy dobjuk fel egy kicsit a napját. Vonjunk párhiuzamot kedvenc sportága a foci és egy napilap nyereséges működésének taglalásával.

Szóval. Hiába van egy focicsapatnak egy sor sztár játékosa, ha az edző hülye, a klubvezetés meg töketlen. Mert mi történik? Az edző azt mondja: nem támadunk! Nem bántjuk őket! Üljünk le a saját 16-osunkon körbe, aztán meglátjuk mi történik. A töketlen klubvezetés e közben azon siránkozik, hogy azért nem gazdaságos a klub, fogy a lóvé, mert nincs néző. 

Nos, ebből azt akartam kihozni: hiába van egy sztárokból álló szerkesztőség, ha a kiadó töketlen. Ugyanis itt érkeztem el ahhoz a gondolatomhoz, miszerint, a kiadó felelőssége, hogy a lap gazdaságos vagy sem. Persze csak akkor, ha eladható cikkek vannak. Esetünkben voltak dögivel. Nyilván egy újság legnagyobb bevétele nem az eladott példányokból jön össze, hanem a hirdetésekből. Természetesen a kettőnek összhangban kell lenni. Az eladható írásoknak és a hirdetéseknek. 

Az egyik feltétel tehát adott volt a Népszabadság esetében. Volt egy jó szerkesztőség. A másik feltétel nem volt adott, a jól működő kiadó. Nehogy már az újságírónak kelljen rohangálnia még a hirdetések után is! A hirdetési bevétel növelése a kiadó feladata. Tehát az a kiadó hivatkozik gazdasági okokra a megszüntetés kapcsán, mely nem teremtette meg a gazdasági feltételeket. Itt jegyzem meg: a saját magam tökön rúgása esete történt meg. A kiadó azzal, hogy gazdasági okokra hivatkozott, elismerte: önmaga hibás az egész folyamatért, vagyis tökön rúgta magát.

Nem az történt, hogy a kiadó ezt megbeszélte a szerkesztőséggel, és azt mondta volna: Csajok, srácok!  Nem megy ez így már tovább, nem tudjuk felturbózni a bevételeket. Előbb-utóbb kénytelenek leszünk megszüntetni a lapot. Mindenki készüljön erre. Vagy süssünk ki egy közös megoldást. 

Nem. Nem ez történt. Mindenki hibás volt, csak a kiadó nem vállalta a felelősséget. Gyáván és undorító módon példányszámozott, ezzel azt próbálva megetetni a közvéleménnyel, hogy eladhatatlan az újság. 

A Mediaworks kiadó fő zászlóshajója állítólag a 8 megyei napilap. Ezekért folyt már a harc akkor is, amikor az Axel Springer tulajdonában voltak a megyei napilapok. Most ne untassuk magunkat azzal, hogy leírjuk, hogyan került végül a Mediaworks tulajdonába. Születet százszámra cikk. 

Sokkal érdekesebb, hogy miért pont a Népszabi okozott gazdasági gondokat a Mediaworks-nek. Itt is megtekinthető, hogy a megyei napilapok esetében mi a helyzet. A nyolc napilap példányszáma összesen 126 381. Ezzel, mint írják napi 574 ezer olvasót érnek el. Ez egy darab újság esetében azt jelenti, hogy 4,5 embert érnek el vele. Sose értettem ezeket a statisztikákat, már csak azért sem, mert 4 és fél ember nincs. Kerekítsenek legalább 4-re vagy 5-re. Jó, négyre hülyeség, inkább ötre. Akkor mondjuk a Népszabiról is elmondhatnák, hogy napi 200 ezren olvassák.

Dolgoztam az Axel Springer idején egy megyei napilapnál. Ismerem a folyamatokat. Van néhány megyei oldal, és a központi oldalak. Amit egységesen megküldenek a szerkesztőségeknek, és az minden megyében egyforma. A hirdetések szintúgy. 

Magánvélemény következik. Ha kiadó vagyok és van egy média portfólióm, abban egy nagy hagyományokkal rendelkező Népszabadság, akkor arra építem fel a működést, összekötve a megyei lapokkal. A Népszabadság főbb belföldi oldalai lennének a központi anyagok és oldalak, mellé lehetne szerkeszteni a külpolt és egyéb rovatokat. Persze akkor előfordulhat, hogy a Rogán, Matolcsy és egyéb mutyik megjelenése egyik vagy másik megyében mit okozna. Mert a helyi összefonódások és helyi hatalmasságok is bejönnek így a képbe. Kinek mi a jó, mi az érdeke. 

Tehát, ha az előbbi olvasottsági mutatókat vesszük, akkor a megyei lapok a Népszabadság központi oldalaival együtt már a milliós olvasottsági szintet is elérhetik. A Népszabadságot pedig úgy lehet ezzel eladni, hogy országos szinten milliós az olvasótábor.

Ha a Népszabadságnak és a megyei napilapoknak egy a kiadója, akkor megtörténhet ugyan, hogy a Népszabadságot bünteti a hirdető, jelen esetben a kormány és az általa uralt cégek. A megyei lapoknak meg oda-oda dob egy-egy hirdetést. Ugyanakkor az előbbiek tükrében már meggondolná a hirdetési piac, hogy a megyei napilapokról is lemondjon e, vagyis az összességében 1 milliós olvasottságról. Ezt is a kiadónak kellene kezelni. Megoldást találni. Tökösnek lenni, és azt mondani a kormány közeli hirdetőknek: ha a Népszabadságban nem hirdettek, akkor köszi a megyeiben sem, mert egy csomag. Tudom, a veszett fejsze megoldás ez, de mégis jobb egy utolsó ötlet, próbálkozás, mint egyik napról a másikra kinyírni egy lapot. 

A politika és a médiapiac karon fogva jár egymással. Miközben egymást marják, teszik tönkre. A média azzal, hogy kiteregeti a politikus mocskos ügyeit, a politikus meg azzal, hogy befolyással visszélve megszünteti a lapot. Kinyírják egymást.